A budapesti Farkasréti temetőben augusztus 28-án, a Rongyos Gárda nyugat-magyarországi felkelése kezdetének évfordulóján a Jobbik Magyarországért Mozgalom hívására, más nemzeti szervezetek és mozgalmak részvételével kegyeletes megemlékezés volt. A Rongyos Gárda egyik, vitéz Somogyvári Gyula könyvében megörökített, hősi halált halt fölkelőjének, Vámossy Tibornak sírjánál tartott színvonalas beszédek máig eltitkolt történelmi ismereteket is közvetítettek.

Vámossy Tibor síremléke egyelőre a szobor nélkül

Vámossy Tibornak, a Nyugat-Magyarország szabadságáért, megtartásáért harcolt Rongyos Gárda 1921. október 5-én az őrvidéki Szárazvámnál (Müllendorf) megsebesült és október 6-án az egyik soproni kórházban meghalt hősének a Farkasréti temetőben levő sírjánál az idén augusztus 28-án is kegyeletes megemlékezést tartott a Jobbik Magyarországért Mozgalom, más nemzeti szervezetek, mozgalmak és hazafias érzelmű magánszemélyek. A temető főkapuja felől 18 óra előtt néhány perccel rendezett alakzatban érkeztek a Vámossy Tibor nyughelye melletti útkereszteződéshez előbb az Új Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda, majd a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai.

Érkezik az Új Magyar Gárda

Novák Előd, a Jobbik alelnöke, a Rongyos Gárda emlékének egyik ébresztője, a Vámossy Tibor sírjánál megtartott augusztus 28-i megemlékezés esztendők óta szervezője és levezetője elmondta: a Jobbik Magyarországért Mozgalom a Trianon-megemlékezések állami szintre emeltetése után újabb missziókat vállal, így például a történelemkönyvekben nem szereplő, vagy felületesen említett Rongyos Gárda küzdelme, a pozsonyi csata, az első és a második bécsi döntés és más múltbeli dicső esemény emlékének helyreállítását tűzte ki célul. Novák Előd a beszédek közti összekötőszövegben azt is elmondta: a Jobbik szeretné elérni, hogy a Rongyos Gárda küzdelmeiről készüljön történelmi vagy esetleg valamilyen akciófilm.

Novák Előd

A Vámossy Tibor síremlékszobrával (Ditrói Siklódy Lőrinc alkotta 1923-ban - H. J.) kapcsolatban Novák Előd elmondta, hogy az alkotás jelenleg azért nincs a helyén, mert restaurálják, miután az utóbbi időkben már igen elhanyagolt állapotban volt. A Jobbik (személy szerint Novák Előd - H. J.) már korábban engedélyt kért a szobor helyreállításához és egy információs tábla kihelyezéséhez a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságtól. Az emlékeztető táblára azért van szükség, mert a mai embernek már nem sokat mond az a sírfölirat, hogy elesett Nyugat-Magyarországért 1921. október 6-án. Adományozás jóvoltából már a Jobbik rendelkezésére áll az információs tábla kihelyezéséhez szükséges pénz. A Jobbik kezdeményezésének eredményeként a mostani kormány vállalta Vámossy Tibor síremlékének fölújítását és a vele járó kiadásokat - tudtuk meg a megemlékezést levezető Novák Elődtől.

Az Új Magyar Gárda és a Magyar Nemzeti Gárda

A Himnusz közös eléneklése után elsőként ifj. Hegedűs Loránt református lelkész lépett a mikrofonhoz.

Pusztán a megemlékezésért is vád ér minket a mindenkori hatalom, de legalábbis a háttérhatalom részéről, hogy az ellentétek szítása, a gyűlölet vezérel bennünket, mondta ifj. Hegedűs Loránt, és emlékeztetett: a hatalmak arra szeretnének kényszeríteni bennünket, hogy fogadjunk el mindent, amit egyszerűen csak másságnak neveznek, miközben a Biblia ugyanezt bűnnek mondja. Közösséggel szemben is követhetnek el bűnt, ragadtathatják magukat istentelen cselekmények elkövetésére. Egyetlen közösség sem adhat felmentést a vele szemben elkövetett vétkekre, nincs igazi megbocsátás az alapvető életigazságok érvényesítése nélkül, jelentette ki a lelkész, majd a Rongyos Gárdára térve így folytatta: reményvesztett helyzetben is kötelező nem csak reménykedni, hanem cselekedni is. Soha nincs azoknak igazuk, kiváltképpen a Kárpát-medencében, akik azt mondják, hogy a realitásokat tudomásul kell venni, mert nem mi döntünk sorsunkról.

Ifj. Hegedűs Loránt

Akik kis pontnak számítottak, mint például a műegyetemisták, gazdák, leszerelt katonák vagy különítményesnek, akkor úgy vélték, hogy nem nyugszanak bele az igazságtalan döntésbe. A Nyugat-Magyarországon kibontakozott ellenállásra részben azért kerülhetett sor, mert a velünk szemben állók sem voltak képesek olyan erőt fölmutatni, mint a magyarság nyaka köré azóta is meglevő fojtogató gyűrűt vonó kisantant, emlékeztetett ifj. Hegedűs. Az ellenállás Nyugat-Magyarországon azért bontakozhatott ki, mert ott még volt esélye a magyarnak, és azért, mert égbekiáltóan felháborító volt, hogy a velünk korábban államszövetségben élt osztrákok is együtt kívántak osztozkodni hazánkon azokkal a nemzetiségekkel, amelyeket évszázadokon keresztül az őshonos, államalkotó magyar nemzet ellen hangoltak, mondta a református lelkész.

Az Új Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom

Mivel manapság is sarokba vagyunk szorítva, próbáljunk meg ellenállni, lemosni a minket ért gyalázatot, mondta ifj. Hegedűs, majd beszédét így bejezte be: Isten áldja a Rongyos Gárda minden tagjának emlékezetét, kiváltképpen azokét, akik életüket áldozták az ő barátaikért, azokért a magyarokért, akinek kései utódaiként mi magunk igyekszünk szítani az ellenállás tüzét és lángját az új országhódítókkal szemben, akiknek az is kell, amelyet Trianonban, majd az újabb Trianonban úgy, ahogy meghagytak nekünk. Soha ne adjuk föl, testvéreim, mert Isten velünk van ebben a küzdelemben, az ő igazsága örökkévaló igazság. Ha van nép, amelynek megvalósítatlan, beteljesületlen igazságai vannak, az éppen a magyar, s ha van választott nép ennek alapján, az éppen a magyar. Vállaljuk ezt a kiválasztottságot emelt fővel, ázsiai tér és idő feletti öleléssel, hogy mienk lehessen az Őrvidék, a Felvidék, Erdély, Kárpátalja, a Délvidék, de még előtte ez a sokszorosan kirabolt, megalázott Csonka-Magyarország, mondta beszéde végén ifj. Hegedűs Loránt.

Spaller Erika, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom soproni elnöke Nyugat-Magyarországon minden évben megszervezi a Rongyos Gárda-emléktúrát. A Farkasréti temetőben mondott beszédének elején az ifjúsági vezető az őrvidéki Fülesen született vitéz Somogyvári Gyula írót idézve emlékeztetett: a trianoni békeszerződés értelmében Nyugat-Magyarországot át kellett adnunk Ausztriának. Nyugat-Magyarország felségjogát az antant 1921. augusztus 29-én 16 órakor adta volna át a helybeli magyar lakosság megértő, békés hozzáállása közepette. Az És mégis élünk... című könyvében Somogyvári leírja, hogy Sopron városa agonizált azon a napon. Reggel az osztrák csendőrség átlépte a magyar határt, ám amikor bevonult Ágfalvára, kora délután felkelők rohamozták meg őket, halottak és sebesültek hevertek a falu határában. Ezzel kezdetét vette az 1921-es nyugat-magyarországi honvédő harc, idézte föl a történelmi eseményt Spaller Erika, majd hangsúlyozta, hogy ennek a küzdelemnek köszönheti Sopron és a környékbeli falvak az 1921-es, majd 1922-es népszavazás kiírását.

Spaller Erika

A Lajta folyó mentén vállvetve harcoltak az édes anyaföldért, a magyar megmaradásért és jövőért, értünk a kecskeméti parasztlegények, pesti műegyetemisták, veterán frontkatonák és volt különítményesek, a rongyos gárdisták, emlékeztetett a soproni mozgalmi vezető. Ilyen pesti műegyetemista harcos volt Vámossy Tibor is, akinek hősi halálának történetét a szónok ismét Somogyvári Gyula lírai szépségű könyvéből vett idézettel elevenítette föl: 1921. október 5-én Kismarton felől egy súlyosan sebesültet vittek be a diákfiúk a soproni Erzsébet kórházba. A szárazvámi (Müllendorf) útelágazásnál lőtték le orvul az osztrákok, míg a mellette küzdő bajtársa, a szintén budapesti Losonczy Antal, a helyszínen meghalt, s holttestét Kismartonba vitték. Elestük után harmadnapra Sopronból vonaton szállították haza Budapestre a két műegyetemista fiú, Vámossy Tibor és Losonczy Antal koporsóját, idézte föl Spaller Erika a két budapesti rongyos gárdista hősi halálát a nyugati végeken, hangsúlyozván, hogy ő is ezeknek a hősöknek köszönheti szülővárosa, Sopron megmaradását.

Ferenczi Gábor, a Jobbik országgyűlési képviselője beszédének elején kijelentette, hogy hazánk évszázadokon keresztül védelmezte önmagán kívül egész Európát, azt az Európát, amelynek döntéshozói az első világháború után Nyugat-Magyarország egy részét is el akarták csatolni, méghozzá világháborús szövetségesünkhöz, Ausztriához. De egy maroknyi hazafi föllázadt az igazságtalan döntés ellen, akiknek hősies küzdelme kikényszerítette a nevezetes népszavazást, amelyen Sopron a leghűségesebb magyar városnak bizonyult. A Rongyos Gárda frontot megjárt katonákból, részben a korábban demilitarizált Székely Hadosztály maradványaiból, napszámosokból és egyetemistákból verbuválódott, amelynek két kiemelkedő parancsnoka Prónay Pál és Héjjas Iván volt, emlékeztetett a képviselő.

Ferenczi Gábor

Magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás kérdése, hangsúlyozta Ferenczi Gábor, majd állítása alátámasztására megemlítette, hogy a Rongyos Gárda soraiban a magyarokon kívül németek, szlovákok, horvátok, bosnyákok vagy albán muszlimok is harcoltak a nyugati országrész megtartásáért. Prónay Pál és Héjjas Iván vezetésével korábban lesújtottak a megszálló románokra, majd ismét fegyvert fogtak, és megvédték a Lajta-vidéket, kikiáltották a Lajtabánságot. Az előtte fölszólalt Spaller Erikához hasonlóan a Jobbik képviselője is azt hangsúlyozta, hogy Prónayról, Héjjasról és a Rongyos Gárdáról nem, vagy szinte semmit nem olvashatunk az iskolai történelemkönyvekben, és arról sem beszélnek, hogy az 1921-es soproni, majd az 1922-es környékbeli falvakban megejtett népszavazást nem a politikai vezetők, hanem néhány száz önkéntes harcos, a rongyosok serege csikarta ki. Csak a bátrabb történelemtanárok szóbeli közléséből tanulhatják meg a fiatalok a Rongyos Gárda történetét, mondta Ferenczi. A Rongyos Gárda-korszak nem ért véget a soproni és környéki népszavazással, mert az 1938-as első bécsi döntést megelőzően a Rongyos Gárda újjászerveződött, tagjai beszivárogtak a Csehszlovákiának nevezett műállamba, majd a második világháború után egy ideig földalatti mozgalomként tevékenykedtek. A Rongyos Gárda utolsó hős parancsnokát, Francia Kiss Mihályt 1957-ben végezte ki a magyar- és nemzetellenes hatalom, emlékeztetett a jobbikos politikus.

Ha ezekre az itt fölsorakozott gárdistára tekintek, biztos vagyok benne, van még a magyarban annyi hit, szeretet a hazája iránt, hogy visszatérjenek a rongyos hősök. Olyan rongyos hősök, mint a tizenkilenc évesen hősi halált halt Vámossy Tibor műegyetemista, aki az '56-os pesti srácokhoz hasonlóan küzdött az idegen megszállás ellen, amellyel ma is minden igaz magyarnak föl kell vennie a küzdelmet, jelentette ki Ferenczi Gábor. A Rongyos Gárda tagjai kevesen voltak, amiképpen a magyar történelemben mindig kevesebben vannak azok, akik szembeszállnak a hatalommal, fegyvert fognak, hogy akár az életük árán is megvédelmezzék a hazát. Túlerővel kell harcolnunk napjainkban is, mert a hatalom, a gazdaság, a média azoknak a kezében van, akik szeretnék megszerezni a Trianon után nekünk megmaradt Csonka-Magyarország területét, a földünket és a vizünket. Mi azonban ezt nem hagyjuk. Ahogyan elnézem az itt megjelent emlékezőket, úgy látom, van még virtus a magyarban, mondta végszóként Ferenczi Gábor.

Vári-Kovács Péter színművész, zenész, aki korábban a József Attila Színház, 2008-tól a Centrál Színház tagja, a szónokok kissé hosszúra nyúlt beszéde miatt csak egy alkalommal jutott szóhoz, ám ekkor - az utolsó fölszólalás előtt - nagy átéléssel és jelenlevők tetszését elnyerve adta elő a Kárpátia Zenekarnak a Rongyos Gárda, Prónay Pál, Héjjas Iván és a többi honvédő hős, így a Vámossy Tibor emléke előtt is tisztelgő szerzeményét.

Vári-Kovács Péter

Dr. Botlik József történész, kisebbségkutató, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának docense eddig tizenhat kötetet, s közel kétszáz tanulmányt szentelt az elszakított magyarság sorsának. A Farkasréti temetőben elmondott beszédében csak töredékeket villantott föl az első kiadásban 2008-ban napvilágot látott Nyugat-Magyarország sorsa 1918-1921 című könyvéből. A Rongyos Gárda nyugat-magyarországi küzdelmeit is részletesen bemutató könyv közben második kiadásban is megjelent, de sajnos elfogyott, a hiánypótló angol nyelvű változat pedig nemrégen került az érdeklődő nyugatiak kezébe.

Dr. Botlik József

Dr. Botlik József beszéde elején kiemelte, hogy az eredendő bűn 1918 októberében, Károlyi Mihály hatalomra kerülésével történt meg. Károlyiéknak meg kellett volna szervezni a nemzet önvédelmét, ám ehelyett Linder Béla hadügyminiszter kijelentette: nem akarok katonát látni. A fegyverszüneti tárgyalások idején Károlyiék elkezdték leszerelni a hadsereget. Böhm Vilmos korabeli hadügyi államtitkár visszaemlékezésére támaszkodva Botlik József elmondta, hogy az 1918. november 1. és december közepe közötti időszakban 4,2 millió frontról visszatért magyarországi katonát szereltek le, majd egy másik forrás szerint december végéig további 300 ezer katonát. A történész az 1910-es népszámlálási adatokra támaszkodva kiszámolta, hogy ebből a másfél millióból 816 ezer volt a magyar nemzetiségű leszerelt katona, akikhez nyugodtan hozzá lehet számolni a mintegy 40 ezer, a Szent Koronához hű ruszin katonát is. A liberális és a marxista történészek hazudtak, amikor azt állítják, hogy a magyar katona nem akart tovább harcolni. Hatvan hadosztály tért haza sértetlenül teljes fegyverzettel, amelyet a kommunista katonatanácsok elkezdtek leszerelni Károlyiék utasítására, mondta az előadó.

Botlik József ezután elmondta, hogy Károlyi Mihály és társai akkor eresztették szélnek a magyar és a ruszin katonákat, amikor az ellenségeink által már megjelentetett térképek szerint a leendő Csehszlovákia határa a Duna vonala, Vác, Hatvan, Gyöngyös, Miskolc, Sátoraljaújhely neve is tótul volt föltüntetve. Közben a románok a Dnyesztertől a Tiszáig húzódó birodalomról beszéltek. A szerbek Barcs, Szigetvár, Pécs fölött, Kalocsa alatt egészen Szegedig és Aradig kívántak hont foglalni. Közben a volt szövetségesünk, akivel együtt veszítettük el a világháborút, Ausztria is területet követelt Magyarországtól. Először követelték Pozsony, Moson, Sopron és Vas vármegye egészét, illetve Zala vármegye északnyugati csücskét, összesen 16 ezer négyzetkilométert.

A történész kitért a történelemkönyveink által szintén nem emlegetett tényre, miszerint a Felvidék területére mindössze négyezer cseh katona hatolt be 1918. november első hetében, míg Erdélybe ötezer román katona tört be. Sepsiszentgyörgyöt, Háromszék vármegye székhelyét például tizenkét fős román hadsereg foglalta el, míg Marosvásárhelyre tizennyolc tagú román járőrhadsereg vonult be a város átvételére. Erdélyben egyre-másra alakultak a román nemzeti gárdák, amelyek aztán a bevonuló román reguláris hadsereg mellé álltak, ám december 10. táján velük együtt is csak mintegy tíz-tizenötezer fős a román hadsereg tartózkodott Erdélyben. Károlyi Mihály utasítására ötezer román katonát a Magyar Királyi Hadsereg laktanyáiban fegyvereztek föl, s a Magyarország ellen vonuló Román Gárda tagjai a Magyar Állam pénztárából kaptak napi zsoldot, ami szintén nem olvasható a történelemkönyvekben. Botlik József ezután az ország déli részén uralkodó helyzettel foglalkozva elmondta, hogy körülbelül húszezer délszláv katona volt a Délvidéken, akiknek csak egyharmada volt reguláris hadsereg. Ilyen jelentéktelen haderő állt velünk szemben minden fronton, miközben az ország védelme nem volt megszervezve.

Botlik József a Rongyos Gárda küzdelmére rátérve kijelentette: Trianon után több mint egy esztendővel, 1921-ben kitört a nyugat-magyarországi fölkelés. Előzményként az 1919-es Saint-germain-i békeszerződésben Ausztria kapott Nyugat-Magyarország területéből 4365 négyzetkilométert, kárpótlásul azért, amiért elvesztette Dél-Tirolt, ahová az olaszok bevonultak egyetlen puskalövés nélkül. A nyugat-magyarországi fölkelés 1921. augusztus 28-án, az első ágfalvi csatával kezdődött, amelynek során Héjjas Iván negyven fős csapata visszaverte az osztrákokat. Később, Pinkafőnél Kuti László negyven fős egysége több mint kétszáz osztrák csendőrt zavart vissza Ausztriába. Tabi Árpád Felsőőrnél mindössze nyolc felkelővel kétszáz fős osztrák megszálló csapatot kergetett haza géppuskatűzzel. Szeptember 6-án a Rongyos Gárda 290 tagja Pörgölénynél átcsapott Kirchschlag osztrák településre, ahol lezajlott a nyugat-magyarországi fölkelés legnagyobb ütközete. A magyar felkelők legyőzték a 270 osztrák katonát és az ugyanannyi csendőrt. A Rongyos Gárda létszáma Botlik József kutatásai szerint 3400-3500 fő, s ebből a harcoló alakulatoké körülbelül 1500 fő volt, míg a többi helyőrségben szolgált.

Botlik József végül elmondta, hogy a Nyugat-Magyarország sorsa 1918-1921 című könyvének második magyar kiadásában az újabb kutatásainak eredményeként két javítást eszközölt. Az egyiket, a Prónay Pál élettörténetére vonatkozó adatot azért kellett javítani, mert az első kiadás megjelenése után meglepő információ került napvilágra. Korábban a szakirodalom úgy tudta, hogy Prónay Pál 1945 januárjában, vagy februárjában Budapest ostroma idején még fegyverrel a kezében harcolt a szovjet megszállók ellen, s ekkor még látták a Budai Vár oldalában, ám később nyomtalanul eltűnt. Az első kötet megírása után kiderült, hogy Prónay 1945. március 20-án, tehát a kitörés után, a Rókus-templom környéki lakásáról valószínűleg kimehetett élelemért, s balszerencséjére az oroszok bevágták a Keleti pályaudvarra tartó foglyok egyik csoportjába. Prónay Pált 1946. június 10-én koncepciós vádak alapján Moszkvában elítélték, majd Szibériába hurcolták. A könyv második kiadása előtt előkerült forrás szerint Oroszország Legfelsőbb Ügyészsége Prónay Pált időközben rehabilitálta, s innen tudjuk: 1946 nyarán még biztosan élt, mondta érdekes adatként a történész.

A Nyugat-Magyarországot az osztrákok területi mohóságától védő 3400-3500 rongyos gárdista felkelőnek mindenképpen ott van a helye a magyar nemzet hőseinek panteonjában, jelentette ki beszéde vége felé Botlik József.

A Rongyos Gárdára való emlékezés befejezéseként megkoszorúzták Vámossy Tibor sírját. Az Új Magyar Gárda nevében Mészáros István főkapitány, a Magyar Nemzeti Gárda nevében két személy, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nevében Spaller Erika soproni és Incze Béla budapesti elnök, a Nemzeti Érzelmű Motorosok nevében Jeszenszky Sándor és László Ákos, a Kereszténydemokrata Néppárt Budapest XII. kerületi Szervezete nevében dr. Buzády Tibor és dr. Buzády Éva, a Jobbik Magyarországért Mozgalom Fővárosi Elnöksége nevében Benke László és Lehmann Viktor alelnökök, majd utolsóként a Jobbik Magyarországért Mozgalom Országgyűlési Képviselőcsoportja nevében Dúró Dóra és Ferenczi Gábor helyezte el a kegyelet és az emlékezés koszorúját.

Dúró Dóra és Ferenczi Gábor

A megemlékezés a magánszemélyek virágainak elhelyezésével, mécses- és gyertyagyújtással, majd a Székely himnusz közös eléneklésével ért véget.

Mécsesgyújtók

Hering József - Kuruc.info