Egy fiatalokból álló hetvenfős csoport a főutcán vonulni kezdett a Petőfi tér irányába, és sajátos forgalomlassítást alkalmazott. A gyalogjárdán elindulva időnként egy-egy zebrán folyamatos oda-vissza közlekedéssel akadályozta meg a kis tömeg rövidebb időre a gépjárművek forgalmát.

Eközben időnként a Kossuth-nótát, a Nemzeti dalt és mást is énekeltek. A rendőrség egyébként már a tér elhagyása közben megjelent közelükben négy járművel, melyek időnként lezárták, elterelték a figyelemfelkeltő fiatalok miatt akadozó forgalmat.

Az emberek, akik látták, mosolyogtak! A szituáció tényleg vicces volt. A rendőrök nagyon kemények voltak, nagyon mutogatták magukat, de pontosan tudták, hogy semmit sem tehetnek. Volt olyan járó-kelő, aki odakiáltott, hogy "Ügyesek vagytok, csak így tovább!"
Aztán a rendőrök kinyitották a zebránál álló autójuk hátsó ajtóját, és kivettek belőle gumibotokat. Ekkor az éneklés egy kicsit elhalkult. De aztán érthető volt, hogy ezt tehetetlenségükben teszik. Semmit sem tudtak tenni.

Egy tiszt-féleség ezek után odament a zebrázókhoz" és próbálta nekik hangosan, nagyon határozottan mondani, hogy már 10 óra, és 10 óra után már nem szabad rendezvényt tartani! Ezt is kiáltotta: "Vége a rendezvénynek! Haza lehet menni."
Ekkor odaszólt neki egy fiatalember, hogy "ez itt nem rendezvény...ezeket én nem is ismerem... mi csak átmegyünk a zebrán". Tehát el kellett hallgatnia a tisztnek.

A zebrázás aztán folyatódott egy másik zebrán... 10 óra után egyébként abbamaradt az éneklés, hogy csendháborítással se lehessen megfogni a dolgot. Szép, csendes, barátságos, békés kis séta volt ez. Közben kijött a tévé, újságíró, stb. A rendőrök álltak, bámultak, és közben állt a forgalom.

Alig egy óra múltán a főtérre visszaérkezve szétoszoltak, a másnapi újabb találkozásban megegyezve.

(Debercen Online nyomán)