Kedves Kurucok! Csak megerősíteni tudom olvasótok véleményét. Aki nem akart aláírni semmit, az megtalálta a módját, hogy ne írja alá. Írok erre egy jó példát.
Egyik kedves ismerősöm a '80-as évek elején lett főiskolai tanár. Mint fiatal, megfélemlíthető, pályakezdő tanerőt két év munka után behívatták a megyei pártközpontba. Ott volt a rektor (az ő főnöke), a rendőrkapitány és valami fejes párttag. Elmondták neki, hogy van egy előrelépési lehetőség. Ő lehetne a tanszék vezetője (nyugdíjba vonult az akkori tanszékvezető). Csak egy kérésük lenne. Alá kellene írni egy szerződést, hogy ő majd jelent mindent a gyanús kollégákról, hallgatókról stb. Nagylelkűek voltak, adtak neki egy hét gondolkodási időt.
A tanár úr hazasétált, és ott elmesélte egy szomszédnak (elég pletykás volt a szentem), hogy mostantól majd figyeljen oda, hogy mit mond előtte, mert ő jövő héttől jelenteni fog minden gyanús dolgot. Eltelt az egy hét. Az úr elment a megbeszélt időben a székházba. Ott volt mindenki, aki előző héten is. Meg sem kérdezték, hogy gondolkodott-e, csak annyit mondtak neki, hogy tárgytalan a dolog. Aztán később egy ismerőse súgta meg, hogy azért vonták vissza az ajánlatot, mert olyan ember nem lehet III/III-as, akiről mindenki tudja, hogy egy hét múlva az lesz. De az említett úrnak ez is volt a célja. Szóval ki lehetett kerülni, ha valaki akarta.
Szebb jövőt!
Kapcsolódó:
Olvasónkat lesittelték, amiért Kovács Gézát nem