Ökofalu, megvalósítható alternatíva, komposzt wc és napelemes internet. Fel kell készüli a klímaváltozásra, elfogadható alternatívát kell nyújtani, és tenni kell az emberek felvilágosításáért - a héten véget ért a második nemzetközi klímakonferencia egy bátor magyar biciklis résztvevővel. Ferenczi István, a második nemzetközi klímatábor (Climate Camp) magyar résztvevője még júniusban indult el biciklivel Budapestről, és több mint kétezer kilométer letekerése után augusztus elején ért Londonba a Heathrow repülőtér melletti táborba.

Istvánt telefonon értük utol, amint persze éppen a biciklijén ült és a közeli faluba tartott a zöldségpiacra. Mint az aktivista a STOP-nak mesélte, a klíma tábornak hármas célkitűzése volt: tiltakozás a légi közlekedés ellen, ugyanis ez a közlekedési forma mindamellett, hogy rengeteg károsanyag kibocsátással jár, nem számít bele egyik ország kibocsátási kvótájába sem, így nincs vele kapcsolatban semmilyen nemzetközi elszámolás vagy szabályozás. A második cél az oktatás volt, a tábor ideje alatt rengeteg klímaváltozással kapcsolatos előadás hangzott el professzoroktól, neves tudósoktól és aktivistáktól egyaránt. A harmadik pedig megélni a környezeti változásokat, élőben egy ökofaluban. Utóbbi talán a legérdekesebb, mert a tábor lakói komposzt wc-ket használtak, vega ételeket ettek, napelemmel és szélmalmokkal állítottak elő elektromos áramot. Elővették a régi tekerős rádiót és csak biciklivel, vagy gyalog mentek mindenhová. Kipróbálták kicsiben azt, hogy hogyan lehet minimális környezetterheléssel fenntartani az emberi civilizációt.

Átszellemülve indul haza

István teljesen átszellemült a túra és az aktivista tábor alatt. Mint mondta, a rendezvény csúcspontján nagyjából 150 résztvevője volt a happeningnek és szerinte összességében sikeres volt. Egyrészt azért, mert sikerült bekerülniük a főbb brit sajtóorgánumok vezetői hírei közé, illetve véghez vittek több figyelemfelkeltő demonstrációt, és elfoglalták a BAA konszern parkolóját egy egész napra. A mammutvállalat válaszlépéseként dolgozóit arra kérte, hogy ideiglenesen otthonról, interneten keresztül végezzék munkájukat. Az aktivista szerint ezzel komoly üzeneteket tudtak megfogalmazni nemcsak a szigetország lakóinak, hanem az egész világ számára is. A foglalás és a tábor persze szimbolikus értékű volt, mivel a nemzetközi konszern a légi közlekedés egyik zászlóshajójának számít. Többek között ez a társaság privatizálta, majd később eladta a ferihegyi repülőteret is. Mint az aktivista mesélte, a tábor valamennyi résztvevője elgondolkodott és megértett valamit. A változtatás, és a változás szükségességét. Mindezt egy olyan demokráciában, amely egy konszenzus-alapú, kissé anarchikus, kissé lassú, de nagyon barátságos és mindenki számára elfogadható döntéshozatallal jár.

A rendőrök és tüntetők

A tábor valójában félig illegális módon működött, ráadásul a tüntetések sem voltak a legszabályosabbak. Ennek ellenére István szerint az angol rendőrök többnyire hidegvérrel és udvariasan kezelték a helyzetet. A Climate Camp helyszínéül szolgáló területet a klímaaktivisták önkényesen elfoglalták. De a lakatlan parlagon álló területek elfoglalásában az angol törvények megengedőbbek, mint a hazaiak. Mint azt Ferenczi mondta, ahhoz, hogy az egy hét alatt Londonban kitalált alternatíva működjön, szükség van némi polgári engedetlenségre. És bár ez elsőre furán hangzik, az aktivista szerint, ha anno a korszakalkotó társadalmi változásokhoz nem párosult volna a békés ellenállás, akkor valószínűleg a nők még mindig nem szavazhatnának, és a polgárjogi mozgalmak sem jutottak volna semmire.

Mindenesetre az aktivista beszámolója szerint a hatóságok viszonya érdekes volt a demonstrálókkal szemben. "Volt, hogy beszélgettünk a rendőrökkel, és sikerült őket a jó ügyről meggyőzni, de volt olyan is, hogy lovasrohammal hiúsították meg az egyik felvonulást". A tábor végeztével István - sérült térde miatt - busszal indult haza, mint mondta, otthon sok dolga lesz, míg megosztja tapasztalatait másokkal, de reméli, hogy Magyarországon sokak megértik és elfogadják azt a szellemiséget, amiben egy héten keresztül élt.

Ferenczi István érzelmeit saját blogján is megosztja a környezetvédelem iránt érdeklődőkkel: "Úgy érzem magam, mint az egyszeri bolond, aki ott áll kezében a hirdető táblával, hogy "jön a világ vége!" Nem kell magyarázni, hogy nem a világ végéről van szó, hanem az emberi lényeke, vagy sok más fajra ható katasztrófáról, hogy a föld úgy is tovább megy egy másik evolúciós pályán. Csak ez annyi szenvedéssel jár már és járni fog még. A saját gyerekeinknek annyi szomorúságot fog okozni, hogy szerintem legalább több bolondnak kéne ott állnia a saját táblájával. Vagy legálabb egy kérdőjelet kéne tenni a mondat végére, hogy "jön a világvége?" és akkor talán többen fognak beszélni róla."

(Stop)