Volner János, a Jobbik budapestiekért felelős alelnöke nem először veszi elejét a Tarlós István vezényletével nyélbe ütni kívánt mutyiknak. A legutóbbi – szerdai – fővárosi közgyűlésen ismételten a közpénzek megcsapolására tettek ócska kísérletet, amely további negyvenötmilliárd forinttal rontotta volna a fővárosi tömegközlekedési vállalat helyzetét. Annak a BKV-nak a helyzetét, amely már jelenleg is mintegy 800 milliárd forintos „belső adósságállománnyal” küzd. A kormányzati sikerpropagandát – mely szerint valamennyi önkormányzat adósságát átvállalták – ennek a számnak a tükrében kell megítélni, sikernek vagy éppen kudarcnak beállítani. Józan gondolkodás mellett belátható, hogy a konszolidáció jegyében Budapestnek juttatott mintegy százmilliárd forint eltörpül a valós szükségletekhez képest.

Történt tehát, hogy Tarlós István – szolgaian követve egyébként a Demszky-Hagyó-korszak által bevett gyakorlatot – úgy gondolta, hogy ezúttal is helyesebb lesz, ha a magánbefektetők is szerephez, és nem mellesleg jelentős fővárosi forrásokhoz jutnak.

Szerették volna elérni, hogy a Budapest autóbuszokat béreljen, ráadásul úgy, hogy 10 éves konstrukció végére hozzávetőleg négyszeres összeget fizették volna ki a járművekért ahhoz képest, mintha azokat megvásárolták volna. Egyetlen autóbusz átlagos bérleti díja a 10 éves futamidő alatt darabonként 224 millióba került volna, míg egy új autóbusz teljes vételára hozzávetőleg 50 millió forint. Az ügy még a Volner János irányában elfogultsággal nem vádolható hírportálok ingerküszöbét is elérte: az Index pl. címlapon számolt be a meghiúsított mutyiról.

Ehhez hasonló elképzeléseket utoljára Kocsis Istvántól, a Magyar Villamos Művek Zrt., illetve a BKV Zrt. egykori vezérigazgatójától láthattunk, akit a 2010-es kormányváltás után éppen Tarlós István vett a szárnyai alá, és melengetett keblén mindaddig, amíg a Nemzeti Nyomozóiroda munkatársai „hűtlen kezelés gyanújával” illeték, véget vetve ezáltal a bizarr barátságnak is.

Volner János azonban nem az a típusú ember, aki először üt, és azután kérdez, és lássuk be, a maga kellemes és udvarias modorával kézzelfogható sikereket ér el.

Bár Tarlós István állítja, hogy nincs tele a gatya Volner Jánostól, sajátos metakommunikációja ennek éppen az ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot:

És valóban, nem ez az első eset, hogy kellő furfanggal, jól időzített fellépéssel sikerült megvédeni a közpénzt, a közérdeket a korrupt mutyi elől. Ha csak a Fővárosi Közgyűlésben elért esetekre gondolunk, üdítő – ám annál inkább agyonhallgatott – színfolt volt például a Veres Pálné Gimnázium egyes épületrészeinek megvédése. Egyedül a fővárosi Jobbik következetes kiállásának köszönhető ugyanis, hogy Tarlós István szándékai megbicsaklottak: nem tudtak a belvárosi ingatlan tulajdonosaivá válni a Marshall-szigeteki és liechtensteini üzleti körök…

A korrupció elleni fellépés nem új keletű azonban a Jobbik budapestiekért felelős alelnökének, Volner Jánosnak, valamint a Jobbik budapesti elnökének, Szilágyi Györgynek a gyakorlatában. Két esztendővel ezelőtt éppen ők hívták életre a Jobbik „off-shore ellenes munkacsoportját” és ahogyan már megszokhattuk, az eredmények sem maradtak el. Az EU támogatásokkal összefüggésben feltárt, közel negyvenmilliárd forintot elérő visszaélés-sorozat nyilvánosságra hozatalát követően a kormányzat is jobbnak látta menekülőre fogni. Megszüntették a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, valamint a teljes feladatkört elvették a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól. Nem mellesleg szélnek eresztették a tarthatatlanná tett vezetői gárdát, melyet olyan nevek fémjeleztek, mint például a Közgépből az NFÜ élére ejtőernyőzött Petykó Zoltán.

A jelek tehát feltétlenül előremutatóak, minden bizodalmunk meglehet abban, hogy egy kedvező választási eredményt követően mindenre, így a fővárosra és annak jelenlegi vezetésére is kiterjedő elszámoltatás következik be. Akkor majd elválik, hogy tele van-e gatya vagy sem…

(Kuruc.info)

Kapcsolódó: Volner: Tarlós méltó utódja Demszkynek