A Magyar Nemzet nyolc nap elteltével, ismételt kérés ellenére sem közölte Patrubány Miklós válaszát Csoóri Sándor nyílt levelére! Mivel sokan értesültek a válasz létezéséről, de azt nem olvasták, tájékoztatásukra ismét közzétesszük.

Augeiasz istállója - Cáfolat és kérdések Csoóri Sándorhoz

Első közlésének ötvenedik évfordulója alkalmából a Magyarok Világszövetsége nyilvánosságra hozta azt a szörnyû levelet, amely több száz magyar író nevében, 1957. szeptember 5-én a Népszabadságban, majd szeptember 13-án az Élet és Irodalomban jelent meg. Ezért Ön a Magyar Nemzet 2007. október 20-i számában nyílt levélben támadott meg. Valótlan állításait, ködösítő mellékszálait, személyeskedéseit és közszereplőhöz méltatlan hangnemét visszautasítom.

Íme az Ön által megtámadt közlemény.

1956. október 23. – A fasizmus minden üledéke?

Az ÁrpádHír Világtelevízió Magyar Sorskérdések címû mûsorának első adásában, 2007. október 11-én este, Patrubány Miklós bemutatott egy döbbenetes dokumentumot: az Élet és Irodalom 1957. szeptember 13-i számában közzétette 251 magyar író tiltakozó levelét, amelyben az aláírók azt követelték, hogy az ENSZ Közgyûlése ne tárgyalja az ún. Ötös Bizottság jelentését, amely az 1956-os Magyar Forradalom vérbe fojtásának körülményeit tárta fel.

A tiltakozó levél nem kevesebbet állított, mint hogy „1956. október 23-án az események olyan sorozata indult el Budapesten", amelynek során „a fasizmus minden üledéke felkavarodott és néhány napra az 1920-as fehérterrorra emlékeztető állapotokat teremtett."

Az Országos Széchenyi Könyvtár által rendelkezésre bocsátott újságkivonat szemmel láthatóan megdöbbentette a mûsor két 1956-os elítélt szereplőjét, Rácz Sándort, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökét, és Kiss Dénes koszorús költőt, a Trianon Társaság elnökét. Mindketten hallottak erről a levélről de egyikük sem ismerte tartalmát és aláíróit.

A 251 aláíró között sok jelentéktelen név olvasható. De szerepel az aláírók között Illyés Gyula, Kassák Lajos, Karinthy Ferenc, Kodolányi János, Örkény István, Passuth László, Szabó Lőrincz és Tamási Áron. A ma is élők között a legismertebb név a Csoóri Sándoré.

A mûsor vendégei egyetértettek abban, hogy amennyiben ez a levél igaz – márpedig egyikük sem hallott arról, hogy akár 1989. után, az érintettek közül bárki jelezte volna: visszaéltek a nevével – akkor ebben a levélben megtalálható Magyarország mostani mély erkölcsi válságának gyökere.

Abban is egyetértettek, hogy amennyiben az ENSZ Közgyûlése meghallgatta volna a magyar írók követelését, akkor Rácz Sándor és az 1956. után életfogytiglan elítéltek sokasága talán még ma is börtönben sínylődne. Szabadulásuk annak volt köszönhető, hogy az ENSZ Közgyûlése addig nem vette le napirendjéről a „magyar kérdést", amíg 1963-ban a Kádár rendszer szabadon nem bocsátott mintegy húszezer politikai foglyot.

Sajtószolgálatunk alább közzéteszi a magyar írók 1957-es levelét és az aláírók névsorát. (Budapest, 2007. október 11. – MVSZ Sajtószolgálat)

Látható, hogy nem neveztük kollaboránsnak – mint Ön állítja – a levelet aláíró magyar írókat.

Az a mondat sem szerepel a közleményünkben, amelyet nekünk tulajdonítva Ön megrágalmaz – Csoóri: '56-ban fasizmus és fehérterror volt, az ENSZ ne tárgyalja. Ez a cím egy internetes hírportálon szerepelt. Az, hogy Ön olvassa a kuruc.info híreit nem mentség arra, hogy a Magyarok Világszövetségének – amelynek elnöke volt – hivatalos közleményeit mellőzi.

Ön azt állítja, hogy 1956-ban az értelmiségi körök és az írószövetség megbízott összekötője volt. Ezt az állítását Rácz Sándor, az 1956-os hős kérdőjelezi meg, hiszen, a forradalom idején mind az írószövetség, mind a magyar értelmiség forradalmi bizottsága közvetlenül az őáltala vezetett központi munkástanáccsal állt kapcsolatban.

Az sem igaz, hogy akkor Ön ne lett volna ismert fiatal költő, hiszen már állami kitüntetett volt.

A falusi származású, félárván, apa nélkül felnőtt, akkor 23 éves Rácz Sándor, a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke felelősséget vállalt a forradalomért és a magyar népért. Jutalma akkor életfogytiglani börtönbüntetés volt. Ma pedig a teljes elhallgatás.

Az ugyancsak falusi származású, apa nélkül felnőtt, 23 éves Csoóri Sándor versben hozsannázta meg a kegyetlen, magyargyûlölő diktátort, Rákosi Mátyást. (Rákosi elvtársnak/ szállj az ablakába,/ s illendően, szépen/ kocogtass be nála.// Mondd meg néki, mondd meg,/ – de ne panaszlóan –/ hogy betegen fekszem,/ azért nem hall rólam.// Mondd meg neki, mondd meg,/ így, ahogy üzenem:/ hogyha felépülök,/ tüstént fölkeresem.// És a színe előtt/ teszek hitet rája:/ én leszek a leghûbb,/ Ifjú katonája. – Csoóri Sándor: Aranyos madaram, 1953.) Jutalma a következő évben odaítélt József Attila-díj.

Az Ön írása megkerüli az írók levele nyomán megfogalmazódó súlyos erkölcsi kérdéseket, sőt, további kérdéseket szül.

Aláírta-e Ön, illetve adta-e nevét az 1957-es szörnyû levélhez? Ha nem, miért nem tiltakozott ez ellen? (Ön, még 2000-ben is önként közölt egész oldalas írást a Népszabadságban. Csupán az 1957. szeptember 5-i lapszámot ne olvasta volna?) Ha nem tiltakozhatott a Kádár rendszer idején, miért hallgatott Nagy Imre újratemetése után (1989. június 16.)?

Ha pedig vétkes, miért nem kért bocsánatot legalább '89 után azoktól, akiket a kommunisták a szörnyû levélen felbátorodva aláztak meg a börtönökben, vertek agyon vagy küldtek bitófára? Gondolt-e arra az iszonyú pusztításra, amit az írók levele a kortársak körében okozott? (Karátson Endre: „Ez engem akkor – odabent a Fő utcában – annyira összetört, hogy komolyan úgy éreztem: ezen a nyelven ezentúl csak hazudni lehet, nem érdemes rajta soha többé semmit sem írni." )

Tíz évvel később, 1967-ben Ön megénekelte a szadista gyilkos Che Guevarát is. („Én láttalak és irigyeltelek ... Véres partizánsapkádat elteszem örökre." – Csoóri Sándor: Che Guevara búcsúztatója). Egy platformon Gyurcsánnyal.

Következmények nélküli ország, szokta Ön mondani. Nem, Csoóri Sándor, ez egy Augeiasz istállójává tett ország. És abban, hogy azzá vált, megkerülhetetlen az Ön felelőssége. Az 1957-es, szörnyû levél Önre vetülő árnyéka ellenére, volt bátorsága – minderről mélyen hallgatva – elnökölni a megújuló Magyarok Világszövetségét, és tovább lapítva, 2007-ben az erkölcsi megújulás igényével útjára indítani a Márciusi Chartát?

Pedig erkölcsi megújulás csak köpönyegforgatók nélkül lehetséges.

Budapest, 2007. október 21. - Patrubány Miklós