Tomcat alábbi bejegyzésével kedveskett megmaradt olvasóinak minap, vagy ahogy ő nevezi őket: a "szánalmas szaroknak". (Amikor feltörték mára megszűnt blogját, a Bombagyárat, láthatóvá vált az admin felület, ahol a regisztrált felhasználók felett ez a szöveg volt olvasható: "4984 szerencsétlen, szánalmas szar nem talált jobb értelmet az életének, mint hogy itt verje a f*szát". Így gondolkozik tehát követőiről Tc. Úgy látszik vannak, akik szeretik, ha megalázzák és emberszámba sem veszik őket...

Íme Polgár úr írása olvasóihoz és maradék hű követőjéhez, amely a Bombagyár nevű (mára megszűnt) blogján volt olvasható egy ideig (végül leszedte az írást egyébként):

Bár a blogolást hivatalosan befejeztem, azt mégsem tűrhetem el, hogy néhány senkiházi, taknyos kölyök, akik itt, a Bombagyáron csodálkoztak rá először a világra, most ország-világ előtt engem szapuljon, mondván, hogy én "szavahihetetlen" vagyok, és mindenféle egyéb módon kétségbe vonja a tisztességemet, pusztán mert nem részesültek abban az elbánásban, amire önképük alapján jogosultak, vagyis nem kezeltem őket értékes, fontos és feltétlen támogatásban részesítendő intellektuellekként, akik hivatottak továbbvinni a Bombagyár szellemiségét.

Arról van szó tudniillik, hogy amikor a Bombagyár megszűnt - és ezen ez a post sem változtat - azt találtam mondani néhány, a Bombagyár törzsközönségéhez tartozó, tizenkilenc-húsz év körüli arcnak, hogy segítek nekik létrehozni egy új közösségi blogot. Azt is mondtam, hogy akár a blogmotort is odaadom hozzá.

Azt nem mondtam persze, hogy ez nem szolgáltatás, hanem lehetőség. Nem magától értetődik, hanem ajánlat, aminek értelemszerű feltétele, hogy amihez a nevem adom, bizonyos színvonalat képviseljen. Nem akartam elkeseríteni az ifjú titánokat azzal, hogy elmondjam, mennyire tartom őket, illetve tartjuk mi, a Bombagyár felnőtt szerkesztői. Ugyanis itt néhány hepciás taknyosról beszélünk, nem pedig olyan emberekről, akik valóban értékesek, és feltétlenül érdemesek a figyelemre, támogatásra. Azzal, hogy néhány napja minden lehetséges fórumon bennünket, és főleg engem szapulnak, gyaláznak, nemhogy a támogatásomról mondtak le, de arra sem érdemesek, hogy a továbbiakban egyáltalán emberszámba vegyem őket.

Amit egyébként eddig sem tettem meg. Csak az ilyesmit nem mondja az ember a kis hülyék szemébe. Helyette igyekszik némi távolságot tartani tőlük, mert ez a hat-nyolc idióta igen rossz imázst kölcsönöz az embernek, ha folyton körülötte lihegnek, és hiába próbálja őket finoman rávezetni a kulturált viselkedésre, a késsel-villával étkezésre. Neveket nem írok, majd magukra ismernek. A több ezer olvasónk közül sajnos éppen ők voltak azok, akik állandóan a Bombagyár körül nyüzsögtek, folyton zaklatták a szerkesztőket a hülyeségeikkel, és egyszerűen nem lehetett velük megértetni, hogy ez itt egy blog, nem pedig életforma, nem a zsidó világösszeesküvés elleni titkos hadsereg főhadiszállása, és főleg nem tizenéves kis hülyék játszótere. Hat-nyolc ilyen tizenéves kis hülye sikeresen elérte, hogy a Bombagyárat ma sokan úgy tartsák számon, mint tizenéves kis hülyék közösségét (holott a közönség nagy része éppen hogy harminc körüli volt), és az állandó nyüzsgésükkel ránk is rendszeresen az agyfaszt hozták. A szerkesztők összeröffenésein rendszeresen felemlegettük, mekkora faszkalapok vagytok, kedves kis hülyék, és mennyire kurvára elegünk van belőletek, de ezt nem mondtuk ki ilyen nyersen, még ha tele is volt veletek a tökünk, hátha lesz belőletek normális ember. Tizenéves korban még nincs kész a személyiség egészen.

Igen, rátok gondolunk, akik szánalmas cirkuszt rendeztetek a májusi Bombagyár-majálison, a picsába lerántva az egészet, hogy már inkább mentünk volna haza, csak ne kelljen bámulni a lelkesülten csillogó pincsikutya-képeteket. Azért csináltunk "akadályversenyt" nektek, hogy lássuk, ahogy beleborultok a bozótosba, lefújjátok egymást liszttel, legurultok a hegyoldalról és összehányjátok magatokat, ha már jól fejbe nem rúghatunk titeket egyenként. Mit gondoltok, miért nem került ki az idei Bombagyár-majális felvétele ide? Mert kurvára égők voltatok, azért. A náci pózaitok különösen.

Mit mondjak olyan emberekről, akik tizenkilenc évesen teherbe basszák a barátnőjüket, és a szent magyar népszaporulatra hivatkozva meg is tartják (ez egyébként helyes), de közben még a csaj lakcímét se tudják, az meg nem is mondja meg, nehogy a kedves apukát meglássa a család? Igen, magadra ismertél, kedves egyik. Rólad van szó, aki nem bírtad megérteni, hogy azért nem akarjuk, hogy a Bombagyár buli a kibaszott Bástyában legyen, mert a közösség nagyobbik része nem elégszik meg a hányásbiztos asztallal és az olcsó lőrékkel, ugyanis nem ilyen szakadt lebujokba szokott járni. Nem tűnt fel, hogy ti is rendre magatokban bulizgattok, mint "Bombagyár közösség"? Hogy egyikünk sincs ott, vagy legfeljebb tévedésből?

És te, akire a farmon úgy kellett rászólnom, hogy vedd le azt a kibaszott betyárgatyát, amit a katonai bakancshoz viselsz, mert átkergetlek a Duna szlovák oldalára? Na jó, ennél finomabban, de legszívesebben ezt mondtam volna. Akkor is szépeket mondtam, mikor karámot kellett volna építeni, de ti éppen a faszotokat vertétek, mert azt hittétek, ez egy nyaralótelep. Aztán levertetek két karót, és el voltatok ájulva magatoktól.

Mellesleg te, kedves "hölgy", aki ezután seggrészegen végigkúrattad magad ezekkel a bazári majmokkal, majd az üzenőfalon hisztiztél, hogy nem volt jó, téged ki a geci hívott ide? Szerencsére hamar el is mentél.

Hát azok, akiket rendszeresen odaevett a fene a boltomba, de azt se tudták, miért, csak álltak ott, se nem vásároltak, se meg nem szólaltak, csak néztek bután, és elmerültek a Nagy Bloggerek (Blogin és én) közelségének eksztatikus élményében? Tudjátok, milyen kibaszott idegesítőek voltatok? Mondjuk a bárgyú hallgatás még a jobbik eset, mert volt, aki félnapokat képes volt feltartani bennünket "beszélgetés" ürügyén. Ez nagyrészt azt jelentette, hogy végigkérdezgetitek az összes témát, amiről az elmúlt fél évben írtunk, vagy a rádióban beszéltünk. Mondjam el még egyszer. Hát a...

Arról a hülyéről meg ne is beszéljünk, aki "cigányirtó kommandót" szervezett. Azért csináltunk vele interjút a rádióban, hátha lesz belőle valami. Lett. A rendőrök elvették a viperáját, és megbírságolták. Persze várható volt, hogy röhej lesz, nem cigányirtás. Azt mások csinálták meg, jobban.

El ne felejtsem azt, aki kerek perec közölte, hogy ő márpedig akar az év végén Bombagyár-gyűrűt, mert szerinte neki jár. A többiek erősen ellenezték, miattam kaptad meg - megosztva valaki mással, aki szintén nagyon sokat dolgozott. Egyáltalán mondtad neki, hogy ő is kapta? Mivel nem köszönte meg, pedig megtenné, ha tudna róla, valószínűleg nem!

A bezárás óta eltelt két hónap, és itt rinyáltatok nekem blogmotorért. De nem adtam, mert hamar feltűnt, hogy még egy kikúrt betahullam.hu domaint se tudtok beregisztrálni önállóan! Mi a fenére adjak én nektek motort? Mit akartok vele csinálni? Ráadásul a karácsonyi szezon közepén basztattatok folyamatosan, kitalálva, hogy "csak öt perc" lemásolni a forrást, aztán majd ti "kitaláljátok", hogy működik. Ja! Az a röpke tizenkétezer sornyi PHP, hogyne! Miközben egy sincs közöttetek, aki egy Hello World-nél többet írt volna, de még azt se sikerült. És aztán idejártatok a lakásomhoz zaklatni, teleragasztgattátok az ajtómat viccesnek szánt cetlikkel, nekem meg égett a fejem, mikor hazajöttem, és az udvarról szedegethettem össze, többször is.

Mindezekből arra a következtetésre jutottam, hogy lófasz a seggetekbe, nem pedig blogmotor. Egy ilyen kudarcklub ne akarjon az én nevemmel semmilyen kapcsolatban állni. Nincs blogmotor!

Erre mi van? Ahelyett, hogy levonnátok a következtetést, hogy mindvégig ti voltatok azok a szánalmas szarok, akikre bátorkodtam hivatkozni egy azóta nyilvánosságra került belső adminisztrációs oldalon, nagy a pofátok, és engem próbáltok bemocskolni. Merthogy "megígértem!". Meg "a szavamat adtam!"

A nagy lófaszt, azt adtam. Ígéretet kaptatok, de nem szent esküt.

Ki a picsának képzelitek magatokat, taknyos senkiháziak, hm? Ötezer-ötszáz regisztrált felhasználó selejtje vagytok, rohadt nagy pofával, dicséretes tenniakarással, de NULLA tehetséggel BÁRMIHEZ! Azt pedig engedtessék már meg, hogy magam döntsem el, kit tartok érdemesre a támogatásra, és kit nem, tekintve, hogy már akkor underground publicista voltam, amikor ti még javában pelenkázásra szorultatok. Továbbá amit itt összehoztunk a Bombagyáron, igen felette áll annak a szerencsétlenkedésnek, amit ti próbáltok művelni, egyetlen önálló gondolat nélkül, amit az is bizonyít, hogy képtelenek vagytok elszakadni a Bombagyártól, és mindenáron bennünket próbáltok majmolni, lásd például a blográdiótokkal. Ha itt volt, akkor ott is kell, hogy legyen. Hát, tőlem legyen, de engem felejtsetek el. Két és fél éven át próbáltunk belétek valami kultúrát, gondolkodást csepegtetni, de nektek csak a nagyképűség és az elitizmus jött át az egészből. Az a különbség köztünk, hogy nekünk volt mire, nektek viszont nincs. Felejtsetek el bennünket: ott a WordPress, ott a Joomla, meg lehet tanulni, lehet belőle saját blogot farigcsálni. A betahullam.hu regisztrációját meg fizessétek ki végre Gabucinónak, mert még azzal is lógtok (ez már megvolt - G).

(A fenti írást nem annak az 5500 körüli regisztrált, és további kb. tízezer egyéb olvasónknak szántam, akikről nem szól. Nekik ismételten köszönöm, hogy annyi éven át velünk, velem voltak, idejártak és szerettek minket. Itt most hat-nyolc emberről van szó. Akinek nem inge, ne vegye magára.)

Bombagyár