Ama borzalmas napon szegény Patai Józsika beteg nagymamájához ment látogatóba két pajtásával. Nehéz volt kijutnia a budai második kerület közismert gettójából, négy rasszista romaverő rendőr is igazoltatta, egyikük gumibottal meg is ütötte, amikor csupán annyit rebegett a felszólításra, "papírokat, cigány": "természetesen, biztos úr". Józsika kosarában a Máltai Szeretetszolgálattól kapott 10-12 mobiltelefon, 8-10 pénztárca, némi speciális, illatos gyógyfűkeverék és por 22 db zacskóban, néhány egyszerű, a kirekesztettekre jellemző 5cm vastag aranylánc, fél tucat puritán, bálás Versace öltöny, egy-két apró, a szociálisan hátrányos helyzetűeknek osztogatott Denon hifi-rendszer, egy szeméttelepen talált Oxford Advanced Learner's Dictionary és Világirodalmi Lexikon, a vizsolyi Biblia, egy fémből készült, 28 cm hosszú, pórias háztartási eszköz, amit a nagyinak szánt ajándékba a speed nevű, legolcsóbb fájdalomcsillapítóval együtt, s egy ujjakra húzható, kedves kis acélékszer.

A 21-es buszon éppen egy öreg néninek segítettek a csomagjait felcipelni amikor SS egyenruhás, 25-30 év közötti szőke férfiak érkeztek a megállóba. A Székely Himnuszt énekelték. "Ide nekem egy rohadt zsidót!" kurjantotta a legtagbaszakadtabb vandál, hideg kék szemei izzottak a gyűlölettől.
"Nincsenek a buszon izraelita vallásúak" motyogta félénken Kohn bácsi, miközben 24 karátos aranyóráját lopva levette csuklójáról és kabátzsebébe csúsztatta. "Ehun van egy!" üvöltötte az egyik verőlegény, véres ingujja kivillant éjfekete egyenruhája alól. Ekkor lépett közbe Józsika: "Pax Vobiscum!" mondta szelíden az őrjöngő hitleristáknak. "Mindnyájan Testvérek vagyunk!" Hangja halk volt, mégis határozott. Kicsiny, gyönge testével - nem régen épült fel egy súlyos vírusfertőzésből - védte az ártatlan, remegő Kohn bácsit. A busz hátuljában álldogáló 10 válogatott rögbijátékos, 6 súlyemelő, két +130 kg-os birkózó, Fekete László, Toldi Miklós, Görbe "Linda" Nóra, az antiszemita Mel Gibson, Lovas István, ifjabb Hegedűs Lóránt, Semjén Zsolt, a páncélos tábornok Joseph Ratzinger és Tomcat rideg közönnyel nézte végig a rasszista megnyilvánulást. Sőt, az egyik szemtanú későbbi beszámolója szerint a blogger karlendítéssel bátorította a fasiszta pribékeket.

"Ha nem takarodsz előlem, keresztül szúrlak, te büdös cigány!" ordította a Mortimer névre hallgató Obersturmbahnführer a frissen mosakodott, illatos fiúnak, ám Józsika halált megvető bátorsággal, rendíthetetlenül védelmezte halmozottan hátrányos helyzetű, minden munkahelyről, alapítványi, médiavezetői és bankigazgatói székből kirekesztett embertársát. Szemeiből a szeretet és a jóság fénye sugárzott. A kigyúrt, homlokán, hátán, fülén és talpán horogkeresztes tetoválást viselő vadállat erre kihúzta hüvelyéből második világháborús németnáci kardját, s rárontott a Roma Katolikus Ifjúsági Szövetség 15 éves, kivételesen művelt, több nyelven beszélő tagjára. A fajgyűlölő penge a gyermek hasába hatolt és 12 helyen jött ki a hátán. Mindez egyetlen döféstől! "Bocsásd meg nekik Uram, nem tudják mit cselekszenek!" rebegte elhalóan Józsika, majd kezével megáldotta támadóit és lehunyta két szemét. Az utasok elégedett, cinkos mosollyal szálltak le a buszról - többen kezet ráztak a támadóval vagy leköpték a vérében úszó Józsikát, majd csendesen eltávoztak a tett színhelyéről. Egy humánus, fekete afrikai járókelő megpróbált segítséget hívni mobiltelefonján, ám a közeli templom katolikus(vagyis nyilas) plébánosa kicsavarta kezéből a távbeszélő szerkezetet és porrá zúzta az aszfalton: "Cigánybuzi! Rád küldöm a Ku-Klux-Klant" - sziszegte a jótét lélek fülébe.

A mentők és a rendőrség csak 15 óra múlva értek ki a helyszínre. Addig SENKINEK nem tűnt fel az ártatlan, megsebzett roma kisfiú! Kegyetlen gyilkosa (aki akkor még nem tudhatta, hogy Józsika iszonyatos sebekkel ugyan, de túlélte a támadást), Mortimer menekülés közben berohant egy titkos árja szépségszalonba, ahol 3 órát szoláriumozott, fekete parókát vett fel, majd a rendőrségen megbúvó náci bajtársaival mobilon lebeszélte a fedősztorit, miszerint ő is roma. ..
Tegnap a fasizmus még csak az ajtónkban állt, ma bejött előszobánkba és holnap talán már mindennapi életünk része lesz!

(Független Szabad és Demokrata Hírszolgálat)

A kettosallampolgarsag.hu egykori cikke 2005-ből