Hajdanán, még általános iskolás korunkban tanultuk Csokonai Zsugori uram című versét. Megtudtuk hősünk egyik jellemvonásaként, hogy olyannyira imádta Mammont, miszerint még a levegőt is árendába, azaz bérletbe adta volna valakinek. Akkor ezen jót kacagtunk valamennyien, azt gondolván, mindez fizikai képtelenség. Ám mára kiderült, hogy tudatlanok és földhözragadt gondolkodásúak valánk.
Három évtized múltán nagy Ferenc mágusunk bebizonyította: bizony el lehet adni még a levegőt meg a szeleket is egész Magyarország felől. Mint hírlik ugyanis, egy spanyol cég kapott monopóliumot a Magyarországon építendő áramfejlesztő szélkerekek létesítésére és működtetésére. Nyilván nem valami fatális véletlen folytán, hiszen közismert, milyen nagy barátja a spanyol nemzet már ősidők óta a különféle szélkerekeknek. Tudvalévő ugyanis, hogy már a nemes Don Quijote de La Mancha lovag derék gebéje, Rocinante nyergében zötykölődve – ellenséges harcosnak nézvén azt – lovagi párviadalra hívott ki egy szélmalmot, majd rárontott, mire búsképű lovagunkat a szélkerék lekapva paripája hátáról kétszer-háromszor jól megforgatta, majd úgy a földhöz vágta, hogy csak úgy nyekkent.
S ezen a ponton kezdődik az én személyes kálváriám, amelynek szélesebb, társadalmi vonatkozása van, hiszen bármely honfitársam kerülhet hasonló helyzetbe. Ezen okból, itt és most, nagy nyilvánosság előtt feljelentést teszek önmagam ellen, s töredelmesen beismerem, hogy családi házam kertjében gyermekemmel fölállítottunk a homokozó peremén egy kommersz zsebteleppel működő elektromos kis szélkereket. Vétkemet súlyosbítja, hogy eme cselekedetemet folytatólagosan követtem el. Az viszont remélhetőleg bűnöm mérlegelésekor enyhítő körülményként értékelendő, hogy az említett szélkereket – minő szerencse! – spanyolországi nyaralásunkon vásároltuk. Tény azonban, hogy mégiscsak a hazai légteret forgattuk eléggé el nem ítélhető módon aprócska lapátjaival… A jövőben, úgy tűnik, eme bűnös cselekedetem folytatólagos megismétlésére nem nyílik majd lehetőségem, hiszen bármikor tartanom lehet a szélkommandó egységeinek feltűnésétől, s komoly pénzbüntetés kiszabásától. Amennyiben pedig ezt nem fizetem meg, könnyen közmunka vagy hosszú ideig tartó elzárás várhat rám, akárcsak politikai elítéltjeinkre.
Óva intem tehát minden gyógyíthatatlanul jóhiszemű honfitársamat, hogy a jövőben jól gondolja meg, miféle szerkezeteket telepít saját családi házának kertjébe, hiszen nem tudhatja, hogy ezzel nem követ-e el valamiféle szabálysértést, kihágást, esetleg súlyos bűncselekményt. Mi több: nem árt, ha a helyi önkormányzatnál, illetve földhivatalnál sürgősen tájékozódik afelől, hogy a sajátjának vélt háza és kertje valójában a sajátja-e még...
Lipusz Zsolt
Üdv!
Lipusz Zsolt írásához kapcsolódva szeretnék mindenkit tájékoztatni arról, hogy a kb. egy éve elfogadott vagyontörvény értelmében valóban minden eladó! Idézem:
1. § Általános rendelkezések
(1) E törvény szabályozza a Magyar Állam tulajdonában álló vagyon (a továbbiakban: állami vagyon) feletti tulajdonosi joggyakorlás módját és szervezetét, valamint e vagyon kezelését.
(2) E törvény alkalmazásában állami vagyonnak minősül:
a) az állami tulajdonban lévő ingó és ingatlan dolog, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erő.
Egy éve még mindenhonnann az jött vissza, hogy nem így, meg nem úgy kell értelmezni.
Nincs mit mellébeszélni, a folyamat elkezdődött! A szél után jöhet a napenergia monopóliuma, jó esetben csak a napelemek és kollektorok után kell majd jogdíjat fizetnünk, rosszabb esetben majd a déli tájolású ablak négyzetméterek után (mert azon a napenergia passzív módon, de hasznosul). Utána jöhet a sokat irigyelt magyar termálkincs lefölözése, és a sor gyakorlatilag végtelen, minden csak értelmezés kérdése. Lehet, hogy első hallásra abszurd, de jelenleg érvényes magyar törvény lehetőséget ad rá!
Szegedi Attila
okleveles gépészmérnök