A langyos hőbörgés a legártalmasabb, inkább maradtak volna otthon
A déli órákra a Kuruc.info tudósítója szerint legalább 20 ezer ember gyűlt össze a Kossuth téren. A Parlament előtti terület teljesen megtelt, de sokan álltak a szemben lévő kis utcákban, illetve az Országház előtti útszakaszon is. A 2-es villamos nem jár, a Kossuth tér felé vezető utcák közül többet lezártak.
A petíció átadása előtt Szabó Endre, a NOE elnöke, illetve a szervezet főtitkára is beszédet mondott, és felszólalt Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke is. Valamennyien a kormány reformintézkedéseit, így a tandíj bevezetését, az egészségügyi rendszer átalakítását, a családi támogatások megváltoztatását, továbbá a több-biztosítós rendszer tervét kritizálták. Felrótták az érdemi egyeztetések hiányát, illetve a szakmai szervezetek véleményének figyelmen kívül hagyását. Többször kritizálták a választott országgyűlési képviselőket is, akik szerintük nem megfelelően képviselik érdekeiket. Szabó Endre például azt mondta, hogy " nem akarják, hogy a felelőtlen országgyűlési döntéseket gyermekeink szenvedjék meg".
A demonstráción megjelent több érdekvédelmi szervezet vezetője, például Cser Ágnes, az EDDSZ elnöke, Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke és több kereszténydemokrata politikus, mint mondták, magánemberként. Meg nem erősített információk szerint a tömegben több fideszes parlamenti képviselő is jelen van.
A felszólalások között többször felhangzott a Gyurcsány, takarodj! A Kossuth tér környékén sok rendőr van, de nem kellett beavatkozniuk. A petíció átadása után többen elindultak a Kossuth térről, így folyamatosan csökken a Parlament előtt lévők száma.
(FH nyomán)
Kuruc.info kommentár: Összegyűlt húszezer ember a fővárosi Kossuth téren, a globalizált világ legszomorúbb barakkjában. Összejöttek, együtt voltak, megtapsolták a szónokokat, fütyültek a kormánypárti politikusok neve hallatán, felháborodtak azon, hogy mit művel már megint/még mindig ez a kormány, és átadták a petíciót Lezsák Sándornak. Ezek után szépen, ahogy engedelmes, jól betanított birkákhoz illik, hazamentek. Félreértések elkerülése végett: nem a gyerekeknek, kismamáknak kell harcolni, de miután ők hazamentek, a férfiaknak illett volna maradni. Molotovkoktélt sem kell mindenkinek fogni, de pl. Ukrajnában úgy győztek, hogy nem mentek haza. Nem kell feltétlenül barikádot építeni - bár bizonyos történelmi helyzetekben igen -, de ez a langyos hőbörgés, egy év eltelte után is, a legártalmasabb. Inkább maradtak volna otthon.
Feleslegesnek tartom felsorolni a jelenlegi kormány bűneit. Megtettük mi is, és megtette már megannyi sajtótermék rajtunk kívül. Ha van is még valaki e hazában, aki ezeket nem ismeri, az minden bizonnyal csak egy átutazó jamaikai polgár lehet, aki Ferihegyről ki sem tette a lábát. Bár még azt is kétlem, hogy ha valaki eltölt pár órát suttyomban elprivatizált repterünk tranzitvárójában ne vegye észre, hogy itt módszeres nemzetgyilkolás folyik. Rajtunk röhög a világ, rajtunk röhögnek az általunk sokszor lenézett kisantant szomszédaink, és vígan mossák fel velünk a padlót, bárhol is fussanak össze egy magyarral.
Rajtunk röhög a Világbank és a mögötte álló karvalytőkések. Megcsinálták, és álmukban sem gondolták volna, hogy Magyarország teljes kifosztása ennyire könnyen fog menni, hogy egy megostromolt tévészékház lesz az ellenállás legveszélyesebb műve. Rajtunk röhög Gyurcsány és vele együtt az egész, baloldali köntösben dőzsölő neoliberális hatalom. Veregetik Fletó vállát; „igazad volt Ferikém, meg tudtuk csinálni”. Ilyenkor Ferike magabiztosan elvigyorodik, és megismétli Klárának a történelmi beszédét: „Lesznek tüntetések a Parlament előtt. Majd megunják és hazamennek.” Ezért tud hatalmon maradni nálunk a nemzetáruló bűnbanda. Mert ők jobban ismernek minket, mint mi saját magunkat.
A jobboldal ott kezdődik a gyurcsányi mondatban, és ott is ér véget. A magyar - a jobboldalinak nevezett narancsnyáj - tüntet, aztán hazamegy. A jobboldal már fél évtizede polgári körökbe tömörült, mert a "Vezér" azt mondta, hogy: „ha mozdulnunk kell, együtt mozdulhassunk”. Tömörült a sok birka apró nyájakba, és amikor pár igaz magyar ember, a szavazatok újraszámolását követelve lezárta az Erzsébet-hidat, akkor a szívükhöz kaptak: „jaj, Istenem, ezek a radikálisok miatt szidnak minket a baloldaliak, mit fog megint mondani rólunk a Népszabadság?” Ez a jobboldaliság vége hazánkban, a kezdete pedig a nyájakba történő tömörülés, parancsszóra. A kezdet és a vég között pedig marad az elhatárolósdi. Ennyi.
Ma is ez történt a Kossuth téren. Összegyűlt sok ember, és biztos azt gondolták, érezték magukban, hogy ők most valami FONTOSat és HASZNOSat fognak tenni a nemzetért. Nem látják – mert a műellenzék narancsszínével leárnyékolja előlük az igazat –, hogy ezzel épp ők azok, akik a baloldal malmára hajtják a vizet.
Bezártunk ezer kórházat, és most tüntetnek?- kérdi megijedve, még korábban Gyurcsány. Majd pár órára rá megnyugszik. Tüntettek ugyan, de hazamentek békében – jelentik neki. Rendben, sóhajt fel a miniszterelnök megkönnyebbülve és azzal a mozdulattal aláírja a következő ezer iskola bezárásáról szóló kormányrendeletet. Ismét tüntetnek – ezúttal a pedagógusok – Fletó már korántsem annyira izgatott, mint előzőleg. Neki lesz igaza, mert ismét hazamegy a tömeg, eredmény nélkül.
Ki csodálkozik azon, hogy Fletó nem veszi komolyan a nemzetet? Ezek után kellene? Kényszeríti őt valamire a jobboldalinak csúfolt ellenzéki párt? Kényszerítheti őt valamire is sok tízezer ember? És százezer? És ötmillió? És tízmillió? Nem, kedves olvasóink, semmire sem lehet őt rákényszeríteni, mert ő nagyon jól tudja, „majd megunják és hazamennek”. Így megy ez 17 éve, a globalizált világ legszomorúbb barakkjában, és nincs senki – vagy csak nagyon kevesen –, akik adott esetben lehúznak egy pofont annak, aki eléjük áll, miközben lassan már az életünk védelme érdekében kell előre menni. Őket meg a narancsnyáj kidobja magából, mert szélsőségesek. Így lesz egyre több és több, magányosan vagy kis társaságokban kóborló szélsőséges az utcákon, akiket aztán minden gond nélkül le lehet vadászni.
A mai tüntetés szimbolikus tette a petíció átadása. Lezsák Sándornak, egy súlytalan parlamenti képviselőnek nyújtanak át petíciót, aki még ráadásul ellenzéki is. Azaz a petíció létrejöttét előidéző bajok okozójának az ellenzéke. Valószínűleg hasznos és komoly eredményeket fog elérni Lezsák úr azzal, hogy minden képviselőnek az asztalára teszi a levél egy másolatát. Nevetséges.
Az esemény egy másik, radikálisabb olvasatában átadtak egy petíciót egy olyan személynek, aki részese annak a politikai elitnek, amely miatt idáig süllyedt az ország. Ennek annyi értelme van, mintha a cigány által megtámadott barátomat úgy próbálom megvédeni, hogy rögtönzött, de persze mérsékelt szónoklatot tartok, miközben cimborámat leszúrják. Hülyeség, ugye? Pedig így gondolkodik ma a jobboldali birkanyáj.
Ismét eltelt egy borús, esős őszi nap. A magyar történelem egyik legsötétebb korszakának kormánya ismét a helyén maradt. A tömegek az utcáról ismét hazamentek. Kurvaország ismét Kurvaország maradt!
Jó éjszakát, Magyarország, bárhol is hunytad le a szemed! (Florian Geyer)