Húsz év alatt a laptopok gyorsabbak és olcsóbbak lettek, a változás mértéke viszont mégis megdöbbentő.

A Toshiba új hordozható gépeket mutatott be, ennek örömére felvonultatta az elmúlt húsz év fontosabb típusait. A japán cég tudja, honnan hova jutott ez az iparág, ugyanis 1985-ben a Toshiba adta ki a világ első tömeggyártású notebookját, és azóta még számos elsőség köthető a nevéhez: az első beépített merevlemezes, az első színes kijelzős, az első 486-os és Pentium processzorral szerelt, az első cd-s, dvd-s, 17 colos, és az első ssd-s laptopot is ők gyártották, ahogy a világ első tabletjét, és most W100-assal az világ első két érintőkijelzős notebookját is a Toshiba adta ki.

A kiállításra nem sikerült elhozni az 1985-ös T1100-ast, ami lényegében az IBM PC kompaktabb verziója volt, de 1988-tól már ott voltak a fontosabb típusok. Például a T1200-as, amiben 9,5 megahertzes processzor, egy megabájt memória és 640x200 pixeles felbontású LCD-kijelző volt. Ez a gép formájában is csak távolról emlékeztetett a mai típusokra, ráadásul közel négy kilót nyomott, ellenben 300 ezer forintba került, ami az inflációval beszorozva körülbelül 5 millió forintot jelent manapság.

Az 1993-as T4500-as már pont olyan volt, mint egy mai laptop: a felhajtható rész elfoglalta az egész felső borítást, a 640x480-as tft-kijelző kitöltötte a keretet, az i486sx-es processzor már elfuttatta a Windows 3.1-et is. Persze megkérték az árát, 600 ezer forintba kerül, ami mai árakon körülbelül 3 millió forintot jelent, alig engedhette meg tehát magának valaki a laptopot.

Az 1995-ös S310CDS-ben már 200 megahertzes Pentium, 32 megabájt memória, 2,1 gigabájtos merevlemez és 800x600 pixeles kijelző volt, ráadásul megjelent a gépen az egér helyettesítésére alkalmas pöcök is. A gép mai áron 1,5 millióba került, tehát még mindig brutálisan drága volt, de érezhető az elmozdulás a luxuskategóriából a megfizethető rendszerek felé.

Az 1998-as, 333 megahertzes AMD K6-2-esel és 4,3 gigabájtos merevlemezzel szerelt laptop aztán már annyiba kerül, mint egy mai, drágább rendszer: körülbelül 600 ezer forintot jelent a 12 évvel ezelőtti 290 ezer forint, ezt a gépet már kisebb vállalkozások és tehetősebb magánszemélyek is megengedhették maguknak.

A 2003-as SA10-esben már 2 gigahertzes processzor volt, a kijelző felbontása 1024x768 pixelre nőtt, dvd-író is volt a gépben, meg Windows XP, mégis körülbelül félmillió forintra mérséklődött az ára.

Az igazi áttörésre azonban a kétezres évek második feléig kellett várni, hogy mára tökéletes tömegtermék legyen a laptopokból. A hordozható gépek ára a piaci részesedés növekedésével folyamatosan csökkent, manapság már 140-160 ezer forintért is lehet vásárolni laptopot a japán gyártótól, konkurenseitől meg még kevesebbért.

A mai gépek 33-szor olcsóbbak, mint 1988-as elődeik, miközben háromezerszer annyi memória és 18 ezerszer gyorsabb processzor van bennük, már a belépő modellekben. Ugyan az üzemidő nem nőtt brutálisan, hiszen tíz-tizenöt éve egyfolytában 3,5 órában határozták meg ezt az értéket a belépő szintnél, az akkumulátorok is sokat javultak, csak közben a felvett teljesítmény is nőtt.

(Index nyomán, durva szakmai hibáját kijavítva)

Kuruc.info: akkor most egy kis „fikázás”. A zsIndex eredeti cikkét jegyző Magyarósi Csaba a T4500 kapcsán a következőt írta: „Az 1993-as T4500-as már pont olyan volt, mint egy mai laptop: a felhajtható rész elfoglalta az egész felső borítást, a 640x480-as tft-kijelző kitöltötte a keretet, a 286-os processzor már elfuttatta a Windows 3.1-et is.” Nos, akinek van bármi köze a számítástechnikához, az azonnal rájön, hogy ezzel mi a probléma: igen, a processzor. 1993-ban meg már rég nem gyártottak olyan laptopot, amelybe ezt a processzort rakták volna (1990-1991 környékén voltak általánosak a 286-tal szerelt gépek), pláne nem egy akkor kiadott csúcsmodellbe. Valójában a gépet a két generációval újabb és összehasonlíthatatlanul jobb 80486SX-szel szállították, ahogy az pl. ITT is ellenőrizhető. Hát igen, „tudnak” ott a zsIndexnél, van „szakértelem”, mint „szakírói”, mind a szerkesztői szinten... Egy ilyen hibát bárki, akinek van némi affinitása a számítástechnikához, azonnal kiszúrt volna. Nem úgy a zsIndex, ahol a politikai hovatartozás az elsődleges, és a szaktudás csak sokadlagos szempont.