Akárhogyan is vélekedünk a dologról, azért a magyar virtus nem elhanyagolható része a közös alkoholfogyasztás, néhány pohár sör, bor vagy pálinka egy baráti asztalnál. Azt szoktam mondani, hogy kénytelenek vagyunk fogyasztani: az a nemzet, amely ilyen remek nedűket alkot, világhírű borai és pálinkái messze megelőzik a politikai elitje miatti egyre rosszabb hírét, nem hagyhatja elfolyni a sok innivalót. Meg aztán a Talmud is megmondta, hogy minden gój állandóan részeg.

Az elmúlt években szörnyen megfakultak a nemzeti érzelmű italozók, úgy őrlődnek-morzsolódnak, mint maga a nemzet. Érdemes volna valamiféle lista fölállítása, mely a magukat hazafinak érző, békés természetű, de elszánt fiatalokat és idősebbeket váró kocsmákat gyűjti. A zsidók pálinkamérése és az alkoholos italok gonosz felhasználása, mérgezése legendás: érdemes lenne végre olyan helyre járni, ahol tudjuk, hogy bátran beszélhetünk, hiszen a többiek nem bosszús pillantásokkal, hanem csak kézfogásokkal válaszolnak az őszinte beszédre.

Évekig ismertem Zuglóban egy fradistának nevezett kocsmát, ahová a helyiek jártak. Valamiért (és tudjuk miért) azonban ellenségeink éppen az ilyen helyekre vadásznak: hamarosan megvásárolta a helyet egy kövér némber, aki Rákosi-címert és pókerkártyát tett a falra, és beengedte a hajléktalanokat és cigányokat. A zuglóiak ott rontották el, hogy megszavazták mostani polgármesterüket, a cionista zsidó Weiner Leonárdot, aki a hetekben cigány családokat költöztetett a gyönyörű, vitézi telkekkel tűzdelt Nagyzugló mellé. A héten már egy késelés történt is az Örs vezér terén, míg a rendőr gumibotját lóbálva a virágot a fal mellett szerényen áruló öreg nyugdíjast fenyegette. Tudom, mert láttam.

Elromlanak a dolgok, leginkább ezt látjuk. Ezért volt számomra különös öröm, amikor véletlenül megláttam, hogy Rákoskeresztúron is történt változás, de itt éppen pozitív: a kerület hírhedt cigánykocsmája megújult. A falra a címer és Nagy-Magyarország sziluettje került, a zenegépből pedig a mulatós cigányzene helyett a székelyeket hívó himnusz szól esténként többször is. A helyi fiatalok nem tudtak hová járni, mert a kerület lezüllött, játékgépektől hangos kocsmái verekedések és késelések színhelyei voltak a szerencsejátékos cigánymaffia miatt. A buszpályaudvar melletti italozó azonban üde színfolttá változott: pedig emlékszem még arra, amikor a cigányokkal összeverekedve csak az épület melletti rendőrőrs biztosainak gyorsasága akadályozta meg a vérre menő harcot.

Érdekes, de a falra került magyar szimbólumok mintha többet jelentenének puszta dekorációnál: a hely végre tömött volt, és lepukkadt vagy kétes alakok helyett italozó-beszélgető fiatalok élvezték a szombat estét. Nem tudni, milyen erőkkel lehet fölvértezni a szent szimbólumokat, de jó érzés arra gondolni: talán mégis van olyan erő, amely megóvja azokat, akik felvállalják, bíznak benne. Több ilyen kellene, és gyorsabban haladnánk.

Egyik olvasónk képet is küldött a helyről, köszönjük!

Ahogyan együtt harcolunk, küzdünk, tartunk ki, úgy együtt is szórakozunk! Jó beszélgetést és új gondolatokat az asztal mellett!

Adjon az Isten, mindent, ami kell. Mi pedig merjük elfogadni, amit ad.

Blogin

Sziasztok!

Blogin írására reagálnék a nemzeti kocsmákkal kapcsolatban.

Hál' Istennek a XIV. kerületben is van egy nemzeti kocsma, mégpedig a Hungária körút - Thököly út sarkától pár méterre, a buszmegálló mögött.

FSZ. Liga Söröző a neve, nagyon jó hely! Ajánlom Blogin és minden hazafi szíves figyelmébe!

Flávia