Budaházy egyik gyermekével, Botonddal.<br />A bujkálás miatt őt sem láthatja, csak így<br />mutathatjuk meg neki. Tarts ki!
Mit kell hallanom! Egy újonnan alakított csoport, valami Rendszerváltó Fórum (Fáber Károly és tehetségtelen köre - a szerk.) petíciót adott át Sólyom Lászlónak, amelyben amnesztiát kér a szeptember 17-e óta elítéltek „egy részének”, azoknak, „akik nem követtek el garázdaságot”. Hogy merészel bárki is ilyen árulásra vetemedni? Megint a legbátrabbakat készülnek valami gyáva kutyák elárulni!
Különben is, honnan tudják az ilyen békésen tüntetgető nyuszikák, hogy kik mit követtek el, mikor ott se voltak az első sorokban soha, semmilyen ütközetben. Talán majd a rendőrség állításaira fognak hagyatkozni? Hát nem! Vagy mindenkinek amnesztiát követelünk vagy senkinek! Amit érdemes, azt tanuljátok már meg az ellenségtől: ők senkit nem löknek ki maguk közül, kifelé tökéletesen zárnak.
Ebben a harcban csak teljes összefogással győzhetünk, pont a legbátrabbakra van a legnagyobb szükség, akik még a tevőleges ellenállástól sem riadnak vissza. Inkább vegyetek róluk példát! Az a legkínzóbb ebben az egyelőre csak rövid időkre fel-fellángoló, a köztes időszakokban hibernációba merülő forradalomban, hogy a folyamatos illegalitásba kényszerülés miatt nehezen tud az ember beleszólni az események alakulásába. Míg a tutyi-mutyi, kutyaütő alakok szabadon mozoghatnak, és mindenféle gittegyleteket alakítva állandóan vakvágányra futtatják a dolgokat.
Gondolkodjon mindenki, mielőtt baromságot tesz, mert egyszer majd ezekért is felelni kell, figyelmeztessen Takács András esete!
Szólni szeretnék még arról, hogy többen Papp Lajos professzorban vélik látni az új vezetőt. Minden tiszteletem az övé, de a hozzáállásán még sok csiszolni való van ahhoz, hogy erre érettnek nyilvánítsuk. Először is amiatt, amit Varga Csaba kiválóan kifejtett a Hunhíren Papp professzorral kapcsolatosan megjelent írásában. Másodszor is figyeljük meg az Új Magyarország Egyesület e-mail címét: fehergalamb@gmail.com. Már ebből is üvölt a békehuszáros hozzáállás, avval pedig, mint már említettem többször, legfeljebb csak mártírrá lehet lenni mostanság, vagy jobb esetben egy újabb semmirekellő párt alapításába kezdeni. Fehér galambokat majd a győzelmi ünnepen reptessünk, most kerecsensólymokra van szükségünk. Különben is az a mi szent madarunk. Térjünk már vissza ősi gyökereinkhez, és megjön a szakrális vezető is!
Addig is „bízzunk Istenben, tartsuk szárazon a puskaport”, és koncentráljunk a kommunisták eltakarításának feladatára.
Budaházy György