Ahogy már megszokhattuk, mind a Bródy Sándor utcában székelő Merevegy Judapest, mind a nyugati sajtó jelentős része ködösít az orosz-grúz konfliktusban. Aki még nem hülyült meg teljesen a CNN és az MR dezinformációitól, annak néhány esemény szöget üthetett a fejébe. (A BBC vagy a The Guardian hírösszefoglalóiban viszont a tényeknek megfelelően számtalanszor elhangzik, hogy a konfliktus úgy kezdődött: a grúzok lerohanták Dél-Oszétia fővárosát. Sokat mondó adat az is, hogy míg grúz oldalon maga a kormány is 175 áldozatról, köztük sok katonáról beszél, Dél-Oszétiában kb. 2 ezer civilt mészároltak le az USA és Izrael által pénzelt grúz rezsim fegyveresei. Vagyis nem az oroszok népirtottak.)
Miért éppen az olimpia nyitónapján pattant ki az isteni szikra a zsidóbérenc Szaakasvili grúz elnök fejéből, hogy itt az idő lerohanni az általa szakadárnak bélyegzett területeket? Vajon miért hangoztatta az izraeli fegyvereinek harci értékét, amikor Moszkva földön, vízen és a levegőben órák leforgása alatt szarrá verte az agresszor csapatait? Vajon kit érdekel az, hogy Szaakasvili kormányában két zsidó kettős állampolgár miniszter is ül?
Kapcsolódó: Grúz beismerés izraeli lapban: háború és béke egyaránt izraeli zsidók kezében van
Vajon miért adják a kilincset gyors egymásutánban egymásnak a különböző államok vezetői Medvegyev elnök irodájában, s miért nem fenyegetnek egyből katonai fellépéssel, mint teszik azt az eddig senkit meg nem támadó Iránnal szemben?
Bizony, mindez nem véletlen, mivel, mint ahogy mondani szokás, ilyen véletlenek nincsenek. Persze nem az, hogy itt is rögtön Izrael háttérmunkája sejlik fel a háttérben, hiszen ezt már megszokhattuk, Izrael érdeke és érdekérvényesítése mozgatja az egész világot. Sokkal inkább az nem véletlen, hogy a grúz elnök szinte az izraeli érdekérvényesítés eszközének tünteti fel magát és a kormányát. Büszke arra, hogy Izrael fegyverezte fel Grúziát (az eredményt látva ezzel felesleges dicsekednie), és büszke az említett minisztereire is. Mindemellett azonban látszólag rettentő ideges is Szaakasvili, szinte azt sem tudja, mit csináljon szétzilált és szétbombázott országával. Persze jó oka van az idegességre, hiszen itt sokkal többről van szó, mint holmi etnikai vagy területi vitáról.
A grúz elnök ugyanis nem kevesebbre vetemedett, mint kiszolgáltatta Izraelnek és az USA-nak az egyetlen nem orosz területen lévő olaj- és gázvezetéket, amelyet a zsidó állam pofátlanul csapolhatott meg az oroszok orra előtt. Nos, ez több volt, mint hiba, ez bűn volt a részéről orosz szemszögből nézve. Putyin cár ugyanis - hogy, hogy nem - KGB-s elitkatonaként nem szívleli sem az árulókat, sem az olaj- és gázcsempészeket, módszereiből látott már a művelt világ ízelítőt. Most sem késlekedett: helyszíni jelentések szerint szétbombázta mind a grúz hadi és olajkikötőt, mind pedig az izraeli olajtankereket, amelyeket már teletöltöttek a megcsapolt vezetékekből.
Tehát se ország, se hadsereg, se olaj, se gáz; óriási gáz van a grúz elnöki palotában, hiszen Cion Bölcsei nyilván nem így képzelték a sikeres hadműveletet. Nyilván nem ezért biztatták fel ezt a barmot arra, hogy az olimpiai megnyitót használja ki a támadásra, nyilván nem ezért fegyverezték fel a mára ócskavassá vált hadieszközökkel. Szaakasvilit ráadásul az oroszok látni sem akarják, úgyhogy nem kell jóstehetség ahhoz, hogy tudjuk mi lesz a grúz elnök sorsa.
Míg a szicíliai maffia véres lófejet helyez a kegyvesztett családtag vagy üzletfél ágyába, kérdés, hogy Szaakasvili fejét a nyakán hagyják-e, amikor betonnal a lábán a hullámsírba mélyed, vagy Putyin cárnak tálalják fel aranytálcán a Kremlben? Egyik sem kellemes kilátás.
Ezúttal ugyanis nemcsak a híd, hanem Tel-Aviv is túl messze van...
Abdel Duram Galdi
Kapcsolódó
Eörsi hangján szól Izrael: meg kell állítani az anticionista Oroszországot!
Távoznak az orosz egységek, sürget a NATO
Rendkívüli állapot Dél-Oszétiában, Szaakasvili már békülne Ivánékkal
Jól jött a grúz baromság mindkét félnek: fegyverkezik Washington és Moszkva is
Kezdődik az orosz kivonulás, Moszkva ellen acsarkodik a cionista hálózat