Ha Hirosimában a polgármester újjá akarná építeni az atomtámadás mementóját, a Romtemplomot, legenyhébb esetben is leváltanák. Gondolatban sem merülhet fel az amerikai barbarizmus nyomainak eltüntetése Japánban. Mert Japán a japánoké.
Németország viszont '45 óta már nem a németeké. Mindent megtetetnek, mindent elfogadtatnak, mindent kifizettetnek velük.
Tinédzser koromban voltam Drezdában családi kiránduláson. A városnézés során engem is megfogott az újjáépített város. Ódon épületek, paneltömbökkel felhígítva. Tisztaság, rend, fegyelem. A Frauenkirche romjai akkor már húsz éve emlékeztették a németeket és más nemzetűeket a történelem legbarbárabb cselekedetére a városközpontban.
Aztán jött az egyesülés és a háttérhatalom rájött, mekkora veszélyt jelenthet Szászországban /ahol erősödik a „szélsőjobb”/ egy minden nemzeti érzelmű polgárt emlékeztető Romtemplom fizikai, megérinthető léte. A német holokauszt szimbóluma!
Aztán jött az ötlet „drezdai polgárok egy csoportjától” az újjáépítésre. A német adófizetők pénzéből, az eredeti tervek alapján építettek egy új, egy sokkal szebb Miasszonyunk templomát. A bűnös Anglia is hozzájárult „kemény” egymillió euróval a nagyságrendekkel költségesebb építkezéshez. A kibékülés jegyében, nagy felhajtással 2005-ben eltűnt végleg egy jelkép.
Ma már nem kérdeznek rá a német gyerekek Drezdában a Frauenkirche romjainál a kormos, fekete kövek eredetére. Apjuknak, anyjuknak is kimossák az emlékezetéből felmenőik ellen elkövetett háborús bűntetteteket, az angol-amerikai terrorbombázásokat.
Johan
Kapcsolódó:
Nem hatmillió, hanem mondjuk csak százezer... (ahogy Drezdában 18)