Mint ismeretes, korábbi facebookos letiltásunk feloldása Morvai Krisztinának köszönhető - EP-képviselőnk most újra levelet írt Zuckerbergéknek, ez olvasható az alábbiakban.
Tisztelt Facebook Csapat!
Morvai Krisztinának hívnak, s az Európai Parlament és annak Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) magyar képviselője, valamint a budapesti ELTE egyetem jogi docense vagyok, aki büntetőjogra és emberi jogra szakosodott. Korábban az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (Strasbourg) is dolgoztam, és az egyik fő ENSZ emberi jogi szervezetnek (CEDAW Bizottság) voltam a tagja, több más pozícióm mellett az emberi jogok területén.
A Kuruc.info Facebook-oldalának a megszüntetésével kapcsolatban írok Önöknek, ami egy nyilvánvalóan „ellentmondásos”, azonban népszerű hír- és napi politikai forrás Magyarországon. Mint emberi jogi ügyvédnek mély csalódást okoz számomra e lépés, és mélységesen aggasztanak annak lehetséges következményei a szólás- és véleményszabadságot illetően általában, valamint konkrétan az interneten és a Facebookon. Nem akarom ismételni itt a szokásos „jogi egyetemi tankönyvi érveket” a szólásszabadságba való beavatkozás ellen. Azonban hadd osszam meg Önökkel néhány aggodalmam:
1, Véleményem szerint a Facebook ezen döntése az internet számos szereplő, mint pl. (diktátor) kormányok általi korlátozása legitimizációjának lesz tekinthető a tartalom alapján. Ezen túl ők mindig hivatkozhatnak majd a kommunikáció modern eszközei betiltásának a törvényességére, amennyiben a tartalom vagy a nyelv egy része megkérdőjelezhető, illetve veszélyesnek tartott azok által, akiknek a hatalmában áll elvágni a kommunikációs csatornákat. „Ha az úgynevezett demokratikus nyugati világ megteheti, mi miért ne tehetnénk meg, s miért ne kéne megtennünk?”
2, A Kuruc.info Facebook-oldalát 72 ezer ember követte. Ezen emberek döntő többsége olyan személy volt, aki a Magyarországról és a világról szóló aktuálpolitikai információkat különböző forrásokból gyűjtötte és osztotta meg, melyek közül az egyik a Kuruc.info volt. „Értelemmel bíró” egyénekként elolvasták, kiértékelték és elemezték ezen információkat, s levonták a saját következtetéseiket. Erről kéne szólnia a tájékozódáshoz és a gondolkodási, valamint véleményszabadsághoz való alapvető jognak. Úgy gondolom, hogy 72 ezer ember gyerekként való kezelése – akikre úgy tekintenek, mint akik felnőttként képtelenek helyes ítéletet alkotni – szükségtelen, indokolatlan és aránytalan az elérendő cél tekintetében (ti. a gyűlöletbeszéd elnémítása).
3. A Kuruc.info széleskörűen tudósított témákról, melyek sok embert érdekelnek és érintenek. S bár némely nyelvezet és cikk „sokkoló” lehet néhány ember számára, sok másik nem az, s tökéletesen illeszkednek más kritikus internetes oldalhoz szerte a világon. Én magam is gyakran keresem fel a Kuruc.info oldalt – átugrom azokat a cikkeket, melyek nem tetszenek, s elolvasom azokat, melyeket érdekesnek és informatívnak tartok. Ahogyan más felnőttek is teszik ezt általában. Sok olyan fontos kérdés van, melyekről a Kuruc.info tudósít, s melyeket az elemez, míg semmilyen más hírforrás nem teszi ezt Magyarországon. Éppen tegnap néztem a Kuruc.info weblapján a kínai ujgur területről származó emberi jogi aktivista bírósági tárgyalását, akit törvénytelenül kitoloncoltak Magyarországról – nyilvánvalóan a magyar kormánynak adott kínai „utasításokra”. Az üggyel kapcsolatos dokumentumfilmről és a bírósági tárgyalásról semmilyen más forrás nem tudósított, csak a Kuruc.info. Bárcsak megosztaná azt sok-sok ember szerte a világon! Egy másik példa a saját munkám mint emberi jogi és nőjogi ügyvéd, amiről a Kuruc.info gyakran beszámol, míg más forrás nem. Az Európai Parlament Femm (nőjogi) bizottságában tartott legtöbb beszédemet – mint pl. nők elleni erőszak, nőkereskedelem és nők elleni munkahelyi diszkrimináció – Magyarországon sehol máshol nem kap nyilvánosságot, csak a kuruc.infón. Nem hiszem, hogy a legtöbb szerkesztő mélyen elkötelezett nőjogi aktivista, azonban minden bizonnyal elkötelezettek az információkhoz való szabad hozzáférés szabadsága iránt. A Kuruc.info által tudósított további témák között van a gazdák termőföldhöz való hozzájutása, környezetvédelmi kérdések, korrupció elleni harc esettanulmányokkal, a pénzügyi válság és annak emberekre gyakorolt hatásának nyomon követése, külügyi témák, mint például a legutóbbi Wikileaks és Snowden ügyek. Mindent összevetve: szemben azok felszínes ítéletével, akik csak kiragadnak néhány elemet, a Kuruc.info nem egy „egytémás gyűlöletbeszéd” forrása, hanem a kritikus aktuálpolitika tartalmas információforrása. Úgy gondolom, annak való betiltása, hogy 72 ezer ember ezen információkat megkaphassa és megoszthassa, teljességgel szembemegy a Facebook elveivel és filozófiájával és – megismétlem – aránytalan az elérni kívánt céllal.
4. A gyűlöletbeszéd elnémításának célját ezzel a betiltással nem lehet elérni. Pont ellenkezőleg: az antiszemitizmus amiatt van emelkedőben, mert „néhány zsidó szervezet olyan erős, hogy mindent elérnek, amit akarnak.”
5. Az eredeti oldal betiltását követően a látogatók azonnal nekiláttak egy új oldal felépítésének, amit szintén azonnal betiltottak, a várható tartalom és nyelvezet világos bizonyítékának a hiányában. A Facebook ezen döntése különösen ellentmondásos számunkra, akik hisznek a szólásszabadságban és harcolnak azért, s akik a Facebook-ot a szólásszabadság egyik szimbólumának tartják napjainkban.
6. Szabadságon lévén, nem volt alkalmam mély kutatást végezni, azonban belepillantottam egy kicsit az internetes cenzúra szakirodalmába. Az alábbiakban megosztok Önökkel két forrást, melyek körvonalazzák azon aggodalmakat, melyeknek véleményem szerint a „Kuruc.info-üggyel” nem lesz vége, sőt, nőni fognak, s melyeknek súlyos következményei lehetnek a szabadság jövőjét illetően világszerte.
Päivikki Karhula a cikkében (Új formákat ölt az internet-cenzúra) rámutat:
A cenzúra többé nem korlátozódik a kiadványokra, könyvekre vagy cikkekre, illetve konkrét forró ügyekre és totalitárius országokra. Az internet ellenőrzése olyan globális, hálózatba kapcsolt és többszereplős erőfeszítéssé vált, amely lehetővé teszi harmadik fél részvételét az adatfolyamokba és a kommunikációkba. S a mindenütt jelenlevő környezet a rejtett adatgyűjtési és kezelési gyakorlataival azt még inkább átláthatatlanabbá teszi (Karhula, 2008).
A kibertért is gyarmatosították az erős szereplők és a versenyző geopolitikai és kereskedelmi érdekeltségek. (…)
Nemrégiben egy UNESCO-riport úgy érvelt:
A 21. század első évtizede során az internet és annak összefonódása a mobil kommunikációval lehetővé tette az információs és kommunikációs erőforrásokhoz való nagyobb hozzáférést. 2010-ben világszerte közel 2 milliárd ember – a világ lakosságának több, mint negyede – használja az internetet. Azonban ugyanezen időszak alatt a digitális jogok védelmezői növekvő aggodalmuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogyan korlátozhatják a jogi és szabályozói tendenciák az online véleménynyilvánítási szabadságot. Ezen aggodalmakat bloggerek letartóztatásáról, tartalomszűrésről és felhasználók kikapcsolásáról szóló anekdotaszerű beszámolók szülték. Azonban ezeket olyan rendszerezettebb tanulmányok erősítik meg, melyek a véleménynyilvánítás szabadságának a megsértéséről szóló empirikus bizonyítékot tárnak fel, mint például a tartalomszűrés megnövekedett alkalmazásán keresztül.
Hadd ismételjem meg még egyszer: ha maga a Facebook, a szólásszabadság jó barátja és támogatója a fentiekben kritizált gyakorlatokat alkalmazza, akkor nincs mit csodálkozni azon, ha a szólás- és véleményszabadság ellenségei is így fognak tenni anélkül, hogy egy kicsit is zavarba jönnének. Most már lesz merrefelé mutogatniuk.
A fent leírt okok alapján – valamint természetesen a szólás- és véleményszabadság kimagasló értéke mellett szóló további azon érvek alapján, melyeket itt nem fejtettem ki – kérem a Facebook csapatát, hogy legyen szíves felülvizsgálni a korábbi döntésüket (döntéseiket), és engedélyezzék az eredeti, de legalábbis egy új Facebook-oldal elérhetőségét a Kuruc.info részére és által.
Nagyon köszönöm a figyelmüket. Rendkívül hálás lennék, ha erre a levélre válaszolnának.
Tisztelettel,
Morvai Krisztina, JD; LL.M; PhD
jogi docens,
az Európai Parlament képviselője
(Fordítás: Kuruc.info, a levél eredeti, angol változata itt érhető el.)