Mindennek ára van! Becsületnek, országnak, a múltnak és jövőnek is. Minden eladó, és ma már, ha hihetünk Szymon Perski-nek, a lengyel földön született kazár-zsidónak, hogy más országok mellett hazánk is Izrael - és értsd: a Világzsidóság - tulajdonává vált, akkor a fenti megállapítást pont azok bizonyítják, akiknek az árulók, a saját árulóink szolgálnak, elárulva népüket, hazájukat!

Elnézést, ha Izrael vezetőjét, Shimon Perest (a magyarosítók kedvéért Simon Peresz) eredeti nevén említettem, de Perski úr mint kazár elődeinek hitfelvétel útján zsidósodott, ma már „echte” izraeli állampolgára, tanúja lehetett egy ország felvásárlásának. Esetében annak, amelynek vezetőjévé válhatott.
Egy svájci közmondás, amely több svájci bank falán is cinikusan hirdette az „Új Világ” igéjét, így szól: „Gott regiert im Himmel und s Gált uf Erde”. Magyarul körülbelül ez a lényege: „Isten az égben uralkodik, az arany (értsd: a pénz) a földön!”

Ma már az Isten leszállt az égből, és a kultúrnépeknek csúfoltak szemében egyé vált a pénzzel. A pénz, az „aranyborjú” uralkodik, szabja meg, ki élhet, és kinek kell elpusztulnia.

Kis hazánk az elmúlt ezer évben egyre növekvő mértékben a saját bőrén tapasztalhatta meg ezt. Magyarország az idegen érdekek közt tépve-marva kapkod az utolsó korty levegőjéért, mint a víz alá nyomott, elpusztításra szánt kutyakölyök.

A víz alá nyomó kéz, az árulók keze, azoké, akik az „aranyborjú” kis darabkájáért mindenre kaphatóak. Ezek az árulók szolgálták az idegen urakat, idegen érdekeket. Ezek az árulók terelték hazánkat mindig egy olyan ország védőszárnyai alá, amely a történelmi pillanatban éppen hatalmának olyan szintjén állt, hogy a lehető legnagyobb erőszakkal rabolhatta ki azokat az országokat, amelyekre szemét vetette. Így voltunk csicskásai a középkori „ENSZ”-nek (Német Római Birodalom), hogy testünkkel védjük a tatártól, töröktől. Így voltunk szolgái a Habsburg Birodalomnak, és lelkes barátai a Szovjethatalomnak.

Minden esetben egy mindenre kapható, áruló réteg árusította hazánkat aranyért, pénzért! Ezek a szövetségek, erőltetett barátságok népünk tragédiáinak egy-egy részeként nemzetünk koporsójában a fedelet végképp lezáró szegeket jelentették.

Ma a „rendszerváltás” helyett „gazdaváltás” korát éljük meg, amely aranytálcán nyújtja át hazánkat Perski úr birodalmának, miközben a tulajdonjogi beiktatás ceremóniájára az Egyesült Államokba kell az idegen urak magyar szolgáinak hûbéresküre jelentkezniük.

A „legboldogabb barakk” időszakában a szovjet módi volt a követendő. Egy pártból lehetett választani. Ma az amerikai mintára gyakorlatilag két párt közül választhatunk, amelyek a hiszékeny nép előtt egymás torkát szorongatják, de a kulisszák mögött együtt táncolják körül az „Aranyborjút”. Pont ezért nem meglepő, hogy a „többség” érdekeit állítólag védő Fidesz vezetője az izraeli látogatását az utóbbi időben egy vazallusi látogatással fejelte meg, hogy fejet hajtson urai akarata előtt.

A látogatásról többek közt így írtak a hazai újságok: „A magyar származású képviselő kongresszusi hivatalában fogadta Orbán Viktort. A találkozón jelen volt Horváth János fideszes parlamenti képviselő is, aki azért érkezett az Egyesült Államokba, mert Truman-Reagan Szabadság Emlékéremmel tünteti ki a Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány.”

Egy igazi népnemzeti magyar ember, aki tisztában van a történelemmel, tudja jól, hogy hazánk szovjetkommunista leigázása és fogságban tartása az amerikai hegemónia és pénzhatalom jóváhagyásával történhetett meg, tehát nem megy bele egy ilyen lealacsonyító ripacskodásba, még reálpolitikai érdekekből sem.

Fél évszázad keserû elnyomása felett az amerikai vezetőség érzéketlenül ment el, sőt hatalmával szavatolta a status quo fennmaradását. És ma a szovjetkommunizmus szolgáinak gyerekei, rokonai, hívei rabolják, lopják az országot, akiket az amerikai hegemónia és pénzhatalom hazánk legitim örököseinek ismer el, még akkor is, ha azok erőszakkal uralkodnak.

Magyarország „népnemzetben” gondolkodó tömegeinek ikonjává vált Orbán Viktor hamar elfelejtette, hogy kik rendelték el Csákinál a megveretését, kik azok, akikről a frissen alakult Fidesz élén haraggal szólt, kijelentve, hogy „agyagba döngöljük a kommunistákat!”

Ma már nincs harag, csak üzlet van. Ma már nincs büszkeség, nincs méltóság. Ma már a hatalomhoz jutás érdekében haszoncsúszás van, ami egy lerombolt, haláltusájában vergődő országnak kijár.

Végtére a hatalom, értsd a „legfelső szolga” látszólagos hatalma sok pénzzel jár. Ezért érdemes egy másik kazár-zsidónál, Lantos Tamásnál is penitenciázni. Annál a Lantosnál, aki a göbbelszi babérokra törve így szól: „Majd én megmondom, hogy ki a terrorista!” A „zsidó” szót „terroristával” helyettesíti a Harmadik Birodalom propagandaminiszterének hírhedt kiszólásában.

Lényegtelen, hogy Wittner Mária, aki az amerikai Time újság címlapján szereplő „Az év embere – Magyar Szabadságharcos” , elismerés egyik majdnem az életével fizető áldozata volt, a Magyar Gárdát ’56 jogutódjának tartja, Lantos logikája szerint, pártolás miatt maga is terroristaként kezelendő. Az „Év Embere” így lesz szabadságharcos hősből terrorista egy zsidó érdekeltséget erőltető amerikai politikus révén. És a ma „forradalmára”, Orbán Viktor hallgat, nem háborodik fel.

A hazai újságírás így számol be Tom Lantos haragjáról: „Tom Lantos elmondta, hogy a találkozón kifejezte felháborodását a Magyar Gárda mûködésével kapcsolatban. Ismételten jelezte, a kongresszus megakadályozza, hogy a gárda tagjai az Egyesült Államok területére léphessenek. „Egy demokratikus, civilizált országnak hadserege van, nincs szüksége egy félkatonai szélsőjobboldali milíciára” - mondta vendégének, aki Lantos szerint „nem fejezte ki egyet nem értését álláspontjával.”



Egy amerikai gárdista
Orbán Viktornak tudnia kellene, hogy Tom Lantos politikai pályafutása hazugságok tömkelegéből áll. Azt is kellene tudnia, hogy bár Tom Lantos szerint egy „demokratikus”, „civilizált” hadsereggel rendelkező országnak nincs szüksége gárdára, addig annak az országnak, amelynek egyik vezető politikusa vannak gárdái, mint például a Minuteman Civil Defense Corps, amely önkéntesen civil alapon őrzi a mexikói határt az illegális bevándorlók ellen.

De Tom Lantos figyelmét minden bizonnyal elkerülte, hogy az Egyesült Államokban létezik egy „gárdatörvény”, az úgynevezett „Militia Act of 1792” amelynek értelmében még a felfegyverzett civil gárda ma is törvényes az Egyesült Államokban.

Továbbiakban Tom Lantos azon kijelentése, miszerint „demokratikus, civilizált országnak hadserege van, nincs szüksége...” nem állhat hazánkra, ahol nincs demokrácia, a vezetőség minden, de nem civilizált, és az országnak nincs normális hadserege.

Ha viszont az Egyesült Államokra gondolt, mint példára, akkor is gond van a gondolatmenetével, mert bár az Államoknak hatalmas hadserege van, a civilizáltság és demokratizmus nem áll a helyzet magaslatán. Igaz, a hadsereg sem, ha a határait civil gárda is őrzi, és az iraki gyarmatfoglalásához mangánhadsereget a hírekben egyre többet szereplő Blackwater magáncéget kénytelen foglalkoztatni.

Tehát Tom Lantos szemenszedett módon hazudik, amely nem az első pályafutása alatt. Ha már az iraki eset szóba került, említsük meg Lantos híres kongresszusi beszédét, amelyben 1990. október 10-én beszámolt egy 15 éves kuvaiti lány, Nadzsirah esetéről, akit mint szemtanút ott helyben meg is szólaltatott.

A zokogó lány beszámolt arról, hogy az iraki katonák miként tépték ki a kuvaiti csecsemőket az inkubátorokból, hogy azok a hideg kövön pusztuljanak el. A kongresszusi képviselők tátott szájjal hallgatták a mesét, úgy, mint ma teszik, ha Lantos a magyar terroristákról, a Magyar Gárdáról vizionál.

Lantos balszerencséjére kiderült, hogy Nadzsirah családneve Al Szabah, és az Amerikában szolgáló kuvaiti nagykövet leánya. Annak ellenére, hogy a hazugság szinte azonnal lelepleződött, Bush elnök a jó kis történettel utazta be Amerikát, hogy a háborús törekvéseihez tömegbázist építhessen fel.

És ez a Tom Lantos mer egy volt magyar miniszterelnök arcába hazudni, és terrorizmusról papolni, holott terrorizmus emlőin nevelkedett Izrael feltétlen híveként, jobban kellene tudnia, hogy hol keressen terroristákat a világban.

Ma már ki akar emlékezni arra, hogy a Balfour deklarációt követően a kettéosztott Palesztinában miként jöttek létre cionista terror organizációk, hogy pont azokat az angolokat irtsák, akiknek a zsidó hazát köszönhették?

Ki beszél ma már az Irgun, a Zvai Leumi, a Stern Banda, a Hagganah szerepéről? Ki beszél a King David Hotel felrobbantásáról, az angol Lord Moyne politikus meggyilkolásáról, a Deir Jaszin-i mészárlásokról?

Miképp lehetett, hogy izraeli terroristákat, mint...
1, Menachem Begin – Béke Nobel-díj nyertes és a Kinga Davida Hotel felrobbantásának és Deir Jaszin mészárlásnak tervezője,
2, Jichak Samir – Lord Moyne és Báró Folke-Bernadotte meggyilkolásának irányítója,
3, Rabbi Meir Kahane – A zsidó terror gárda (Jewish Defense League) vezetője, sohasem fenyegették meg azzal, hogy az Egyesült Államok területére nem léphetnek be, ott nem élhetnek, holott pl. Meir Kahane esetében annak pártját, a Kach pártot még az izraeli parlament, a Kneszet sem volt képes tolerálni.

Tom Lantos viszont igen!

Mindezek fényében Orbán Viktor tiltakozás helyett, mint jó szolgához illik, azt feszegette, hogy az úr a szolgával miként van megelégedve, amit a magyar média valahogy így fogalmazott:

„A volt magyar miniszterelnök érdeklődött arról, hogy milyen Magyarország amerikai megítélése. Tom Lantos - mint mondta - attól tart, ki kellett ábrándítania, ugyanis közölte, hogy Washingtonban „nem gondolnak sokat Magyarországra.””

A szolgai alázat megkapta a zsidó fennhéjázás méltó válaszát.

Bush elnök látogatása is mindezek fényében, talán meg sem történt, és csak álmodtuk az egészet. Talán az amerikai és zsidó beruházások is csak beteges fantáziánk szüleménye, és a világ igazából úgy létezik, ahogy azt Tom Lantos és a zsidó nemzetközi háttérhatalom mutatja be nekünk.

Lényegtelen, mert csak az igaz, ami mögött hatalom és pénz áll. Tény, hogy pusztulásra ítélt nemzet vagyunk, amelyet kilóra vásároltak fel, és tény, hogy ütőképes hadsereg, pénz és barátok híján a világpolitikában egyenrangú partnerként létezni képtelenek vagyunk.

Amennyiben valóban nem sokat jelentünk Washington számára, nyugodtan kivonhatnánk az amerikai hadsereg által elfoglalt területekről katonáinkat. Nyugodtan átvehetnénk az európai (pl. a francia vagy angol) állami betegbiztosítást az amerikai magánbiztosítási rendszer ellenében.

Bevezethetnénk a kötelező vízumkényszert a kölcsönösség alapján, és ugyanazokat az üzleti feltételeket szabhatnánk ki az amerikai cégekre, mint amilyenekkel a magyar kis-cégeket büntetjük. Ûrközpont (rakéta irányító rendszerállomás) helyett óvodákat és egyéb szociális létesítményeket építhetnénk.

Orbán kijelentéseit az amerikai útját követően szó szerint kellene venni. Különösen azt, amely szerint „keleten semmi keresnivalónk sincs”. Más szóval két lábbal kirúgni a keleten található izraeli befektetési cégeket, amelyek bevásárlóközpontokat és lakóparkokat építgetnek egy olyan országban, amely Lantos szavaival élve veszélyes fasiszta szervezetek fészke.

Vagy Orbán Viktor nem így értette? A kelet attól függ, hogy kiről van szó? Így, bár mi mindig Közép-Európában éltük életünket az utolsó ezer évben, a Nyugat minket mégis Kelet-Európában tartott számon, és tart ma is.

És miért ne üzletelhetnénk, tarthatnánk fenn jó kapcsolatokat a kelettel? Ha például a zsidó kereskedelem közvetítésével kapjuk majd a keleti, kínai terméket (mint az történik az Egyesült Államokban is), és olyat is, amit eddig mi is meg tudtunk termelni, akkor a keleti kapcsolat kóser lesz azok számára, akiknek bármerre lehetnek kapcsolataik?

Orbán Viktor, minden valószínûség szerint a Fidesz élén hamarosan átveszi a Gyurcsány-féle kleptokratáktól a kormányzást, de az elkerülhetetlen „orbánváltásnak” feltételei vannak, mert ugye a XXI. század globális feudalizmusában illik a vazallust felesketni, nehogy elkövesse azt a hibát, hogy népét merészelje majd szolgálni.

A bérnek az árulás a feltétele, vagy fordítva... Lényegtelen, értjük, ha akarjuk.

Neményi Péter

(nemenyi.net)