Az "unió-érett" Romániában 2007 januárjában is terrorizálják azokat a moldvai magyar csángókat, akik katolikus templomukban magyarul szeretnének imádkozni. Egy asszony belehalt a megaláztatásba, Budapest és a Vatikán hallgat, a román tolvajállam röhög a markába.

Korainak bizonyult a pusztinai csángók öröme, hogy végre - misén kívül! - imádkozhatnak magyarul a templomban. Abban a moldvai csángó faluban, ahol az öregek számára a fohász ma is csak magyarul számít imádságnak. Abban a vallási hajlékban, amelynek Szent István a védőszentje...

Talán nagy híre volt októberben a vatikáni látogatásunknak. Ezért most arról szeretnék szólni, ami történt utána, és történik most is. Csodának számított az a sok jó ígéret, amivel az új papjaink a faluba érkeztek:

- Lehet imádkozni magyarul a templomban, programon kívül
- Lehet énekelni magyarul a román nyelvű misén
- Nem lesz senkinek bántódása, ha magyarul kéri a misét
- Bármikor mehetünk a plébániára, és meghallgatják panaszainkat...

A csoda az csoda, és mint minden csoda három napig tart!

Így történt ez Pusztinában is. Egy pár alkalom után máris jelentkeztek az új stratégia elemeinek bevetései. A templomban semmi nem hangzott el a magyar imádságról, mindig négyszemközt, vagy szűk körben lett megbeszélve. Már a Halottak Napi imádságnál kiderültek a turpisságok!

Egyik nap a püspök megígérte, hogy imádkozhatunk magyarul. Másnap reggel már szólt a pusztinai pap, hogy Őszentsége nem engedélyezi sem a misét, sem az imáságot. Mi miséről nem is beszéltünk a helyi papokkal, mert azt a püspök nem engedélyezte. Azt mondta, várjunk türelmesen, mert azon dolgoznak. Ezért választottuk az imát a templomban, és elhagytuk a szabadég alatti misét. (10 éven át kint, a szabad ég alatt hallgattunk a magyar misét, ez alkalommal ez elmaradt). Halottak Napján csak a bukaresti Nuncius közbelépésével imádkozhattunk magyarul a templomban. Amikor próbáltunk egyeztetni a plébánián, hogy pontosan mikor és hányszor lesznek magyar imaórák, akkor "nagylelkűen" a plébános ajánlotta havonta egyszer, minden hónap elején. (Legszívesebben megkérdeztem volna a papot, hogy nem lesz-e ez túl sok? Nem tettem.)

A következő este, már arra biztatott, hogy nem éri meg a fáradságot, mert szerinte 2 éven át üres lesz a templom, nem fog senki magyarul imádkozni. Erre a kijelentésére nem tudtam semmiképpen reagálni, azt hittem, hogy rosszul hallottam. Amikor azt is elmondta, hogy ezzel a problémával - az anyanyelv használatának követelésével - még nem találkozott a moldvai csangóknál, csak itt Pusztinában, akkor megkérdeztem hol végezte a teológiát? Azt mondta, hogy Iasi-ban. Ekkor már tudtam, hogy nincs mit járogatni a plébániára és tárgyalni, ezek a papok nem azért jöttek, hogy kultúrát mentsenek, hanem szép szóval, mosolyogva meggyőzzenek, hogy legyünk már románok, mert az egyszerűbb számukra. A faluban érezni lehetett egyfajta nyugtalanságot: minden információ, csak partizán módon terjedt, ezért a papok szívesen informálták félre az embereket, persze mindig csak négyszemközt. Aztán a játék kezdet eldurvulni.

Október 20-án a magyar ima után az egyik asszonyt kitámadta a pap egyik hűséges híve, hogy miért imádkozott magyarul a templomba. Ilona néni elment megpanaszkodni a papnak. A pap azt mondta, hogy nem volt szabad imádkozni a templomban, magyarul csak otthon lehet imádkozni.

Ilona nénit másodszor is kitámadta a szomszédasszony, és ő akkor összeesett az utcán. Ez nagyon elgondolkoztatott és úgy döntöttünk, hogy többé nem lépünk a templomba magyarul imádkozni, amíg ki nem írják a programot, hogy azt mindenki láthassa. Utoljára azt mondta a plébános, hogy várjunk, mert a püspök maga jön ki, és megoldja a problémát. Őszentsége nem jött Pusztinában, Ilona nénit pedig eltemettük. Belehalt a szívinfarktusba, ami az utcán érte...

A legújabb fejlemény: Pusztinában az iskola igazgatónője összehívta a szülőket, hogy írjanak kérést, amelyben kérik az olasz nyelv tanítását, mint anyanyelv. Nem nehéz kitalálni ki tanítaná az olaszt: az új káplán, aki semmit nem tud magyarul, és arról győzködi az embereket, hogy nem lehet magyar nyelvű misénk, mert mi pusztinaiak, nem vagyunk magyarok. Ez előtt egy hónappal még nyöszörgött, hogy megtanul magyarul. Én azt gondolom, hogy egy ilyen siránkozó, magát sajnáltató ember, aki azt magyarázza, hogy a magyar a legrondább nyelv a világon, ne tanulja azt meg! Még akkor sem, ha Sabau Mariusnak hívják (sok, a Szabó név elrománosításával nyert Sabau él Moldvában - szerk.). Egyébként, róla úgy tudták, hogy tud magyarul, ezért helyezték Pusztinába. Jó lenne, ha a Moldvába helyezett katolikus papok végre nem azért kapnának piros pontokat, mert gyorsan és hatékonyon gyártják a "román katolikusokat", a moldvai csángó magyarokból!

Mi csak imádkozni akarunk, magyarul!

Nyisztor Tinka

(Erdély Ma nyomán)