Több porcelán és festmény mellett Horthy Miklós kedvenc díszkardja is kalapács alá kerül a Mû-Terem Galéria tavaszi aukcióján, melyet 2006. május 8-án este hat órakor tartanak a Budapest Kongresszusi Központban.
Akik decemberben jártak az Antik Enteriőr kiállításán, azok már megcsodálhatták a különleges relikviát, melyet Horthy – akik akkor még csak a Nemzeti Hadsereg Fővezére titulust viselő altengernagy volt – tengerésztisztjeitől 1920-ban kapott, és egyik oldalán a „fővezérünknek”, másik oldalán a „magyar tengerész tisztikar” felirat látható.
A kardot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma levédte, így Horthy kardját a kultúrtörténetileg kiemelt tárgyak közé sorolták, ez pedig azt jelent, hogy nem vihetik ki az országból. Az aukción a Magyar Államnak elővételi joga van a vásárlásra, de a magángyûjtők mellett licitálhatnak rá akár múzeumok is. A 89,6 cm hosszú, 2,5 cm pengeszélességû kard kikiáltási ára 2,2 millió forint.
A kormányzó ezt a kardot viselte minden fontos protokolleseményen egészen 1944-ig. Vele volt az 1938-as felvidéki és az 1940-es erdélyi bevonulás ünnepségén, utoljára pedig 1944 októberében viselte Koós Miklós altábornagy temetésén. Feltehetően az október 16-i kiugrás után kallódott el a fegyver.
A két vércsatornás, eredetileg kékített és aranyozott damaszkuszi penge, a tövétől 30 cm hosszúságban levélornamentikával maratott, és aranyozott. A tûzaranyozott, bronz markolatkosár áttört, mívesen cizellált, gazdag tölgyfa és akantuszlevél díszítéssel. Felső harmadában két sellő tartja feje fölött a koronás magyar címert. A Neptun fejes markolatkupakon is megjelenik a levélornamentika. A kupakzáró gombja, a Horthy család kidomborodó címere. A markolatfogót cápabőr borítja, amelyet drótfonat fog át. A hüvely eredeti, tengerésztiszti kardhüvely, amely azonban nem ehhez a kardhoz készült. A kard kialakítása és aránya megfelel a XX. század elején rendszeresített osztrák-magyar tengerészeti kardoknak.
(Stop!)