Ináncsi József, a Magyar Nemzeti Gárda országos vezetőjének levele:
Ahogyan eddig, úgy most is élen jártunk az árvízi katasztrófa elleni védekezés megszervezésében.
A márciusi hóhelyzet után kezdtünk civilek toborzásába, hogy a Katasztrófavédelemmel együttműködve segítsünk a vészhelyzetek megelőzésében és az esetleges károk elhárításában.
Eddig mintegy 400 jelentkezővel számolhatunk országszerte, akik vállalták, hogy elérhetőségüket megadva riaszthatók lesznek egy-egy vészhelyzet esetén.
Nem meglepő tehát, hogy saját egységeinken kívül a napokban feléjük is kiment egy e-mail, amelyben jelentkezésüket kértük a Katasztrófavédelem által megszabott 3 műszakos védekezéshez. (A nagy mennyiségű jelentkezés miatt még nem minden adat került feldolgozásra, így sajnos még nem minden jelentkezőt sikerült kiértesíteni.) A kapott tájékoztatás szerint Budapesten 8:00-16:00, 16:00-24:00 és 24:00-8:00 óra között várták segítségünket. Volt, aki már az első nap délelőttjén pakolta a zsákokat a Margitszigeten, voltak, akik délután vállaltak műszakot, és sokan éjjel készülődtünk. Aztán jött egy érdekes telefon, miszerint éjszaka nem vehetünk részt a munkálatokban, mivel az fokozottabban balesetveszélyes. Pedig javarészt ezt a műszakot tudtuk volna vállalni, mivel a gárdisták nagy része - lehet, sokaknak most újat mondok, de - napközben dolgozik.
Bajtársaink a mai napon is kimentek a Római partra, mivel azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a Margitszigetre már nem kell ember. A Római partra érve közölték velük, hogy ott már nincs probléma, menjenek a Margitszigetre. Ennek ellenére bajtársaink maradtak, mivel tudjuk, hogy a Margitszigetre már nem kell ember. Jelen sorok írása közben is a zsákokat igazgatják, és javítják azokat a helyeket, ahol a víz átszivárog.
Még érdekesebb eset történt néhány órája Hartán, ahol az egyik sofőr bajtársunk tehergépjárművét foglalták le néhány szállítási forduló erejéig a Katasztrófavédelem emberei. A fordulók közben bajtársunk elbeszélgetett a gátak építését felügyelő egyik vezetővel, és megemlítette, hogy néhányan itt állunk tétlenül Budapesten, pedig szeretnénk segíteni. Az illető nagyon örült, és rögtön hívta a helyi katasztrófavédelmis parancsnokot, akivel közölte, hogy gárdisták jönnének segíteni. Nagy meglepetésükre azonban a parancsnok csak annyit mondott, hogy nem kell, van elég ember. A hívó ugyan még megpróbált a lelkére hatni, és megkérdezte, hogy „Hülyéskedsz? Elvisz minket a víz!” – de a védelem parancsnoka hajthatatlan maradt.
A fentieket végiggondolva egy „kicsit” megint mérges vagyok.
Még el sem felejtettem, hogy a napokban a Katasztrófavédelmet is a politika szolgálatába állítva záratták be a Magyarok Házát, ami önmagában nézve is elég szégyenletes. Az viszont végképp nem fér a fejembe, hogy a média egyrészt az árvízveszéllyel van tele, másrészt azzal, hogy a Katasztrófavédelmen kívül a különböző pártok és szervezetek toboroznak önkénteseket az árvízvédelmi munkákhoz. Akkor azok munkájára, akik már több árvíznél és egyéb természeti katasztrófánál bizonyítottak, miért nincs szükség!? Vagy talán megint 2008-at írunk, amikor szervezett véradásra készültünk, de a Vérellátó egyik intézője közölte: "A maguk vére nem kell!"?
Ha ehhez még hozzáveszem Győrladamér esetét, nincs is több kérdésem...
(Kuruc.info)