Az Egyesült Államoktól Japánig sok helyütt vannak kisebb-nagyobb mangalicaállományok, de mindenütt elismerik, hogy magyar fajtáról van szó. Nem így az Erdélyt is románnak hazudó oláhok.
Egy nemrégiben Magyarországon megrendezett szakmai konferencián egy román előadó olyan sertésállományról mutatott be fotókat, amelynek egyedei feltűnően emlékeztetnek a magyar mangalicára. Igazi megrökönyödést keltett az, hogy a tulajdonos kezdeményezte ezeknek a jószágoknak az őshonos sertéssé minősítését.
Tóth Péter, a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének elnöke történetesen részt vett a rendezvényen, és azonnal rájött a csalásra. A Kossuth Rádióban elmondta, a vörös mangalicáról van szó, amelyet a román tulajdonos Magyarországról vásárolt. Hozzátette: ezzel egyébként nincs baj, hiszen a mangalica összekötő kapocs lehet a két nemzet között, mert vörös mangalicát Erdélyben tenyésztették ki az 1800-as évek második felében. Megjegyezte, Erdély akkor is vegyes lakosságú volt, és "akkor éppen" Magyarországhoz tartozott, ám az egyesület szerint nem árt, ha deklaráljuk, hogy magyar sertésről van szó. "Mindenki értsen ebből!" – fogalmazta meg.
Tóth Péter azt is elmondta, hogy bár talán ma már anekdotának tűnik, de a 2000-es évek elején volt Svájcban egy ökogazda-szervezet, amely ősi svájci, illetve helvét fajtaként jegyeztette be a fecskehasú mangalicát. Ausztriai gazdák pedig, "a közös monarchiabeli múlt kapcsán", általában osztrák őshonos állatként árusítják. "Tehát vannak azért ilyen érdekességek" – mondta az egyesületi elnök, aki úgy véli, ebben a kérdésben az Európai Unió tehetne rendet. Előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, hogy az őshonos haszonállatokra vonatkozóan megjelenjen egy olyan EU-s szabályozás, amely tisztázza, hogy ami történelmileg kialakult egy országban, az ahhoz az országhoz tartozik.
Amíg azonban ez nincs meg, az elismert tenyésztő szervezet nem tudja felvenni a kesztyűt egy ilyen méltatlan helyzetben. Maradnak tehát az indirekt módszerek. Az egyesület elnöke szerint aktív, illetve jogi lépéseket nem kell és nem is szabad tenni. "Nem is lenne értelme, hiszen itt történelmi és kulturális kérdésekről beszélgetünk. Mi a magunk részéről pozitív motivációval élünk. tehát nem tiltakozunk meg perlünk, hanem minél több helyen jelenünk meg magyar mangalicával" – mondta Tóth Péter.
A szakmai szervezet vezetője sietett leszögezni, hogy teljes joggal vannak magyar mangalicaállományok felvidéki, kárpátaljai, erdélyi vagy éppen muravidéki tenyésztőknél. Ahhoz azonban, hogy ezeknek az állományoknak a tenyésztését szervezetté tudják tenni, valamint hogy megőrizzék azt az értéket, hogy a mangalica fajta kitenyésztése a magyarság érdeme, összehívják az első Kárpát-medencei mangalicatenyésztési fórumot.
Ezen az összejövetelen nem csak tenyésztésszervezési kérdéseket szeretnének tisztázni. Hangsúlyozta: a "határon túli" magyarság ne csak mangalicát tenyésszen, hanem nyisson magyar éttermeket, csárdákat. Ugyanazokat a családi mangalicahús-üzemeket hozza létre, amilyeneket a magyarországi mangalicatenyésztők ma már, mintegy öt éve, sikeresen működtetnek. "A legcsattanósabb válasz a "környező országoknak" az, hogy ha ott magyar éttermek nyílnak magyar mangalicatermékekkel" – nyilatkozta a Kossuth Rádió műsorában a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének elnöke.
(KR nyomán)
Kapcsolódó:
- Bevette a japán piacot a magyar mangalica - Dezső hódít a Távol-Keleten
- Ehető nemzeti kincsünk, a mangalica
- Mangalica, az őshonos román háziállat
- "Itt egy mutáns szörny, a neve birkadisznó" - szörnyülködnek külföldön