Dúró Dóra, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője, az Országgyűlés Oktatási Bizottságának tagja, a párt szóvivője. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Csépáról származik, ám gyermekkorának tekintélyes részét a Tolna megyei Döbröközön töltötte. Az általános iskola után a Dombóvári Illyés Gyula Gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten az ELTE Jogtudományi Karának politológiai szakát is elvégezte. Férjét a Jobbikban ismerte meg: Novák Előd országgyűlési képviselő, a párt alelnöke. Első gyermekük megszületéséig a Corvinus Egyetemen doktori iskolájában politikatudományt tanult. A most búcsúzó parlamenti ciklusban Dúró Dóra a legfiatalabb országgyűlési képviselő, s néhány hónap múlva megszületik a harmadik gyermekük is, tehát nagycsaládos lesz. A vele folytatott beszélgetésünk folyamán a képviselőt elsősorban a családdal és a neveléssel kapcsolatos témákról kérdeztük.

Dúró Dóra
Képviselői munkája során többször is figyelmeztetett a népességfogyásban rejlő nemzeti tragédiára. Valóban ilyen nagy a baj? - tettük föl az első kérdést Dúró Dórának.

Igen, nagy a baj. A Jobbik Magyarországért Mozgalom ezért választási programjában a magyarság legnagyobb gondjának a népességfogyást nevezte meg. Sajnos ez a szomorú helyzet nemcsak Csonka-Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében. Egyetlen kivétel azért mégis van, ahol nem fogy a magyar, Kárpátalja, pedig ott a legszegényebbek az emberek. Manapság az egygyermekes család a jellemző, ennek egyik oka a kitolódott szülési életkor és a vele járó egészségügyi nehézségek. A nők ugyanis egyre későbben szülik meg az első gyermeküket, amely bizonyos egészségügyi kockázatokkal, esetleg meddőséggel is járhat. Ezért lenne kívánatos, hogy a hölgyek a húsz és harminc éves koruk közötti időszakban megszüljék az első gyermeket. Nagy a baj, amit az is mutat, hogy a népesség fönntartásához az én nemzedékemben minden szülőképes nőnek négy gyermeket kellene a világra hozni.

Milyen intézkedésekkel lehetne föltartóztatni a magyarság fogyását, ösztönözni a gyermekszülést? Más szóval: mit kellene tennie a kormánynak?

Mindenekelőtt meg kellene kérdezni a nemzőképes házaspárokat, hogy miért nem vállalnak legalább egy, vagy további gyermeket, gyermekeket, és a válaszokban foglalt gondokat orvosolni kellene. Amint említettem, az egygyermekes családmodell a legelterjedtebb, míg három évtizeddel ezelőtt is még általában két gyermeket neveltek. A magyarság genetikai tartaléka éppen ezért a mostani egygyermekes családokban rejlik, csak hozzá kell segíteni őket a második gyermek világrahozatalához és felneveléséhez. A gond az, hogy a családi adókedvezmény, a családi pótlék és egyéb, a gyermekek után járó állami támogatások összege csak három gyermektől emelkedik meg. A családi adókedvezmény terén például egy gyermek után tízezer forint, a második után is annyi, s csak a harmadik után jár 33 ezer forint adókedvezmény gyermekenként. A második gyermek után járó adókedvezmény összege tehát egyáltalán nem változik. Mindehhez járul az is, hogy az oktatásban, étkeztetésben, utazásban, táboroztatásban a háromgyermekes családok számára mindez szinte teljesen ingyenes, míg két gyermek esetében semmilyen kedvezmény nem jár. A Jobbik Magyarországért Mozgalom programjában a második gyermek világra jöttének ösztönzésére vonatkozó elképzelésünket testvérkedvezménynek nevezzük.

Dúró Dóra, Novák Előd és két gyermekük
A kormányzati intézkedéseken túl az emberi fejekben is rendet kellene rakni, hiszen manapság például azt látjuk, hogy nemzőképes ifjú párok gyermek helyett, pótcselekvésképpen kutyát vezetgetnek az utcán.

Beszélni kell arról is, hogy milyen családmodellt sugall a hazai média a fiataloknak. A média valóban azt mutatja, hogy a házasság nem több egy bulinál, láthatjuk a mindenféle celebeket, akik randevúznak tíz-tizenöt nővel, vagy hölgyek ugyanennyi férfival, majd egyet kiválasztanak közülük. Másik nagy bűne a médiának a homoszexualitás propagálása, divattá tétele, ami rendkívül káros. Szemléletváltásra lenne szükség a médiában még a reklámok terén is. Elsősorban ne kutyával reklámozzanak bizonyos termékeket, hanem legyen a képen, mondjuk két-három gyermek is, amikor egy idilli képet festenek.

Magyarországon van olyan közösség, ahol nincsenek népesedési gondok. A Jobbik elképzelése szerint az előbb említett testvérkedvezményt bárki, a társadalom számára hasznos tevékenységet nem végző, magyarul a dologkerülő szülők is megkapnák?

Az adókedvezményt értelemszerűen csak az veheti igénybe, aki adót fizet, míg az iskolai étkeztetéssel és a tankönyvvel kapcsolatos támogatás föltétele az, hogy a szülők rendszeresen iskolába járassák a gyermekeiket.

Néha az is gond, hogy járatják a gyerekeiket az iskolába. Nemrégiben ön azt nyilatkozta, hogy szegregálni kellene a tanulóközösségbe beilleszkedni képtelen cigány gyermekeket. Bizonyos körökben az ön elképzelése nagy fölhördülést váltott ki.

Pedig nem azt mondtam, hogy bárkit is cigány származása miatt szegregáljunk. Főleg a vidéki településeken kialakult az a helyzet, hogy a pedagógusok nem képesek, vagy nem mernek mit kezdeni a beilleszkedésre nem hajlandó gyermekekkel, akik nem a tudásszomjtól hajtva járnak iskolába, hanem a tankötelezettség miatt. A normális oktatás föltételeinek biztosítására a szülők ebben a helyzetben kénytelenek más településre, másik iskolába járatni a gyermekeiket, ami nagyobb költséggel, tehertétellel, időveszteséggel jár. Igazságtalannak tartom azt, hogy az iskolába tanulni járó gyermekeket és szüleiket bünteti a jelenlegi rendszer. Igenis, az iskolákból azokat kell eltávolítani, akik képtelenek a beilleszkedésre, míg a normálisan tanuló, az életben valamit elérni akarókat kellene járatni ezekbe az iskolákba.

Csakhogy az ön által említett szegregálást még a magát nemzetinek nevező Fidesz is ellenzi, mert szerintük a beilleszkedésre alkalmatlan gyermekeket úgy lehet igazán fölemelni, hogy ha a mi gyermekeinkkel ülnek egy padban. Elképzelhető, megvalósítható ez a fajta integráció?

Elképzelésnek szép, de a gyakorlatban egyáltalán nem működik. Az elmúlt huszonnégy esztendőben mindenki ezt a módszert mondta, ajánlotta és tette, mindenáron erőltették az integrációt. Nem azt állítom, hogy az első csínytevés után el kell távolítani a gyermekeket az iskolából, de vannak olyan helyzetek, amelyeket a pedagógusok már képtelenek megoldani, mert tartanak a diák családjának bosszújától, vagy egyszerűen nincs fejlesztőpedagógiai képességük, megfelelő képzettségük a probléma megoldására. A pedagógusoktól nem várhatjuk el, hogy pótolják a család nevelő szerepét.

Többször is beszélt ön a nehezen nevelhető gyermekek esetében a bentlakásról. Ez lenne a megoldás?

A Jobbik programjában a bentlakásos iskolák létrehozása is szerepel. Olyan gyermekeket szeretnénk az otthoninál jobb környezetben elhelyezni, nevelni, akik nem rendelkeznek tanulásra, később pedig munkára ösztönző családi háttérrel. Az úgynevezett rendszerváltás óta fölnőtt egy olyan nemzedék, elsősorban a cigányság körében, akik egyáltalán nem látták a szüleiket dolgozni. A szülők munkahelye megszűnt, s azóta a családjukat segélyezésből, bűnözésből vagy legfeljebb, a jobbik esetben, alkalmi munkából tartják el. Az ilyen családokban a tanulás és a munka egyáltalán nem számít értéknek. Meg kell említeni még, hogy ezek a gyermekek sok esetben otthon még az alapvető higiéniai körülményeket sem kapják meg, a szüleik nem törődnek velük, a családi pótlékot nem rájuk költik. De vannak még egyéb gondok is, amelyek megléte miatt szükséges lenne a beavatkozás.

Megvalósítható ez az ön által említett bentlakásos rendszer?

Igen. A Zala megyei Csapi községben például az 1970-es évektől óvodás kortól kezdve nevelik bentlakásos módszerrel a többségükben cigány gyermekeket. Hároméves kortól tizennyolc éves korig tanítják, nevelik itt a gyermekeket nagyon jó eredménnyel. Ebben a mindössze 170 lelket számláló faluban szakács- és kőművesképzés is folyik, tehát az innen kikerülő gyermekek felnőtt korukban megélhetést biztosító szakmával is rendelkeznek.

Dúró Dóra, a Jobbik szóvivője
Dúró Dóra a Jobbik választási listáján az előkelő negyedik helyet foglalja el, ami azt jelenti, hogy biztos ott lesz az új, leszűkített létszámú Országgyűlésben. Milyen eddig nem említett tervei, elképzelései vannak a következő ciklusra nézve?

Az elmúlt négy esztendőben az Oktatási Bizottság tagja voltam, s az ott szerzett tapasztalataimat szeretném a következő ciklusban is kamatoztatni. Másrészt, nemsokára nagycsaládos édesanyaként a családpolitikával, népesedéspolitikával is szeretnék többet foglalkozni. Szívügyemnek tartom, hogy valóban megszülethessenek a magyar családok által tervezett gyermekek. Politológusként az elmúlt esztendőkben a Jobbikban a választójogi és kampányfinanszírozási kérdések felelőse is voltam, s ezt a feladatot a későbbiekben is szeretném ellátni. Elég sok visszaélés tapasztalható ugyanis például a választási kampány finanszírozása terén.

Mondana példát a kampányfinanszírozással történő visszaélésre?

A Fidesz mostanában sokat háborog, mert az időközben kimúlt SZDSZ hatalmas adósságot hagyott maga után, miközben a mostani kétharmados többség létrehozott egy olyan rendszert az ellenzék szétaprózása érdekében, amelynek értelmében állami támogatásban részesülnek az országos listát állító pártok, ám még az egyértelműen pénzszerzésre berendezkedett, úgynevezett kamupártoknak sem kell felelniük az adófizetők zsebéből kihúzott százmilliókkal. A Jobbik kormányra kerülése esetén megszünteti a politikai boszorkánykonyhák e kreálmányát, sőt a politikusbűnözés minden formájának hadat üzenünk.

Hering József

(Eredetileg megjelent a Kapu című folyóirat aktuális számában.)