Veszprémben, egy lakótelepi lakásban lakott 21 éven keresztül egy tisztességes magyar család: szülők és három testvér. Az ő - tömegek számára sajnos nem csak hogy ismert, de át is élt - történetük következik.

A szülők rengeteget dolgoztak, hétfőtől vasárnapig, kőkemény fizikai munkát azért, hogy egyről a kettőre jusson a család. Ennek eredményeképp a megtakarított pénzből, a korábbi lakás árából, szocpolból, a nagyszülők támogatásából és banki hitelből megvettek egy szép lakást a belvároshoz közel. Ezután következett a "válság", aminek az egyik következménye az lett, hogy a törlesztőrészletük a háromszorosára ugrott. Ezt nem kell különösebben magyarázni, százezrek élték, s élik át a mai napig.

A család szétesett, a gyerekek kollégiumba költöztek, szüleik pedig egy kb. 35 négyzetméteres albérletben laknak a mai napig. Az "új lakásukat" egy éven belül elárverezik. A szobákat kiürítették már, de - és ez adja a történet különlegességét - eldöntötték, hogy visszaszerzik az otthonunkat.

Igyekeztek takarékosan élni, a szülők továbbra is éjt nappallá téve dolgoztak, és nagycsaládi összefogással kb. másfél év alatt összeszedték a lakás értékének a felét - a bank ugyanis ennyiért akart túladni otthonukon. Nyilvánvaló volt, hogy ez "jó befektetés" lenne a hiénáknak, ezért a család próbálta távol tartani az "érdeklődőket". Felkeresték a szomszédokat és megkérték őket, hogy ha valaki arrafelé bámészkodik, mondják el nekik, hogy mi a helyzet, próbálják meg lebeszélni őket a vásárlásról. A szomszédok kedvesen megígérték, hogy segítenek.

A lakásáért hadba vonuló család kisebb "trükkökhöz" is folyamodott. Például: kiírták a saját névtáblájuk helyére, hogy Kolompár Lajos, és kitettek egy táblát, miszerint „itt rövidesen roma integrációs iroda nyílik”. Mivel saját lakásukra nem licitálhattak, a nagymama regisztrálta be magát, hogy megvegye azt.

A licit először simán ment, senki sem jelentkezett, majd az utolsó napon egy ismeretlen felküzdötte annyira az árat, amennyit már képtelenek lettek volna előteremteni, akárhány családtagot vontak volna be az "összeesküvésbe".

Sindler György és Sindler Veronika
Fű alatt kiderült, hogy egy Bóka Tibor nevű nyerészkedő volt az, aki megkaparintotta az ingatlant. A csavar az egészben, hogy az ő párja (Sindler Veronika), aki a lakásáért küzdő család egyik szomszédja... A szemükbe hazudott, mondván, segít, a hátuk mögött pedig megvetette a bajba jutott család otthonát.

A lány apja, Sindler György egy nagyon gazdag és jó nevű ügyvéd, tehát egyáltalán nem lett volna szükségük még egy lakásra, de van, akiknek semmi sem elég...

Talán nem elhanyagolható tény, hogy az ügyvéd úr felesége, dr. Sindlerné Kloó Györgyi a Fidesz női tagozatának Veszprém megyei elnöke, Veronikának tehát - aki apjához hasonlóan szintén ügyvéd - volt honnan eltanulnia a kisemmizés fortélyait.

Az aljas, hazug, képmutató zsidó bandát jogilag nem lehet megfogni, hiszen "törvényesen" jutnak a lakáshoz. A család megfellebbezte a licitet, ezzel nyertek ugyan egy kis időt, de az egyetlen reményünk, ha "Sindlerék" önként visszalépnek a vásárlástól és így a második helyezett, a nagymama kapná a lakást.

A magyar családot nagyon megviselték a történtek. Heroikus küzdelemben maradtak alul. Lelkiismeretük tiszta, senki nem járt volna rosszul az ügylettel. Még a bank sem, mert a befizetett törlesztőrészletek és az árverésre befizetett pénz túllépi a felvett kölcsön összegét is.

Tisztességesen szerezték, tisztességes úton is akarták visszaszerezni otthonunkat. Ez utóbbi út ma Magyarországon járhatatlan.

Ha egyesek igazságérzetét esetleg sértenék az olvasottak, vagy a tisztánlátás kedvéért szívesen meghallgatnák a másik fél verzióját is, az alábbi telefonszámokon megtehetik:

Sindler György, ügyvéd: 30/957-5881 (Irodájának címe: 8200 Veszprém, József A. u. 9.)
Sindler Veronika, a mások szenvedéséből nyerészkedni akaró Sindler-lány: 30/612-1328