A Zalaegerszegi Zsidó Hitközség és a Remény Támogatási Közalapítvány által 2001 óta adományozott Másokért Emlékplakett egyik kitüntetettjeként vehette át az elismerést csütörtökön dr. Lázár János Hódmezővásárhely polgármestere. A miértre a vele folytatott beszélgetés megadja a választ - írja a Zalai Hírlap. Közöljük az interjút kommentár nélkül (a helyesírási hibákat is benne hagyva) - ilyen egy jó zsideszes polgármester.
A jogász végzettségű, 33 éves fiatalember 2002 óta a város fideszes polgármestere, országgyűlési képviselő.
- Mire gondolt, amikor megtudta, hogy Zalaegerszegen a mások segítéséért létesített kitüntetésben részesítik?
- Meglepett, de szeretném hozzátenni, hogy nem személyes, hanem elsősorban Hódmezővásárhely elismerésének tekintem. A városban élők mindig is kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy megpróbálják megérteni egymást. Ha a másik bánatát, fájdalmát megismerjük és tiszteletben tartjuk, akkor azzal nem kevesebbek leszünk, hanem többek. Ennek a gondolkodásnak szólhat a díj, aminek a neve önmagában is beszédes. Egy polgármester másokért tevékenykedik, ám fontos filozófiának tartom, hogy ebben mindenki benne van, hiszen nemcsak azok polgármestere, akik rászavaznak, hanem azoké is, akik nem rá adják a voksukat. Nagyra értékelem azoknak a sajnos mára csak nagyon kevés számú hitközségeknek a munkáját, amelyek a vidéki zsidóság fizikai megsemmisítése után talpon maradtak és képesek feldolgozni saját történetüket, ápolják hagyományaikat akár Zalaegerszegen, Hódmezővásárhelyen, vagy bárhol.
- Önt városában hazaárulással vádolták a szélsőséges csoportok, mondván zsidó szervezetek kérésére távolíttatta el a Szent István térről az árpádsávos zászlókat.
- Azt gondolom, egy polgármesternek személyes emberi felelőssége fellépni minden olyan törekvéssel szemben, amely bármely polgárának, városa szülöttének az érzékenységét sérti. Végre tudomásul kell venni, hogy a magyar történelemnek vannak olyan 20. századi eseményei, amelyek ma is könnyeket csalnak az emberek szemébe. Amikor az árpádsávos zászlóra ránéz a hódmezővásárhelyi zsidó hitközség tagja, aki megjárta Auschwitzot és elpusztították a fél családját, az mást gondol, és mást lát benne, mint az, aki más érzelmekből, akár nemzeti elkötelezettségből lengeti ezt a zászlót. Nekünk a zsidóság fájdalmát ugyanúgy tiszteletben kell tartanunk, s ezt szeretném nyomatékosan aláhúzni, mint azt, hogy természetesen minden nemzetnek kell hogy joga és lehetősége legyen az önmegvalósításra a 21. században. A megértésen és mások érzelmeinek a tiszteletén múlik ma nagyon sok minden Magyarországon. Én mertem úgy dönteni, hogy azt a zászlót félretesszük, ám a nemzeti ünnepeken, a magyar történelmi jelkép részeként kikerül. Augusztus 20-án ott a helye, de 21-én már nem kell lobognia... Hódmezővásárhelyen a város nem járult hozzá, hogy a Magyar Gárda és a szélsőséges csoportok felvonulást rendezzenek és ehhez a jövőben sem fog hozzájárulni. Egyébként nem számottevő az ezekhez a mozgalmakhoz csatlakozók létszáma, azt gondolom, Hódmezővásárhely olyan város, ahol az emberek döntő többsége mindenfajta jobb vagy baloldali szélsőséget elutasít.
- Ön szerint, kell-e félnie a zsidóságnak ma Magyarországon?
- Nehéz kérdés, mert ezt minden zsidónak magának kell éreznie. Nem várhatom el attól, aki 1944-ben megjárta Auschwitzot, hogy ne féljen. A barátaim közül többen is elmondták, hogy 1944-ben magyar csendőrök kísérték be őket a gettóba, s amikor végighajtották Hódmezővásárhely főutcáján hatszázad magukkal, senki nem szólt hozzájuk semmit. A magyar közigazgatás és adminisztráció hathatós segítségével juttattak el három hét alatt 400 ezer magyar zsidót Auschwitzba. Ha őbennük félelmet kelt az, hogy Budapesten a Hősök terén neonácik masíroznak, akkor ezt a félelmet tiszteletben kell tartani. De nem elég tiszteletben tartani, hanem cselekedni kell. Ez pedig azon múlik, hogy ki milyen ember. A mai törvények is adnak cselekvésre lehetőséget, a mostani viszonyok között is lehet rendet teremteni ebben az országban, olyat, ami nem sérti mások érzékenységségét, személyes meggyőződését vagy világnézetét. A kölcsönös tisztelet nagyon fontos, ugyanis nem az agresszív kultúrák és az állam erőszak monopóliumának megbontása fogják megoldani az ország sorsát. Ha csak egyetlen magyar zsidónak is félnie kell, akkor mindannyiunknak félnie kell.