Korunk Európája képtelen meglátni, hogy multikultira beállított agyával és hedonista viselkedési szokásaival a fehér faj végső elpusztításának a lehetőségével játszadozik. Miután kontinensünkre érkezett korunk pestise, az AIDS, normális ember azt hinné, hogy a HIV-vírus szülőhazájaként számon tartott Afrikából megtiltják az Európába történő bevándorlást, mi nem utazhatunk Afrikába, az egész fekete kontinenst karantén alá helyezik, és magasról teszünk a majmokkal kefélő niggerek jogaira.

Nem így történt, hisz féktelen liberalizmusunkban még több nigger érkezett városainkba, az agymosott konzumidióta libák körében pedig divat lett az „afroegzotikus” pasi. Aztán, hogy bizonyítottan emiatt növekedett meg a magyarországi fiatal lányok körében a HIV-vírussal fertőzöttek száma, az senkit nem érdekelt, igaz, a fősodratú liberális sajtó nem számol be ilyen kellemetlen hírekről. Időközben megérkezett Afrikából az új ajándékcsomag az Ebola formájában, most pedig a Marburg-vírus néven ismert, az Ebolának egy durvább mutánsa ütötte fel fejét kontinensünkön. A Marburg-vírus nem tréfa. Az elhalálozási arány igen magas, 90% feletti, ellenanyag nem létezik. Mielőtt azonban a kezdetektől errefelé haladván bemutatnánk a vírus „körútját” , ismerjük meg jobban azt, amivel remélhetőleg nem kell majd szembenéznünk.

A Marburg-vírus

A Marburg vírus napjainkban az emberi szervezetre legveszedelmesebb kórokozók egyike. A fertőzöttek 80%-a hal meg súlyos belső vérzéssel járó kór, ún. haemorrhagiás láz következtében. A megbetegedések igen ritkák, de előfordulás esetén nagy veszélyt jelentenek. A Marburg-vírust jobbára "zöldmajom-betegség" néven ismerik, miután 1967-ben Ugandából, kísérleti célból a németországi Marburgba szállított cerkófmajmok okozták az első ismert humán megbetegedést. Mai napig rejtély, hogy mit kísérleteztek ezekkel a majmokkal, ám az állatokkal dolgozó embereket megfertőzte a kórokozó, lázat, belső vérzést okozott és több ember életét követelte. Nem mellékes körülmény az sem, hogy a vírust potenciális biológiai fegyverként tartják számon. A vírus természetes kórokozó gazdáját napjainkig nem sikerült megtalálni, ezért Afrika egyetlen bozótos területe sem tekinthető teljesen kockázatmentesnek.

A vírus az Ebolához hasonló betegséget okoz. A fertőzés forrása a kórokozót hordozó állat, majom, valamint ember. Az állatról emberre történő fertőzési módok még nem teljes egészében ismertek, de a fertőzött cerkófmajmok harapásukkal biztosan képesek megbetegedést okozni. Emberről emberre a vérrel, véres váladékkal való közvetlen érintkezés, ezekkel szennyezett injekciós tűkkel vagy éles eszközökkel történő sérülés révén terjed. Az afrikai niggerek körében az állatokkal történő szexuális kapcsolat létesítése, a majmok agyvelejének elfogyasztása szinte rutinszerű művelet, sok törzs számára előírás. Így aztán mit várjon az ember erről a vidékről?

A lappangási idő alatt bekövetkező fertőződéseket még nem észleltek, azonban a vér fertőzőképessége valószínűleg a betegség teljes időszakában fennáll. Az ondó a gyógyulást követően is még hosszú ideig tartalmazhatja a vírust, ezért a fertőzések nemi úton szintén terjedhetnek.
A betegség 2-21, leggyakrabban 4-10 napos lappangási idő után hirtelen jelentkező, magas lázzal, fejfájással, szem- és hátfájással, valamint igen rossz közérzettel kezdődik. Néhány nap múlva hányás, hasmenés és hasi fájdalom jelentkezik. Az első tünetek megjelenését követően 4-7 nap múlva kiütések és súlyos belső vérzések léphetnek fel. A betegség terápiája, specifikus módszer hiányában a tünetek kezeléséből áll. Az esetek 20-25%-ban halálos kimenetelűek. A Flavivírusok családjába tartozó kórokozó életciklusát, sejtbe történő bejutását a mai napig nem sikerült megfejteni, ezért a hiányzó hatásos kezelési mód mellett védőoltás sem létezik ellene. A megelőzés egyetlen módszere így a vadon élő állatok, majmok, valamint a megbetegedett személyek kerülése.
 

Előzmények

A járvány eredményne
Mint már említettük, a vírus 1967-ben érkezett Európába, kísérleti célból behozott cerkófmajmok által. A kísérletben résztvevő személyzetből rengetegen betegedtek meg, többen életüket vesztették. A halálozási arány ekkor azonban még „csak” 23%-os volt. Harmincegy évvel később, a Kongói Demokratikus Köztársaság terültén tört ki egy két évig tartó járvány (1998 és 2000 között), ahol a fertőzöttek több mint 80%-ánál halálos kimenetelű volt a vírus támadása.

Montázs a vírus körútjáról
A 2005-ös esztendőben ismét Afrikából érkeztek aggasztó hírek. Angolában, az Egészségügyi Minisztérium április ötödikén 181 Marburg bélgyulladásos láz esetet jelentett, melyből 156 végzetes volt. Az angolai járvány bizonyul egyébként a valaha volt legsúlyosabbnak. A WHO öt mobil csoportot állított fel Uíge tartományban, ahol a járvány kiindulását regisztrálták. Az angolai kitörés által felvetett második kérdés, miért kerül ki a fertőzöttek háromnegyede az öt évnél fiatalabb gyermekek köréből, ami korábban egyetlen járványnál sem volt tapasztalható. Ez megint megmagyarázható lenne azzal, hogy a legutóbbi kitörést esetleg egy kissé különböző törzs okozta, azonban a szakértők inkább egy alternatív magyarázatra szavaznak, mely szerint a gyerekekben van valami közös, ami elősegítette a kórokozó csapásmérését. Akár az is lehetséges, hogy gyerekkori oltásaikat újra használt tűkből kapták, amiket beszennyezett a vírus.

És a jelen

Miután első megjelenése óta gyakorlatilag Európán kívül aratott a vírus, most visszaérkezett kontinensünkre. Egy negyvenéves hollandiai nő szervezetében található vírust csütörtökön azonosították a hamburgi Bernhard-Nocht-Institut munkatársai,s a nő péntekre meg is halt - olvasható a német Frankfurter Allgeimeine Zeitung internetes kiadásában.

A szakemberek szerint az áldozat valószínűleg az ott élő denevérekről híres ugandai (hol máshol, hisz a Börzsönyben biztos nem) Maramagambo-erdőben szedte fel a halálos vírust. A kutatók előtt eddig is ismeretes volt, hogy a denevérek egy része vírushordozó. A személyiségi jogok védelmére hivatkozva a nőt kezelő intézet nem kívánt felvilágosítást adni a betegség lefolyásáról az utolsó napokban. Annyit azonban elárultak, hogy a nőt néhány nappal afrikai útja után, július 5-én szállították egy helmondi kórházba, majd állapotának gyors romlása következtében két nappal később a leideni klinikára vitték, ahol már teljesen izoláltan kezelték, az esetleges fertőzésveszély kizárása érdekében.

Hazatérése óta körülbelül száz személlyel került kapcsolatba az áldozat, a kórház negyvenöt dolgozóját megfigyelés alatt tartják. A megfigyelt személyeknek, akik kapcsolatba kerültek a nővel a fertőzés után, minimum három hétig naponta háromszor kell a testhőmérsékletüket mérniük, és annak növekedése esetén azonnal kell orvoshoz fordulniuk.

Az orvosok természetesen nyugtatgatnak, hogy járvány kitörésére semmi esély, viszont ezt közel sem szabad készpénznek venni. A vírus mutációiról gyakorlatilag semmit sem tud az orvostudomány, az első regisztrált esettől mostanáig a halálozási arány megnövekedett, kiderült, hogy több úton is terjedhet, mint ahogy azt hitték először (pl. fertőzött gyümölcsön keresztül is). Egy ilyen könnyen terjedő járvány Európa nagyvárosaiban pillanatok alatt elterjedhet, hisz vizelet, nyál, verejték útján gyakorlatilag megállíthatatlan, ellenszer egyelőre nincs.

A Marburg-vírus feltűnése kontinensünkön több kérdést is felvet:

1. Mikor lesznek hajlandók szembenézni azzal a ténnyel az európai fehér társadalmat irányító gondolkodás-manipulátorok, illetve a még önálló gondolkodásra képes fehér társadalom mikor teszi meg önvédelmi lépések közül az elsőt és legfontosabbat, nevezetesen azt, hogy a kontinens határait lezárja a halálos betegségeket idehurcoló niggerek előtt?
2. Mikor kezd el a fősodratú média egy felvilágosító kampányba melynek célja az lenne, hogy fiataljaink elkerüljék a niggerekkel történő testi kapcsolatot?
3. Amennyiben a vírus fertőzött gyümölcsökkel is terjed, ki felel azért, hogy az Afrikából beimportált gyümölcsök nem vírushordozók?
 

És egyáltalán, mikor takarítjuk ki Európát ezektől a fekete majmoktól?

(Sg, Kitekintő, Terasz nyomán, Florian Geyer)