Úgy tudjuk, hogy az utóbbi időben a mű az Interneten is megtalálható több helyen, de leggyakrabban megcsonkítva vagy átírva, kinek-kinek a tetszése szerint. Ráadásul az elmúlt években a verset többen már ismeretlen felvidéki költő műveként tartják számon.
Kérjük kedves Olvasóinkat, amennyiben a verset barátaiknak elektronikus úton továbbítják, úgy az alább olvasható eredeti és teljes verziót küldjék el.
Dobszay Károly:
NE FÉLJETEK, NEM MEGYÜNK HAZA!
(A nemmel szavazók és a távol maradók táborához...)
Ne féljetek, nem megyünk haza
Minket már régen nem hív a Haza
Mely álmaink bölcsője, sirja volt
Ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folt
Ne féljetek, nem megyünk haza
Ne féljetek, nem megyünk haza
Ott a házaknak már nincsen ablaka
Mely múltba néz s jövőbe lát
Nincs, ki megfújná a trombitát
Ne féljetek, nem megyünk haza
Ne féljetek, nem megyünk haza
Az már oly régen a másság temploma
És te is csak szolga, rab vagy ott
Bár zsebedben útlevél ragyog
Ne féljetek, nem megyünk haza
Ne féljetek, nem megyünk haza
Irigység népe, te céda, te buta
A mi kincsünk nem lopott kacat
Lelkünkben hordjuk: hit és akarat
Ne féljetek, nem megyünk haza
Ne féljetek, nem megyünk haza
Hazugság népe, te gyáva, ostoba
Ahol mi élünk az mind magyar sziget
Koromsötétben virrasztó tüzek
Ne féljetek, nem megyünk haza
Ne féljetek, nem megyünk haza
Vagyunk és maradunk, mint kivert kutya
Sorsunk már régen nem sorsotok
Árulók, latrok, újgazdagok
Ne féljetek, nem megyünk haza
Ne féljetek, nem megyünk haza
Hol testvér a testvérnek farkasa
Ki hajnalig háromszor megtagad
Légy átkozott, légy gazdagabb
Ne féljetek, többé nem megyünk haza
(Dortmund, 2004. december 5.
első megjelenés: Magyarok Vasárnapja, 2005. IV. szám)