Oknyomozásunk során a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara vezetésének, a gyilkos Császti Ferenc és a sötét lelkű Krejniker Miklós és bűntársai által elkövetett visszaélések, bűncselekmények nyilvánosságra hozatalára, a szennyes kiteregetésére, a bűnözők leleplezésére vállalkoztunk. Nem lesz ez másképpen a továbbiakban sem. Cikksorozattal rántjuk le a leplet a korrupt csalókról, lépésről lépésre, hétről hétre tárjuk fel bűntetteiket, ha kell, betekintünk magánéletükbe is, csak hogy tudják, ők is mit veszthetnek, kezdve az eddig érinthetetlennek hitt maffiafőnökökkel (Krejniker és Császti) és a feltörekvő, gátlástalan ifjakkal (a bűnöző Schadl György és Tóth Dénes).
Aki eddig azt hitte, hogy a maffiózó kamarai vezetés "békén" hagyta az elmúlt, főleg szocionista időszakban az államigazgatás csúcsszerveit, az téved. Nem is kellett mélyre ásni ahhoz, hogy gyöngyszemekre leljünk a közeli múltban a végrehajtók életét, tevékenységét szabályzó törvények és módosításaik között. Nem meglepő módon a szakmai szabályozást nem a nép érdekei határozzák meg, hanem a végrehajtói "szakma" csúcsra törő kiskirályai, vagy - ahogy Schadl György önálló bírósági végrehajtó jellemezte a gyilkos Császtit folyamatban lévő büntető tárgyalásának végén, az utolsó szó jogán - a keresztapa dönti el, hogy mi jó a népnek, és mi még jobb nekik. "Na! Akkor most kéretik ezt törvénybe foglalni!" - mondta Császti az akkori felügyeletet ellátó minisztérium egyik irodájában ...és úgy is lett. Most akkor nézzük, miről is beszélünk.
A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara a jogszolgáltatásba történő durva beavatkozása nem állt meg ott, hogy a fegyelmi bíróságok, az ügyészség a zsebükbe kerültek, mert még bármelyik politikusnak eszébe juthatott volna például a kamarai vezetés számára kényelmes és jól jövedelmező jogszabályok megváltoztatásának igénye. Például ha a mindössze 170 fő végrehajtót tömörítő végrehajtói kamara luxuskörülményeket biztosító 1,5-2 milliárdos költségvetését 1,5-2 milliósra akarták volna (akarták is) törvényileg csökkenteni, akkor azt valamilyen formában meg kellett akadályozni. Ehhez kellettek nekik - jó pénzért - már a szocionisták ideje alatt is a szakmai felügyeletet ellátó, egyben a törvény előkészítést végző, az Igazságügyi Minisztériumban dolgozó, jól megfizetett emberek.
Ez már történelem, de van aktualitása, mert érdekes módon a fülkeforradalom után ezen a területen érdemi változás nem történt, csak az elosztásban. Abban az időben - akárcsak ma - komoly felháborodást vált ki, hogy az otthonvédők jogszabály-változtatási kezdeményezései valahogy az utolsó napon mindig eltűntek a törvénytervezetekből, és a végrehajtói kamara vezetése számára kedvező álláspont ment el zárószavazásra. Cserébe wellness hétvégéken üdültették Navracsicska elődeinek embereit, vagy egyeseknek oktatás, továbbképzés címen fizettek ki milliókat. Ha eddig ezt nem említettük volna, a végrehajtói maffiának saját egyeteme van, ahol egymásnak osztogatnak diplomákat és géplakatosoknak, autószerelőknek, „nyócosztályos” KMB-s rendőrnek doktori címeket és egyetemi tanári címeket. Az iskola működtetése, a tökéletes korrupció céljából történt legfőképpen, a primitív suttyóknak való titulusszerzés csak másodlagos cél volt, bár az iskolai végzettség később már követelmény volt. Foglalkoztunk már vele. A lefizetett minisztériumi kapcsolatok azért is kellettek, hogy a zárószavazás előtti napon a jogszabálytervezetekből eltűnjenek a maffia számára kedvezőtlen rendelkezések, vagy érdekeiknek megfelelő, további népnyúzó, a lopást törvényi szintre emelő részletekkel egészüljenek ki. Például a Végrehajtási Törvény egyik módosításában még benne volt, hogyha egy végrehajtót jogerősen pénzbírság főbüntetésre ítélnek, azt azonnal fel kelljen menteni alkalmatlanná válás címén, de ez a részlet zárószavazás előtt valahogy kikerült a tervezetből.
Kapcsolódó cikkek:
- Az MBVK elnöke évente milliókat sikkaszt a kamarától, míg lánya unalmában pornózik
- Ami a HírTV-ből kimaradt, VI. rész - így gyűrte maga alá a végrehajtó maffia az ügyészséget
Milyen érdekes, hogy ez után a sikkasztó vagy hivatali visszaélést elkövető végrehajtók megbánást színlelve, együttműködésüket kimutatva elismerik a bűncselekmény elkövetését, és erre hivatkozva kérik a bíróságtól pénz főbüntetés kiszabását saját maguk ellen, mert így nem kell hivatalvesztéstől tartaniuk a kamara oldaláról, és nyugodtan folytathatják az adósok törvénytelen kiszipolyozását.
Mire alapozzuk? Mint azt korábban is megírtuk, a közokirat-hamisításért és sikkasztásért elítélt Makovics János is pénz főbüntetést kért és kapott, ezért maradhat végrehajtó. A sikkasztó Andresin Konstantin elítélt és a közokirat-hamisító Kiss Gábor elítélt is pénzbírságot kért és kapott, szintén maradhattak hivatalukban. Schadl György, Tóth Dénes kényszerítő végrehajtó vádlottak is pénzfőbüntetést kértek és várnak másodfokon. A gyilkos Császti és sötét lelkű Krejniker is pénzbírságot várnak számos ügyükben. Minden más esetben, például az enyhébb büntetésnek számító közmunkára történő kötelezés ítélet esetében a manipulált törvény szerint azonnali hivatalvesztés járna a végrehajtónak.
De szép is volna a világ, ha a végrehajtó, miután hivatali bűncselekményt követett el, először utcát seperne (a kifosztott adósok között), majd a törvény erejénél fogva elveszítené hivatalát! Na, ennek volna elrettentő ereje a többi bűnöző irányába! Még a végén kifehéredne ez a szakma. Tudják Krejnikerék, hogy mit csinálnak. A pénz főbüntetés pont az a tétel, ami mégsem a legenyhébb, tehát lehet mutatni, hogy a törvény szigora lesújtott, ugyanakkor a kifizetés - nekik - nem gond, a bűnöző végrehajtó karrierje pedig töretlen marad...
Most már tudjuk, hogy jellemző módon vagy kizárólagosan miért ítélik a bíróságok pénz főbüntetésre a végrehajtókat, akik így minden különösebb következmény nélkül élhetnek vissza hivatalukkal, vagy sikkaszthatnak. De nézzük tovább.
Kezdjük egy törvénnyel, ami megállapítja a kamara számára a végrehajtások után fizetendő költségátalányt. Ezt azért találták ki, hogy a frissen megalakult kamarának ne csak a tagdíjakból (az is évi 30 millió egy kilenc fős apparátusra) kelljen gazdálkodnia a kezdeti időszakban, hanem hogy tudjon vásárolni a működéséhez szükséges eszközöket, ingatlant stb. A kamara irányítását kétséges módon megszerző sötétlelkű Krejniker, akkor már a gyilkos Császtival kiegészülve, nem akarta a törvényben eredetileg megadott négy év után kiengedni zsebéből azt a potom évi 1,5-2 milliárd forintot, úgyhogy jól bejáratott módon, szoclib barátaikon keresztül egy újabb módosítással egyszerűen töröltették a költségátalány határozott időre szóló megállapítását célzó passzust. A részletekért sem kell messzire menni, Schmidt Zoltán kamarai titkárról szóló cikkünkben azokat már megírtuk.
(Kuruc.info)
(Folytatjuk)