Mit hazudik a média, mit szajkóznak a kormány csatlósai, és mi ezzel szemben az igazság? Kérdezz-felelek következik néhány sorban.

1. Miért nem lehet békésen tüntetni? – Lehetett volna, ez sajnos nem a tüntetőkön múlott. Ők egész szépen meglettek volna himnuszt énekelve és "Gyurcsány takarodjot" skandálva ha nem lövetnek közéjük.

2. Miért kell tüntetni, miért nem lehet méltó képpen megemlékezni 56-ról? – Azért, mert egyrészt a most regnáló hatalom jelentős része annak a kommunista rezsimnek az utóda/örököse/haszonélvezője, akik ellen a nép 56-ban azt kiáltotta „elég volt”; másrészt a jelenlegi súlyos aktuálpolitikai válság (az ország az utóbbi években a puha diktatúra felé hajlik) ezt indokolttá teszi

3. Azt hiszitek forradalmárok vagytok? Csőcselék banda! – Igen azt hisszük, sőt tudjuk. Aki kint volt és látta a nép/nemzet arcait annak nincs kétsége efelől. 50 éve is egyetemisták robbantották ki a forradalmat és csepeli munkás prolik fejezték be. A többszázezer fős tömeg akkor se csak diplomatatáskás ügyvédekből állt. Akkor is volt himnusz és Rákosit (Gyurcsányt) a Dunába, akkor is tapsoltak és fújoltak az emberek, akkor is csőcseléknek, fasisztáknak, horthystáknak kiáltották ki őket. Ellentétben több internetes weboldallal, ahol az összevágott videókban előszeretettel mutogatnak hajléktalan, részeg, rosszarcú embereket, kijelentem és a többiek nevében is kikérem magamnak, hogy ezeket a többségében jó szándékú embereket lecsőcselékezzék. Vagy ha igen, akkor vállalom.

4. Azt hiszitek ha leváltjátok Gyurcsányt akkor majd jobb lesz? A Zorbán is ugyanúgy hazudik mint az összes többi – Ez utóbbit a legtöbb ember nem is tagadja hozzátéve, hogy közel sem olyan mértékben és módon. De most nem OV-ról van szó. Ez a történet nem róla szól, bármennyire is szeretné a ballib sajtó erre terelni a szót. A történelem már rég túllépett Viktoron. Semmitmondó nyilatkozataival bebizonyította, hogy nem mer (vagy nem akar) a forradalom mellé állni. Az embereknek elegük van az elhazudott, elcsalt rendszer(gengszter)váltásból és felelős magyar kormányt akarnak, megtisztítva az előző rendszer mocskától és a mostani, szűk körű, nemzetietlen, kirekesztő, gátlástalan, arcátlan, képmutató, hazug klikk egyeduralmából valamint az ezt elképesztő szervilizmussal kiszolgáló médiából. Új, szabad választások kellenek, megújult (valóban) szociális és nemzeti-keresztény oldallal. Gyurcsány Ferenc és pártja bebizonyította, hogy teljességgel alkalmatlan a kormányzásra. Akkor se jártunk volna rosszabbul, ha 10 karosszérialakatosra bízzuk az ország sorsát 4 éve, mi lehet még ennél rosszabb? A mostani koalíció (ne feledkezzünk meg az SZDSZ-ről sem, mely véleményem szerint még károsabb mint a „nagy testvér”) mind szakmailag mind erkölcsileg több alkalommal is bebizonyította, hogy alkalmatlan a kormányzásra. A magyar népnek meg kell vonnia tőle a bizalmat, és ha ez nem megy békés módszerekkel, akkor nincs más út, csak az erőszak útja, csakúgy mint 50 évvel ezelőtt.

5. Az emberek már szavaztak egyszer áprilisban, demokratikus úton kinyilvánítva véleményüket, miért kell megzavarni a rendet? – erre azt tudom felelni: 56-ban miért kellett? Az embereket nyilvánvalóan átverték (a választási csalásokat most hagyjuk). Ha most lenne szavazás egészen más eredmények születnének, mint ahogy azt az önkormányzati választások is bizonyítják. 56-ba se volt sok alternatíva, Nagy Imre is ad hoc módon szedte össze maga mellé a különböző pártok (korábban elűzött) képviselőit. Nem Orbán Viktorra kéne a kormányzást rábízni, hanem egy olyan személyre, akinek mind a 2 oldal bizalmat szavaz. Hogy egyik barátomat idézzem: „nem az a csőcselék, aki kimegy az utcára, hanem az, aki mindezek után is leszavaz ezekre a rohadékokra”. Valódi változás kell, nincs mese. Ezt már csak a legelvakultabbak és a legbutábbak nem látják. A részletek kidolgozására most nincs lehetőség (50 éve se volt), cselekedni kell. Most. Addig ütni a vasat, amíg meleg

6. Lejáratjuk magunkat a külföldiek szemében. Mi lesz a magyar gazdasággal, ha a multik megrémülnek és kitelepülnek az országból? – Először is nem mi járattuk le magunkat, hanem a miniszterelnök számtalan alkalommal (gondoljunk csak vissza a találkozóra a pápával, a szaúdi válogatott leterroristázására, a Bushsal vagy Putyinnal folytatott megalázó „tárgyalásokra”). A befektetőket nem 3 felgyújtott autó fogja elriasztani, hanem egy instabil gazdaságú ország, melyet az MSZP-SZDSZ koalíciónak köszönhetünk. A nagy gazdasági lapok kivétel nélkül bírálják a kormány konvergencia-tervezetét, és a többség alapjaiban tarja kivitelezhetetlennek. Bár nem vagyok közgazdász, szeretném egy barátomat idézni, aki az első ilyen egyetemi előadásán hallotta a professzortól a következőket: „Gazdasági axióma, amelyre eddig a történelem során nem volt ellenpélda, hogy önmagában MEGSZORÍTÓ INTÉZKEDÉSEKET SOHA NEM KÖVET GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS”. Erre a legjobb példa a tandíj bevezetése. Semmit nem lehet tudni róla, hogy milyen finanszírozási-és normatív keretek között, milyen elosztással kerül bevezetésre, csak hogy lesz. Ezek az intézkedések nem „reformok”, hanem megsarcolások, a sokadik bőr lenyúzása a hallgatókról, nyugdíjasokról, vállalkozókról, családokról, stb…

Akerfeldt