Sziasztok, Kurucok!

Mesélnék kicsit az MTV ostromról. Én megéltem. Passzív ellenállóként, de ott voltam. Történelmet írtunk!

Nem mint ez a pontagyú Sólyom, aki köztörvényes bűnözőknek meri nevezni a hazafiakat, akik mindenre elszántak, hogy ledöntsék a hazugsággyárat!

Amikor Laci visszajött segítséget kérni, sokan a Kossuth téren maradtak, nehogy ki tudják tolni a kordonokat. Belegondolva kicsit másképpen is alakulhatott volna! Ilyen elszánt hazafiakkal a parlamentet is bevehetünk volna, meggyőződésem!

Szóval átvonultunk kicsit később az MTV-hez. Addigra már kivezényelték a bérenceket, hogy majd ők megállítják vagy én nem is tudom mit hitt Rudi (viszont szépen égett a dzsipje). Az ostrom javába ment, de nem akarok regényeket írni. Később tömegesen mentünk be azt épületbe, és semmiféle rongálást nem láttam. Volt pár számítógép az előtérben, az emberek leültek netezni, bejutottam egy tárgyalóterembe, ahol békésen beszélgettek a magyarok egymással.

Kifele menet megkínált egy kis magyar zászlóval bekötött arcú hazafi valami édességgel, amit saját pénzéből vett! Tényleg igaz, hogy volt egy rossz külsejű figura, aki valami nagy tárgyat vitt letakarva (valószínű számítógépet), de mindenki üvöltött neki: nem erről szól (köztük én) is, aztán leállította pár ember.

Másnap persze mentek a szánalmas hazudozások. Pár napra rá engem is elhurcoltak itthonról, azt mertem mondani a kamerába, hogy Ria-Ria Hungária. Egyetlen ember volt korrekt a szervezett bűnözésieknél, aki a jegyzőkönyvet csinálta – ott hagyta nekem a lapot, amelyen a spicli bejelentése és száma volt.

Kérdem én, milyen jogon vádolnak bárkit is, aki, leküzdve félelmét, szembe mert szállni a diktatúrával?! Például akik a földön ütlegeltek viperával a véres rendőrterror idején, három bérenc azóta is szabadlábon garázdálkodik tovább büntetlenül. (Megjegyzem, nagyon szerencsés vagyok, fel tudtam állni és elfutni törött bordával és dagadtra vert térddel, kézzel.) Ezeket kéne vádolni, a hazafiak töredéknyi bűncselekményt sem valósítottak meg az ilyenek bűnlajstromához képest!

Szebb Jövőt!

R. G.

Meg tudom erősíteni a levélíró beszámolóját. Én is bent voltam az épületben.

Az aulában békésen üldögéltek, álldogáltak az emberek. Legtöbben az óriási plazma TV-ken nézték a Hír TV adását, mások interneteztek a fal mellett levő számítógépeken, fényképeztek, beszélgettek. Az oldalsó üvegajtókon túl a rohamrendőrük pihentek, felszerelésüket rendezgették.

Teljes volt a béke és a nyugalom. Rombolásnak semmi nyoma. De még csak hangoskodás sem volt.

Ami borzalmas állapotban volt, az a bejárat belső fele. A rendőrök minden mozdíthatót odahánytak (asztal, szék, szekrény, pult, ajtólap, italautomata), barikádot emelve belőle, hogy ne jussanak be a felkelők. Az tényleg csúnyán nézett ki, nagy pusztítást végeztek.

Később a rendőrök kijöttek az üvegajtók mögül közénk. Ebből sem lett semmi baj, még szóváltás sem. A parancsnokuk még a sisakjukat is levetette velük (csodálkoztak is rajta a rendőrök), hogy demonstrálja, békés szándékaik vannak, nem akarnak senkit sem bántani.

Gonda István, Szeged

Kapcsolódó: Ostrom-per: derültséget okozó ügyészi hazugságok