A 2006. szeptemberi forradalmi eseményeket és az azt követő rendőrterrort feldolgozó regény kerül rövidesen a magyar nagyközönség elé. Fehér Bence Szeptember címû könyvében az eseményeket három résztvevő: egy hatvanas és egy harmincéves férfi, valamint egy tizennyolcéves lány szemszögén keresztül jeleníti meg. Nemcsak a tüntetések és harcok között játszódik a cselekmény, hanem általánosabb magyar körképben mutatja meg a mindennapjainkra rátelepedő liberalizmus pusztítását. Politikai és társadalmi tabukat, mint ebből sejthető, a regény nem tart be, az „elit” minden csoportját szókimondón bírálja, s nem riad vissza a helyenként meghökkentő kérdésektől és helyzetektől sem.

A regény megjelenése 2008 tavaszán várható, azonban az érdeklődők már most is olvashatnak belőle figyelemfelkeltő részleteket, sőt interaktívan értékelhetik is megjelenés előtt, ugyanis blogformában kerül fel minden nap új idézet a világhálóra belőle: a http://szeptember.blogspot.com cím alatt mindenkinek ajánlhatjuk megtekintését.

Egy rövid részlet étvágygerjesztőnek:

(Szeptember 21. este)

Mikor ezt Jancsi olvasta, csúcs-feszült állapotban volt, részben dühtől remëgve, részben pozitív várakozással, abban az érzésben, hogy az utcán még mindig az embërëk erősebbek az állatoknál, csak ëgy vezetőnek kéne összeszëdnie magát, az állatok is kidugják fejüket az ólból, de ma még lëvágható.

Mëtróval, majd busszal mënt volt ëgy darabig, mert útbaejtëtt ëgy buszpályaudvart információért. A pályaudvar előtt teljesen civil forgalom, de ott is jónéhány embërën vörös ELKÚRTAD fëliratos póló, és beszélgetnek. Már jó, ha nëm némán töppednek hazafelé. Maszopos hangot mëg napok óta nëm hallott az utcán. Hát most hallania këllëtt.

A hátsó traktusba ült, a leghátsó ülésën két fiatal mëlós sittësruhában tërpeszkëdëtt, és zacskóból vacsoráltak. Nëm hallotta, mit beszélnek, nëm voltak hangosak. Ëgyszërcsak hallja, hogy ëgy nő kiabál a mëlósokra, hogy, mire fëlfigyelt, már nëm lëhetëtt mëgállapítani, mit nëm csinálhatnak, így nëm lëhet viselkëdni. Hátranézëtt. Viszonylag jól öltözött, harmincas, erőszakos arcú nő. A fiúk visszaszólnak (még mindig halkan), nevetnek. A nő még harciasabban károg, persze a busz hallgat.

– Velem így në beszélj, të taknyos – üvölt a nő –, rëndőr vagyok! Ha mégëccër vissza mersz szólni, lëszëdetlek a buszról és...
Most vissza së nézëtt, mozdulás nélkül ordította el magát, de az egész busz érthette.
– Fogd be a pofád, të mocskos gyurcsányhuszár, ki në merd nyitni a szád embërëk között, mert tégëd dobunk lë, të!

Hirtelen néma csönd lëtt. A busz félpërc múlva mëgállóba ért, a rëndőrnő szó nélkül lëszállt és elmënt, és utána a végállomásig más már nëm szólt. A fiúk ëttek tovább. Ennyibe telnék Orbánnak is rëndët rakni.

(Kuruc.info)