A pénzügyi globalizáció azzal jár, hogy a munkavállalóknak már nemcsak országon belül, hanem nemzetközi síkon is versenyezniük kell egymással a munkahelyekért.
A munkaadó folyamatosan zsarolhatja a munkavállalókat, akik – félve munkahelyük elvesztésétől – óvakodnak a nyilvános vitától arról, hogy munkahelyükön milyen módszerekkel folyik a termelés és ezeknek milyen hatása van a munkavállalók egészségére. Így a genetikailag módosított organizmusokról (OGM) folyó vita mögött kirajzolódik egy olyan ipari-mezőgazdasági termelési forma, amely a toxikus mezőgazdasági vegyszerek ellenőrizetlen használata révén súlyos kockázatoknak teszi ki a mezőgazdasági munkásokat: ugyanis az ilyen szerek mérgezést, termékenységcsökkenést és rákot okozhatnak. Az emberiség energiával való ellátásának a jövőjéről szóló vita mögött ott áll egy erős nukleáris lobbi, amely megakadályoz minden olyan ipari szervezkedést, amely a zászlajára tűzné a radioaktivitás rákkeltő, mutagén és teratogén hatásait. És itt nemcsak a Csernobil környékén élőkről és utódaikról van szó, hanem azokról a munkásokról is, akik az atomerőművek karbantartását biztosítják.
A „haladás” olyan jelképei, mint az informatika forradalma vagy a vegyipar és a nanotechnológia gyors fejlődése elrejtik előlünk azt a tényt, hogy miközben ezek a környezetet félelmetes módon szennyező iparágak rohamléptekkel fejlődnek, olyan mutagén és rákkeltő anyagok szabadulnak fel, amelyekkel sem emberileg, sem műszakilag nem tudunk mit kezdeni. Erre a jelenségre a legjellemzőbb az azbeszt története.
A szolgáltató szektor sem kivétel. Az Európai Parlament 2006-ban kiadott egy irányelvet, amely valójában engedélyezi a szolgáltatóipari szolgaság bármely formáját. Az irányelv nyíltan aláveti a munkához és a munkahelyi egészséghez való jogot a versenyjognak. Ez megfelel az alvállalkozók esetében alkalmazott gyakorlatnak, ami az ipari vezetők részéről a kockázatok kiszervezésének a kedvelt eszköze. Amikor az Airbus Industries vezetői bejelentik, hogy elbocsátanak egyszerre több ezer alkalmazottat és az új repülőgép gyártási költségeit 20 százalékkal kívánják csökkenteni, ez nem jelent mást, mint hogy az összes megmaradó alkalmazottnak és az alvállalkozóknak az eddiginél még intenzívebben kell dolgozniuk, és akkor esetleg „esélyt” kapnak arra, hogy megmarad a munkahelyük. A munkakörülmények megvitatása most nem időszerű! Különben is, a francia vagy az európai munkavédelmi rendszabályok megkerülhetők, ha a cég áthelyezi a gyártást Európán kívülre.
Az ilyen országok dolgozóinak a védelmére épp mostanában alakulnak meg a hálózatok. Az egyik ilyen hálózat napjainkban azáltal vált ismertté Európában, hogy szóvá tette: egy hongkongi székhelyű multi, a Gold Peak Industries üzemeiben a kínai munkások kadmiummal dolgoznak. A cég játékokba, hordozható számítógépekbe és fényképezőgépekbe való elemeket és akkumulátorokat gyárt, amelyeket nagy tömegben exportál a világ szinte minden országába, így Franciaországba is. Tudnunk kell, hogy munka-egészségügyi szempontból a kadmium ugyanolyan veszélyes, mint az azbeszt, és az Európai Unióban és az Egyesült Államokban szigorú szabályok vannak életben, amelyek szerint az alkalmazottak bőrét és légzőszerveit meg kell védeni a kadmiumtól. Annak ellenére, hogy a Gold Peak üzemeinek régi dolgozói folyamatosan tiltakoznak, és akciójukat több hongkongi munkajogi szervezet is támogatja, a cég vezetése egyenlőre elzárkózik attól, hogy a mérgezést szenvedett munkásoknak kárpótlást fizessen, vagy a munkavállalókkal komolyabb tárgyalásokba bocsátkozzon.
(Le Monde - Kitekintő)