A kultúrája, közössége és hagyományai megtartó erejétől megfosztott nyugati, modernkori ember egy életen át keresi elvesztett hitét, létezése rendeltetését. De talán csak a mindenre elszánt keveseknek adatik meg, hogy megleljék azt. S aki ezt a szomjat megismerte, annak pokol lesz az élete vagy nagy könnyes, véres, felszabadító elszánásoké!
Így indultam neki én is, meglelni magam. Akkor még nem tudtam: önmagam csak eltékozolt fajtámban találhatom meg. A világegyetem egy porszem szegletén, hogy betölthessem küldetésem – élni: magyarként! Újrateremtve a sorsot, hol „egy nép kirekedt saját életéből”.
Ennek az odisszeának, kálváriajárásnak tanúvallomásai a kötet versei. A lélek és test hontalanságában megszenvedett hité, hogy mi csak magyarul lehetünk emberek, mert a Mindenható bennünket ebben az öntőformában teremtett.
A szerző
(2008. szeptember)
A Van-e még kasza: egyenes?! című verseskötet megrendelhető a hirdetes@kuruc.info címen.
Ára mindösszesen 2000 Ft + postaköltség!
A levélben, kérjük, írják meg nevüket, címüket, telefonszámukat és a rendelt mennyiséget.
A postaköltség mindig az aktuális, Magyar Posta által megszabott árak szerint kerül kiszámlázásra.
Kérjük, hogy minden adatot küldjenek el számunkra, így telefonszámukat is a könnyebb ügyintézés érdekében.
Ugyanazt a megrendelést csak egyszer küldjék el a kétszer való kipostázást elkerülendő. A megrendelésekről visszaigazolást nem küld a rendszer, de mi ettől függetlenül fogadjuk és feldolgozzuk azokat.
Fogszorítva
Szunnyadó, hallgatag esélyként,
ezer évek terheként vittek, cipeltek,
széles világot mutogattak,
tisztelt-rettegett hun eleim,
puszták szelében hujjogató
magyari véreim,
tatár, török, német, orosz ellenében
ápoltak, óvtak új hazát lelt,
megkeresztelt őseim,
mígnem a természet által elrendezett
pályájukon vakon surranó elektronok,
atomok néma világából
felbuktam az idő árjában.
Mígnem kivetett az idő,
az elemek szeszélye
- sorsom rendeltetése -,
hogy lehetőségből: magam legyek,
az Úr 1947. esztendejében
- mint azt valaha táltos ősapám
jósolta.
Mígnem kivetett az idő
ezen kietlen, huzatos, csattogó térbe,
ahol lelketlen robottá
korcsosul a létezés csodája,
ahol most el akar taposni
e pogány, szegletes, gépi rend,
ahol naponta bálványoknak hódoltatják
a felvilágosult hordát...
Rálökött a véletlen
az idő ezen barbár partjaira,
ahol nem okít, vigasztal és simogat
többé a megtartó szó,
ahol csalfa főpapok miséznek
a hígvelejű népszórakoztatás
tűzijátékos mutatványaivá korcsosult
demokrácia oltárain
az elhályogosult szemű tömegnek,
ahol csak a diadalmas tudományos szellem
vigyorog füstölgő szeméttelepek,
bűzlő vizek, letarolt erdők
és lelketlen városok felett
kérlelhetetlen üzenetét
a csillagok felé továbbítva...
Könnyem hull, meg-megrogyok,
amint minden szóért
meg kell verekednem,
hogy annak értelme legyen,
állok a teliholdban
és a néma egeket kémlelem...
Hümmög táltos ősapám
síró fiát látva,
könnyem törli, int:
ne rogyj, ne jajdulj,
várj, tűrj fogszorítva
világhódítók ivadéka,
hisz kel a nap:
elömlik sugara,
elül a por
és tisztul majd a hályog!
(Brisbane, 1989–90)