Egy tüntetés margójára

Én azt kérem mindenkitől, legyenek ott a következő megmozduláson. Feltehetően október 23-án, de gyakorlatilag mindegy, hogy mikor, csak legyen ott mindenki, aki teheti. Legyen ott azért, hogy minél többen legyünk és azért, hogy az ÁVH ne tudjon oly könnyedén szétkergetni bennünket, mint tegnap. Hogy miért kérem mindezt? Nos, azért, mert engem mélységesen megdöbbentett, ami tegnap történt. Az Orbán Viktor féle birkafelvonulások után, melyeket már 5 éve kihagyok, ez volt az első olyan tüntetésem, ahol tudtam, hogy valami történni fog a rendőrök és köztünk. Tudtam, hogy történni fog valami, de hogy az ami, azt nem is mertem volna gondolni. A régebbi "ütközetek" alkalmával, amit a TV képernyője előtt ülve néztem végig, tudtam, hogy nem patyolattiszta a rendőrségünk, de azért akkor nem csak őket találtam hibásnak a balhékban. Azonban tegnap, az első ilyen jellegű tüntetésem alkalmával, megdöbbentem a magyar rendőrség totális alkalmatlanságától és gusztustalan mivoltától. Miért?

Aki ott volt az tudja, aki nem azoknak most én elmesélem. Az oszlatás után hazaérve az első dolgom volt, hogy megnéztem a TV2, RTL- Klub és a HÍR TV internetes oldalainak videoösszeállítását az estéről. Mélységesen felháborodva tapasztaltam, hogy a legtöbb esetben, és itt tisztelet a kivételnek, azt állították a tudósítók, hogy a tüntetők összecsaptak a rendőrökkel! Mi összecsaptunk a rendőrökkel?????? Mikor???? Hol??? Hogyan??? Ott voltam és bizton állíthatom, nem volt semmilyen összecsapás!

Mert az én szótáramban az összecsapás azt jelenti, hogy a két szembenálló csoport egymásnak ront. Itt nem ez történt! Egy bejelentett, szabályos tüntetés, fegyelmezett résztvevője voltam és éppen Toroczkai László után indultam, hogy letegyük Szögi Lajos tanúr úr cipőjét a szovjet iszonyatemlékműhöz, amikor az ÁVH se szó, se beszéd belőtte az egész teret könnygázzal. Lehettünk kb. 3-4 ezren. Ebből a társaságból, a színpadtól számítva a tér legtávolabbi sarkában, kb. 8-10 ember szólalkozott össze a rendőrökkel. Olyan emberek, akik, ki tudja mi okból és kinek a megbízásából voltak ott. Mert azt tudni kell, hogy a mi kis csoportunk is talált nem egy mocskot, akiknek a fényképét már ti is közöltétek a Kuruc-on, mint beépített emberkék.

Szerintem ezek kezdték a cirkuszt, mert mi, a tömeg 99%-a fegyelmezetten álltunk és követtük Budaházy valamint Toroczkai utasításait. Akkor is, amikor a többség odarohant, ebbe a sarokba, hogy megnézze mi történik. Budaházy szólt, hogy srácok, gyertek vissza, ezt most ne. Erre mindenki visszatért a színpad elé, csak az előbb említett néhány ember folytatta játékát a rendőrökkel. Látszott, hogy a rendőrség csak erre várt, mert azonnal nekünk ugrottak. Nekünk, akik semmit, de semmit nem csináltunk. Előzetes felszólítás nélkül kaptunk hideget, meleget. Kikergettek bennünket a térről a környező utcákba. Ekkor megálltunk és vártuk, hogy a rendőrség elvigye azokat, (mondom, kb. 8-10 ember) akik kötekedtek velük. Gondoltuk ezen túl lesz az ÁVH, és akkor visszamehetünk a térre, hogy befejezzük a rendezvényt.

Csendben, szabályosan, senkit nem bántva és hergelve vártunk. Ekkor jött a második döbbenet! Ismét kaptunk a könnygázból! De megint miért? Megint csak futni kényszerültünk, de nem tudtuk, hogy miért! Végigkergettek bennünket a kisutcákon, a fél Andrássy úton és minden létező kisutcában, mire végre ki tudtunk törni a rendőrgyűrűből. Mert azt ugye nem lehetett megtenni, hogy az ember egyszerűen csak elsétál és kergesse tovább a kutya a farkát! Azt nem! Fuss, menekülj, akárki is vagy, mert csőcseléket kell bemutatni a médiában és azt úgy nem lehet, hogy csak egy adag idióta rendőr szaladgál az utcákon, tüntetők meg nincsenek. Éppen ezért futni kényszerültünk. Fiatalok, kevésbé fiatalok, középkorúak és idősek is. Olyanok is akik nem tudtak futni. Mert például nem tudom, hogyan menekült meg az a mozgássérült srác, aki velünk próbált elrohanni a rendőrök elől. Nem tudom azt sem, hogy hogyan tudtak elmenekülni, azok a jólszituált idős hölgyek és urak, akik szintén ott voltak.

Persze ezeket nem mutatta a média! Nem mutatta, mert akkor hol marad a csőcselékes duma. Akik tűzcsapokat törtek szét és borítottak ki, ami szintén nem igaz, mert kb. 3-at kinyitottak az Andrássy úton és nem kidöntötték. Mint, ahogyan az idióta droid fegyverét sem a tömeg vette el, hanem a hülyéje saját maga vesztette el.

Szóval ez volt a tegnap este kedves barátaim. Az a tegnapi nap, ahol 13 milliós Kolompár és a köztörvényes Gyurcsány persze nem kapott semmit sem és Kolompár tetves cigánynak sem nyomtak könnygázt a pofájába, amikor Árpád-sávos zászlót mosogatott a Duna vizében. Egy nemzeti jelképet! Olyan ez, mintha közben egy másik tetves körömkefével súrolná a Szent Koronát. Nos, drága barátaim egy ilyen országban élünk. Próbálnák ezt meg a francia trikolorral, ott helyben eltörnék a kezét és felakasztanák! De engem egy dologra megtanított a tegnapi nap. Ott kell lenni minden ilyen alkalommal, annak aki él és mozog. Mert nekem és barátaimnak nem fizetett senki sem, hogy menjünk vonulgatni és busz sem vitte a fenekünket Pestre. Mi összeadtuk az üzemanyagra valót és több száz kilométert autóztunk, hogy ott legyünk, mert ott kellett lennünk.

De kérek mindenkit, ennyit tegyenek meg magukért és az országért a következő alkalommal, hogy ne csak a számítógépek és a négy fal között legyen nagy a szájuk. Ennyit szánjon rá mindenki arra, hogy egy álom megvalósulhasson egyszer. Az az álom, amiről Budaházy György is beszélt. Én szeretem ezt az országot! Ez a hazám és ez az otthonom és mindörökre ez is marad. Egy dolgot értek el csupán a nyomorult ÁVH-s droidok: Ott leszünk minden alkalommal és nem fogjuk sajnálni azt a néhány ezer forintot, amibe a felutazásunk kerül. Mert ha egyszer nagyon sokan leszünk, az ÁVH már semmit nem tud tenni. Mondom ezt én, akinek ez volt az első ilyen megmozdulása.

Tisztelettel:

Egy hűséges olvasótok,

János