Előzmények:
A Budai Központi Kerületi Bíróság 2 hónappal, augusztus 11-ig meghosszabbította Polgár Tamás - Tomcat - előzetes letartóztatását, aki ellen a koncepció forgatókönyve szerint közveszélyokozás előkészületének bűntette miatt indult eljárás. A Kuruc.info kéri az összes jogtipró bíró nevét, akik első, majd másodfokon is jóváhagyták az ordítóan konstruált eljárásban, hamis vádirat alapján a blogger előzetesét. ( szerk@kuruc.info ) Eközben életveszélyes késelő cigányok, lőszerrel visszaélő rendőr és mindenféle köztörvényes bűnöző szabadlábon védekezhet Kurvaországban.
A végzés nem jogerős – erről a Fővárosi Bíróság sajtótitkársága tájékoztatta a Független Hírügynökséget. A Pesti Központi Kerületi Bíróság még május 11-én rendelte el a Tomcat néven ismert blogger előzetes letartóztatását.
A rendőrség néhány nappal korábban közveszély okozása miatt indított eljárást a blogger ellen. A lakásban hárman voltak a házkutatás idején: Tomcat mellett egy férfi és nő.
A nyomozók mindannyiukat őrizetbe vették, Tomcat-et három nappal később előzetes letartóztatásba helyezték, mert a bíróság szerint fennállt a szökés vagy az elrejtőzés veszélye, illetve azért, mert több büntetőeljárás van a férfi ellen folyamatban. Azóta kiderült és bebizonyosodott, hogy a blogger ellen semmilyen büntetőeljárás sincs folyamatban. Társait szabadon engedték, ők azóta is szabadlábon védekeznek.
A Lomnici vezette vérbíróság viszont nem helyezte előzetes letartóztatásba azt a rendőrbűnözőt, akinél a hétvégén nagyobb mennyiségű, engedély nélküli lőszert találtak Budapesten.
Morvai Attila, a Fővárosi Főügyészség szóvivője elmondta, hogy a bíróság hétfőn megszüntette a férfi őrizetét, és nem rendelt el előzetes letartóztatást vele szemben. Mint a hírügynökség korábban megírta, a BRFK központi állományának egyik rendőrétől a hétvégi igazoltatásakor mintegy száz lőszer került elő.
Bár az eset után az ügyészség kezdeményezte az időközben felfüggesztett egyenruhás előzetes letartóztatását, a férfi a bíróság döntése értelmében szabadlábon védekezhet.
Ez már tényleg túl van minden határon. A Gyurcsány-rezsim fogdmegjei elvitték Tomcatet a Gyorskocsi utcai börtönből, azt azonban még édesanyjával sem hajlandóak közölni, hová. Eltüntettek egy embert, egy hamis vádak alapján elhurcolt politikai foglyot a múlt héten, és ezen már az sem változtat, ha később esetleg közlik hollétét. Kurvaország lakói tűrnek, az emberek megvédéséhez eszközökkel rendelkező ellenzék és ezt régóta ígérgető vezére, Orbán "kurva anyád" Viktor hallgat. Ja, a szombathelyi egyetemistát életveszélyesen megkéselő, áldozatukat az intenzívre juttató cigányok szabadlábon védekeznek. Alább Athina blogbejegyzése Tomcat blogjának helyén, itt kapcsolódó hangfájlok is letölthetőek.
A gyurcsányi "demokrácia" margójára
A Gyorskocsi utca fogalommá vált a XX. század magyar belpolitikájában, és - úgy látszik - az marad a XXI. században is. Ha azok a falak beszélni tudnának, emberi szenvedések és pokoljárások borzalmait suttognák az éjszakába. Ennek az épületnek az építése 1913-ban fejeződött be, tehát története felöleli a magyar büntetőjog modern történelmét az Osztrák-Magyar Monarchia végnapjaitól a Gyurcsány rendszerig.
Hívják úgy is, hogy a magyar Bastille, de ugyebár, ahogy nagy országhoz nagy börtön dukál, a mi kis káeurópai Magyarországunknak csak egy Gyorskocsi utca jutott. A Gyurcsány rendszer nem finnyás. Használta ezt az épületet 1944-ben a GESTAPO, és emberek ezreit kínozták itt meg (többeket halálra), majd a maradékukat elszállították haláltáborokba. Kevesen élték csak túl. Nagyon kevesen.
Nos, Németország a II. világháborúban elbukott, és jött az új rezsim, friss bőröndökkel megérkeztek a kommunista káderek, birtokba véve ezt a remek épületet azzal a felkiáltással, hogy "most ott kínzunk benneteket, ahol ti kínoztatok bennünket!". És a Gyorskocsi utca ismét rettegett hellyé vált.
1989-ben aztán mindenki úgy érezte, új világ illatát hozzák a szelek. Szűrös Mátyás kikiáltotta a Magyar Köztársaságot, és vértelen, tárgyalásos, kerekasztalos úton hatalomra került a kádári elit által gondosan megrostált és kiválasztott új "ellenzék", akivel sebtiben alá is írták azt a megállapodást, mely borítékolta számukra a gazdasági hatalom megtartását és a politikai hatalomba való mielőbbi visszatérés lehetőségét.
Mindehhez az MDF - mint a rendszerváltás pártja - és személy szerint Antall József (továbbá közeli holdudvara, Dávid Ibolya, Herényi Károly, illetve más mai MDF-es szereplők) teljes odaadással asszisztált. Mindenki úgy gondolta, utólag én is, hogy a sok hülyeség, amit elkövettek, annak tudható be, hogy nem profi politikusok, csetlettek-botlottak, és közben elfelejtették a régi jó kommunista elvtársakat eltávolítani a vállalatok és gyárak vezető pozícióiból, a rendőrségtől, a katonaságtól és még hosszan sorolhatnám.
Ez még az őszi szabadulás
Nos, ma már egy kicsit másként látom a dolgot. Nem voltak ezek amatőrök egyáltalán, sőt, az egész úgy nevezett rendszerváltás forgatókönyvét a kommunista rezsim legeszesebb haszonélvezői állították össze, és sajnos szomorúan konstatálnunk kell, hogy professzionális módon játszotta el mindenki a rá osztott szerepet. Tudatosan, vagy erről való tudomás nélkül, hasznos eszközként.
És ennek a folyamatnak a végterméke a mai gyurcsányi demokrácia, ahol a demokrácia szót már csak idézőjelbe téve használnám, mert ez inkább már egy puha diktatúra.
Azt megszoktuk, hogy Magyarországon az állami vagyon eltűnik, és az állam egyre szegényebb. De most vasárnap azzal szembesültünk, állva a fent említett Gyorskocsi utcai épület komor, mélybarna téglafalai előtt, hogy újabban ismét kezdenek az emberek is eltűnni. Ez nem jó jel.
Tomcat (előzetes letartóztatásban lévő, ártatlanság vélelme alapján továbbra is ártatlan magyar állampolgár) szülei csomagot akartak gyereküknek bevinni (tiszta ruhát), de közölték velük, hogy fiukat már átszállították máshová, talán a Nagy Ignác utcába.
Ez furcsa. Mi az, hogy talán?! És mi az, hogy nincs ott? Pénteken, délután négykor (pedig ekkor már a hivatalos munkaidő letelt) azt az információt kapta az ügyvéd, hogy Tomcat hétfőig teljes bizonyossággal a Gyorskocsi utcában marad. Ehhez képest vasárnap van, és nem tudni, hol van. A központi BV elosztóban nem tudják, hol van. Az atyaúristenhez sajnos nincs közvetlen mellékünk.
Egy olyan intézmény, ahol embereket őriznek, akikkel el kell számolni, nem tudja, hogy hova szállítják tőle el a fogvatartottakat? Mindenesetre furcsa.
Két aggódó szülő ezek után mit tehet, nyakába veszi a várost, átmegy a Nagy Ignác utcába, egyenesen a BV intézetbe, és érdeklődik, vajon ott van-e a fiuk. Nos, Polgár Tamásról itt sem hajlandóak felvilágosítást adni, annak ellenére, hogy ez elidegeníthetetlen, törvény által biztosított hozzátartozói, de pláne anyai jog.
Kaputelefonon keresztül durva női hang közli, hogy "jöjjenek vissza munkaidőben". Tehát nincs tiszta ruha, nincs plusz élelmiszer, nincs könyv, nincs információ.
Utolsó lehetőségként az elkeseredett édesanya a soros ügyészt keresi, neki kellene tudni felvilágosítást adni, hol tartják fogva fiát. Nos, itt sem jár szerencsével, személyesen az ügyésszel beszélni nem lehetséges, a telefon kezelőjéről pedig lepattan a kérdés, válasza ismét a hivatalos munkaidőre, és az adatbázishoz való hozzáférés hiányára hivatkozik.
Tehát a mai napon, 2007. 06. 10-én, több órányi sikertelen kutatás eredményeként nem lehetett kideríteni, hogy hol tartják fogva Polgár Tamást, alias Tomcat-et. Ebbe nem lehet belenyugodni, mert tárgyak esetében is számadással tartozik az állam, nemhogy emberek esetében.
Vajon mi oka lehet annak, hogy az állam súlyos jogsértést elkövetve, megtagadja az anyától azt a minimális információt, hogy hol van elzárva a fia. Csak egy dologra gondolhatok, olyasmi történhetett vele, ami miatt őt pár napig teljes mértékben el kell dugni a hozzátartozók (és az ügyvéd) szeme elől. Zárt kapuk mindenütt, hallgatás falába ütközünk. Ez a demokrácia? Emberi jogok tiszteletben tartása? Fogvatartottak jogainak tiszteletben tartása? Ismét nem számít semmi, csak az, hogy jól meghurcoljuk, megtörjük azokat, akik szót mertek emelni a diktatúra első jeleinek megjelenésekor? De hát nem kell meglepődni, Gyurcsányék Amerikát és Ororszországot tekintik példaképüknek, mint a demokrácia két tipikus példáját.
Az egyikben még mindig üldözik az ellenzéket (lásd Gari Kaszparov esete, meggyilkolt újságírók, titokzatos eltűnések), a másikban, a fejlett demokráciában, pedig nemrég iktatták törvénybe a kínvallatás jogszerűségét, és egyre-másra látnak napvilágot a különféle kelet-európai és dél-amerikai CIA börtönökről szóló híresztelések. Hát bravó.
Van hova fejlődnünk, hogy felnőjünk az előbb említett két társadalom magas szintű demokráciáihoz, de úgy látom, kormányzatunk már megtette az első sikeres lépéseket ebbe az irányba. Egyelőre csak néhány napra, de már sikeresen eltüntet embereket, és igyekszik megfélemlíteni mindenkit, aki körülöttük van, vagy az együttérzés leghalványabb jelét mutatja irántuk.
Rossz érzésem támad, ahogy a történteket átgondolom - valami émelygésféle indul el a gyomrom tájékáról, és eszembe jut egy vers, mely, úgy tűnik, ismét aktuálissá kezd válni, csak pepitában. Remélem, tévedek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Forrás: Tomcat blogja