Várhatunk még erre...
A Magyar Mérce című havilap úgy tudja, az MVSZ valójában azért fújta le a szovjet emlékmű elleni népszavazást, mert nem tudta az ügydöntéshez szükséges 200 ezer aláírást összegyűjteni. Az MVSZ 210 ezer szignóról beszélt, ami persze a hibás, érvénytelen aláírások okán kérdéses, hogy elég-e. Ugyanakkor 100 ezer aláírással is kiírandó a népszavazás, csak ekkor nem ügydöntőnek hívják és eredménye nem kötelezi az Országgyűlést. Igaz, ők legalább megpróbálták. Alább a Mérce cikke.

Tabuk nélkül: Mi az igazság a szovjet emlékművel kapcsolatos népszavazás lefújásáról?

Derült égből villámcsapásként érkezett a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) április 6-ai határidőn történt bejelentése: bár összegyűlt a szükséges számú aláírás a Szabadság téri, szovjet emlékmű eltávolítását célzó népszavazáshoz, mégsem adják le azokat az Országos Választási Bizottságnak. A kormány ugyanis az MVSZ szerint magától is készül hatályon kívül helyezni a törvényt, melyet a referendummal akartunk eltöröltetni.

„Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés helyezze hatályon kívül a Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet katonák emlékének megörökítéséről szóló, 1945. évi IX. törvényt?” Ebben a kérdésben kezdeményezett ügydöntő népszavazást az ’56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (DEPORT-’56), melynek gyakran vannak jó közleményei, de lényegében egyszemélyes szervezet, ezért elnöke, Dr. Szerdahelyi Szabolcs december 5-én az MVSZ-hez fordult segítségért, hogy magát az aláírásgyűjtést megszervezze.

A világszövetség elnöksége másnap távszavazással a kezdeményezés támogatásáról döntött, majd január 6-ára – amikorra már sajnos az aláírásgyűjtés 4 hónapos időszakából egy eltelt – összehívta az első megbeszélést a hadra fogható nemzeti szervezetekkel. A tanácskozáson a Honfoglalás 2000 Egyesület elnöke, Szilvásy György a népszavazási kezdeményezést rossznak nevezte, amiért hamar leügynöközték őt az MVSZ részéről. A Magyar Mérce főszerkesztője ekkor abba az irányba terelte a beszélgetést: bár jobb lett volna ez a fórum korábban, de ha már döntés született az aláírásgyűjtésről, nincs mit vitatkozni, segíteni kell, a felelősséget pedig az MVSZ viseli. Mint mára kiderült, utóbbi elmaradt…

A következő hónapokban ugyanis folyt is az elkeseredett küzdelem az aláírások összegyűjtéséért, mígnem a leadás napján a fent írt, megdöbbentő bejelentést tette az MVSZ. Patrubány Miklós elnök közleménye szerint egy „jóakarójuk jóvoltából” szereztek tudomást arról, hogy a kormány szép csendben arra készül, hogy még a tavaszi ülésszakon hatályon kívül helyezi a célkeresztbe került törvényt. Dr. Szerdahelyi Szabolcs úgy fogalmazott: „A kormány ezzel csapdahelyzetet teremtett. Hiszen az aláírásgyűjtő ívek leadásával beindul az a hivatalos folyamat, amely már nem állítható le sem a népszavazás kezdeményezője, sem más által. Ha tehát a DEPORT-’56 leadja az Országos Választási Bizottságnak a Magyarok Világszövetsége által összegyűjtött aláírásokat, akkor ezzel vállalja annak ódiumát, hogy egy olyan folyamatot indít be, amely több milliárd forintba kerül”.

A kormány állítólagos szándéka finoman szólva is megkérdőjelezhető. Vona Gábor, a Jobbik elnöke rögtön a hivatkozott Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz fordult, melynek kabinetfőnöke mértéktartó válaszában leírta: a kormánynak nincs ezzel kapcsolatos döntése, tehát álláspontja sem lehet.

Mindenesetre még ha lenne is ilyen gyurcsányi ígéret, aki elhiszi, az nem ebben az országban él. Az Országgyűlésre bízni az ügyet különösen furcsa pont az MVSZ részéről, mely azért akar ismételt népszavazást az elszakított honfitársaink állampolgárságának visszaadásáért, mert a parlamenti pártokra hiába várunk. Közben némileg ellentmondásosan épp arra hivatkozik Patrubány, hogy a kommunista törvényről szóló referendum kimenetele kétes lenne, miután a jobboldali pártok – a Jobbikot leszámítva – nem támogatták a kezdeményezést. Ezt az érvet persze korábban is mérlegelhették volna, miként a vidéken tapasztalható közömbösséget az üggyel kapcsolatban és a liberálisok által gyakran emlegetett, materialista szempontot is: mennyibe kerülne a népszavazás?

Túl azon, hogy ha tényleg értelmét vesztené, ez a kormány felelőssége lenne (hiszen nem hívták fel rá a figyelmet egy nyilatkozatukban sem), egyről ne feledkezzünk meg: gyakorlatilag az Alkotmánybíróságtól függ, hogy a Fidesz által kezdeményezett népszavazásokkal egy időben lenne-e a DEPORT-’56-é. Ugyanis nemcsak az aláírásgyűjtő ívek hitelesítését lehet és szokták megtámadni az Ab-n, hanem a gyűjtés utáni határozatot is. Akkor szintén nincs időkorlátja a taláros testületnek, azaz bevárhatja döntésével a többit. S ha az alkotmánybírák e felelősségére kellően rávilágítunk, illetve még a népszavazás kezdeményezője is későbbi döntést kér, akkor ezt vélhetően meg is teszik. Sólyom is biztos közbeszólna: Ej, ráérünk arra még! Már ha nem akarna megint a hónap antimagyarja lenni…

Mielőtt összeesküvés-elméleteket kezd szőni a kedves olvasó (hogy sokak munkája miért landol a kukában, a MIÉP „gőzlevezetéseihez” hasonlóan), fedjük fel, valójában mi motiválhatta az MVSZ-t! Bár nekik küldött, érdeklődő leveleink válasz nélkül maradtak, de elég nyilvánvaló: egyszerűen nem jött össze a szükséges számú aláírás. A magyar állampolgárság visszaadása ügyében tervezett népszavazásnak pedig egy kudarc után végképp nem lehet nekivágni. Ez egy másik komoly kérdés, mellyel következő számunkban foglalkozunk majd, ismét tabuk s tekintet nélkül az MVSZ vagy a Jobbik pillanatnyi érdekeire.

Végül azonban ki kell térnünk egy kényes részletre, melyben eddig szemérmesen hallgattunk. Nem akartunk ugyanis kételyeket támasztani az aláírásgyűjtés idején, elvégre jó kezdeményezés a már címében is gyalázatos, a kommunizmusból itt ragadt törvény hatályon kívül helyezése. Azonban bár a 2. § kimondja, hogy „A nemzetgyűlés Budapest székesfőváros felszabadításánál elesett szovjet hősök emlékét emlékmű felállításával örökíti meg.”, de a törvény eltörlése még nem vonja magával automatikusan a kommunista emlékművet is, persze „etikailag” indokolt lenne. A valódi lehetőség a nagypolitika kezében van, ennek pontos módjáról 2006. augusztusi számunkban írtunk már, részletet közölve Dr. Zétényi Zsoltnak a Masszi Kiadónál megjelent szakvéleményéből.

Regős Ildikó

(A cikk a Magyar Mérce májusi számában jelent meg)