Folytatódik a hazudozás a Tormay köz ügyében: Tarlós szégyenletes meghátrálása után előbb gyáván azt hazudta, hogy a kerülettől érkezett az ötlet, majd amikor előkerült az ezt cáfoló levél, gyorsan találni kellett valakit, aki "elviszi a balhét", Tarlós pedig tiszta marad a zsidók szemében (legalábbis ebben reménykedik ő, úgy látszik, még mindig nem ismeri a bosszú népét).

Ideális erre az MSZMP-s és chartás múlttal rendelkező félnótás Kerényi, aki tömeges cigány-magyar esküvőket javasolt Széles tévéjében, s akire csak legyint az ember, mert beszámíthatatlan, így mindent szabad neki, mint a király bolondjának - s akinek kóros elmeállapotára jellemző, hogy úgy védi Tormayt, hogy közben Nyirőt gyalázza.




Az persze nem várható el, hogy kiálljon az írónő által papírra vetett igazságok mellett, a gyávaságban Tarlóssal versengő nyomorult ehelyett arról beszél mellé a zsidóknak, hogy "a politikai és a művészi tevékenységet el kell választani egymástól".

Alább az MTI híre:

Kerényi Imre javasolta Tarlós István főpolgármesternek, hogy nevezzenek el közterületet Tormay Cécile írónőről. A miniszterelnöki megbízott csütörtökön az MTI-nek hangsúlyozta, hogy ezt a javaslatát nem beszélte meg senkivel, és nem is kapott rá utasítást.

Tarlós István főpolgármester csütörtökön beszélt arról, hogy civil kezdeményezés alapján egy általa megnevezni nem kívánt színházi rendező kezdeményezte, hogy a fővárosban viselje közterület Tormay Cécile nevét.

Kerényi Imre felidézte, hogy a Szobrok, közterek és nemzeti könyvtár című projektje keretében jelentős személyiségek kapnak szobrot. Az érintett köztereket az önkormányzat felújítja, a szobrokat a kormány fizeti, a szoboravatás kapcsán pedig megjelennek a Nemzeti Könyvtár kötetei.

Mint elmondta, Tormay Cécile szobrát tavaly avatták fel a fővárosi Rókus kápolna előtt, amelyet az írónő felmenői építtettek. Tormay Cécile évtizedekig a VIII. kerületi Kőfaragó utcában lakott, amelyet halála után az írónőről neveztek el. Az utcában élők nemrég a helyi önkormányzattól azt kérték, hogy ismét Tormay Cécile nevét viselje az utca, ám a testület ezt a kérést elutasította - tette hozzá Kerényi Imre.

Ezután tovább keresték a lehetséges helyszíneket, így jutottak el a Hűvösvölgybe, ahol az írónőnek villája volt. A miniszterelnöki megbízott levelet írt Tarlós Istvánnak, kérve, fontolja meg, hogy azon a környéken nevezzenek el valamilyen közterületet Tormay Cécile-ről.

Kerényi Imre a kérést azzal indokolta, hogy véleménye szerint Tormay Cécile jelentős magyar írónő, akit irodalmi Nobel-díjra is jelöltek.

Kerényi Imre az írónő műveiben nem fedezte fel, hogy Tormay Cécile antiszemita lett volna. Álláspontja szerint a politikai és a művészi tevékenységet el kell választani egymástól. Mint fogalmazott: nem hajlandó Zelk Zoltánt kiirtani a magyar irodalomból, mert "Rákosival puszilkodott", és Gorkijt se veti ki a könyvtárából, mert "Sztálin talpnyalója volt", miként Nyirő Józsefet sem, mert "Szálasinál bohóckodott".

Kerényi Imre bölcs megoldásnak nevezte, hogy a fővárosi közgyűlés a közterületi elnevezésről kikéri a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását.

(Kuruc.info)

Korábban írtuk:

- Tarlós nemcsak azért gyáva, mert meghátrált Tormay-ügyben, hanem azért is, mert letagadta, hogy az ő kezdeményezése volt

Előzmények:
- A Mazsihisz nem tűri, hogy közteret nevezzünk el Tormay Cécile-ről - bemutatjuk tíz tételben az igazságot, amit el akarnak hallgattatni
- Ilyen egy igazi gyáva, szar alak: alig böffentették el magukat a zsidók, Tarlós máris visszatáncol Tormay Cécile-ügyben
- Lauder is leszólt a gyarmatnak: "Nem szabad egy nyíltan antiszemita írónőről utcát elnevezni"
- Jobbik: Elfogadhatatlan Tarlós ismételt behódolása, ne a zsidók döntsék el, kiről nevezzünk el mi közterületet!
Nyílt levelek az ügyben Tarlósnak:
- "Gyorsan előálló fizikai rosszullét fog el a zsidók közt" - nyílt levél Tarlósnak az antiszemita Móricz Zsigmond ügyében
- A zsidó a legősibb és legtisztább faj, a többiek csak korcsosodnak és pusztulnak? - Újabb levél Tarlósnak
- "Mi, magyarok vagyunk az olasz fasizmusnak a legigazabb megértői és bámulói" - a III. levél Tarlósnak