"Ezek a fránya nyilasok. Hát ezek akkor mégsem voltak akkora barmok, mint ahogy 1945 óta beállítja őket a hivatalos történetírás. Ezek átmentették hatalmukat és kommunistaként folytatták, amit a háború végén rövid időre abbahagytak. Sőt, ha belegondolunk, akkor tulajdonképpen ma is ők vannak hatalmon, mert, ha hiszünk Csurkának vagy Bokor professzor úrnak - és miért ne hinnénk - akkor ezek a mai átmentett kommunisták nem mások, mint a magukat egykor átmentett nyilasok. Ilyen egyszerű az egész."

Talán nem véletlen, hogy pontosan az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 51. évfordulójának előestéjére időzítve, az ismeretlenség homályából felmerült egy Havas Szófia nevu MSZP-s honanya (mellesleg Horn Gyula rokona), és a HVG-ben a következőket nyilatkozta: "Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva."

Ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi években, de főleg az utóbbi hónapokban a nyilasokkal kapcsolatban már mi minden sületlenség napvilágot látott, a fenti kijelentést nyugodtan az elmezavar egyik legújabb megnyilvánulásának tekinthetnénk és jobbulást kívánhatnánk a szélütött bolsi-csemetének.

De nem ilyen egyszerű a dolog, mivel - ahogy már lenni szokott - rögtön előugrik a bokorból egy önjelölt "nemzeti szaktekintély", hogy magas felkészültségével ország-világ előtt helyre tegye a valószínűleg becsavarodott honanyát. Esetünkben Prof. Dr. Bokor Imre nyugalmazott ezredesről (Rákosi és Kádár hűséges katonájáról) van szó, aki a Justitia Bizottság elnökeként a következő tartalmas megállapítást tartotta szükségesnek megosztani a nyilvánossággal: "1956 októberében, a börtönökben nem voltak nyilaskeresztesek, mert a bűnösöket a szigorú, de igazságos kommunisták részben felakasztották, részben átvették a pártjukba."

Helyben vagyunk! Körülbelül a kilencvenes évek közepére tehető, amikor a nemzeti erők akkori nagy reménysége - a III/harmadik utas Csurka István - bedobta a köztudatba, hogy tulajdonképpen a nyilasokból lettek a kommunisták. Azóta ezt a hülyeséget szajkózza minden magára valamit is adó újdonsült nemzetmentő, - az állítólagos "jobboldalon".

Ezek a fránya nyilasok. Hát ezek akkor mégsem voltak akkora barmok, mint ahogy 1945 óta beállítja őket a hivatalos történetírás. Ezek átmentették hatalmukat és kommunistaként folytatták, amit a háború végén rövid időre abbahagytak. Sőt, ha belegondolunk, akkor tulajdonképpen ma is ők vannak hatalmon, mert, ha hiszünk Csurkának vagy Bokor professzor úrnak - és miért ne hinnénk - akkor ezek a mai átmentett kommunisták nem mások, mint a magukat egykor átmentett nyilasok. Ilyen egyszerű az egész.

Akkor most már az is érthető, hogy ez a neobolsevista (valójában ex-nyilas) társaság miért sipítozik reggeltől estig a nyilas veszélyről. Ők aztán tudják, miről beszélnek. Hiszen ezek szerint, ha ők (az ex-nyilas kommunisták) valakit lenyilasoznak, akkor az a valóságban nem is nyilas, hanem valószínűleg kommunista.

Ugye nem is olyan nehéz becsavarodni, csak Csurkára és Bokorra kell hallgatni, a többi már jön magától. Na de fordítsuk komolyra a szót és nézzük meg, hogy pl. az egykori legkeményebb és legprecízebb titkosszolgálatnak tartott KGB vajon hogyan ítélte meg ezt az állítólag volt nyilasokkal átitatott magyarországi kommunista garnitúrát. Az alábbi idézetet a Népszabadság 1999. október 29-i számában megjelent "KGB zarándokok Magyarországon" című írásból vettem:
"Vaszilij Mitrohin, egykori KGB Levéltáros nemrég megjelent dokumentumkötete szerint a szovjet hírszerzés nem bízott a Kádár-rendszerben. A KGB fő gondja Magyarországon a párton és az állambiztonsági szerveken belül az általa tapasztalt "zsidó befolyás" volt. A KGB-t nyugtalanította, hogy 1969-ben a magyarok nem voltak hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy Budapesten anticionista tanácskozást tartsanak az Izrael-ellenes "haladó zsidók". A magyarok ahhoz sem járultak hozzá, hogy a KGB segédletével film készüljön Hitler és a magyar cionisták együttműködéséről. A Központ szerint a magyar állambiztonsági szerveket arra kényszerítik, hogy elnézően dolgozzanak a cionista vonalon, tekintettel a legfelsőbb pártvezetésben ülő zsidó nacionalistákra.

A KGB különös népszámlálást végzett a magyar belügyi szervekben. A jelentések szerint zsidó volt a Belügyminisztériumban két miniszterhelyettes, az állambiztonsági főcsoportfőnökségen két csoportfőnök, az országos rendőrfőkapitány és a katonai elhárítás főnöke. A KGB felmérése szerint a legrosszabb helyzet a külföldi hírszerzésben volt, ahol tizenhét osztályvezetőből tizenhárman zsidók.

Az 1971-ben Magyarországra küldött, nyugati látogatónak álcázott titkos KGB ügynökök is azt kapták feladatul: mérjék fel a cionista befolyást. Nyomozzák ki az Izraellel kapcsolatos hangulatokat, a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat. Meg kellett tudniuk, hogy magyar szervezetek és egyének milyen kapcsolatokat tartanak cionista körökkel. Fel kellett tárniuk az állapotokat az Írószövetségben és más alkotói szervezetekben, ahol a zsidó befolyást Moszkvában erősnek vélték. A titkos ügynököket azzal is megbízták, hogy a magyar társadalomban "azonosítsanak antiszemita magatartásokat". A könyv szerzője úgy vélekedik, hogy a KGB tömegtámogatást akart szervezni a magas pozícióba jutott magyar zsidók elleni fellépéshez.

A Központ kétségbeesett összegzése szerint: "A cionistabarát dominancia beásta magát a pártba, az állami és társadalmi szervezetekbe."

Na ezt bogozza ki végre valaki. Mert ha továbbra is hiszünk Bokor professzor úr bölcs meglátásában, akkor az olvasottak után csak egyre tippelhetünk: a kommunistákhoz beépült nyilasok egyúttal zsidók is voltak!

A kérdés most már csak az, hogy meddig esszük még ezt a maszlagot?

Dobszay Károly

(l88.hu - Nemzeti Hírháló)