Ma hazánkban – többek vélekedése szerint – három embertípus van, akik háromféleképpen viszonyulnak a rendszerváltozáshoz. Erre utal a cím is. Ha utána járnánk, azonban kiderülne, hogy a valóság sokkal bonyolultabb. Vannak, akik nem helyeslik a „rendszerváltozás” kifejezést, helyette rendszerváltásról vagy rendszerváltoztatásról beszélnek. Így a különvélemények száma kilencre emelkedik. A beszélgetések folyamán azonban kiderülhet, hogy a partnerek rendszerfelfogása is különbözik. Van, aki szerint a parlamentarizmus, a többpártiság maga a rendszer. Ezzel szemben sokan nem elégszenek meg a rendszer ilyetén szűkítésével, egyéb tényezőket is figyelembe óhajtanak venni. Ezen el lehet még sokáig vitatkozni, de figyelembe véve, hogy már 17 éve nem sikerült pontosan meghatározni, hogy honnantól meddig terjed az a bizonyos megváltoztatott, vagy meg nem változtatott rendszer, mi tartozik hozzá, és mi nem tartozik hozzá, nehéz lesz ezen a területen közös nevezőt találni. Ezért a közös nevezőt érdemes máshol keresni.

Rendszer és társadalom

Szokás az élővilágot – az egysejtűtől az emberig – szintekre bontani. Ezek az ún. evolúciós szintek. Az egyedek felett azonban létezhet egy magasabb szint, ami többnyire kimarad az evolúciós sorból: a társadalom. A társadalmak – nemcsak az emberi – rendszertulajdonságokkal rendelkeznek, vagyis nem írhatók le úgy, mint az őket alkotó egyedek összessége. Elég a jól ismert méh, vagy a kevésbé ismert hangya társadalmakra hivatkozni. Az egyes emberi társadalmakat is sokszor rendszerfogalmakkal (pl. kapitalista) különböztethetjük meg egymástól. Többen felhívták a figyelmet az emberi társadalom különleges viselkedésére. Egyes természeti törvények érvényesülhetnek benne. Ilyen pl. a köny-nyebb út választásának – vagyis a legkisebb ellenállás – elve, ami a fizika Hamilton elvéhez hasonló. Az emberi társadalomban megfigyelhetők az élőlényekre jellemző homeosztázishoz hasonló jelenségek is. A társadalom irányítható, a mai modernnek nevezett társadalmak vezérlése szükségszerű, annak hiányában széthullhat, anarchikussá válhat. A vezérlés eszközei közé tartoznak a koreszmék, a társadalmi szokások, a kultúra, a gazdasági és jogi eszközök, és a sor tovább folytatható.

Ahhoz, hogy érdemes legyen meghatározni egy rendszert az emberi társadalom talaján, ahhoz a társadalmat általában és elemeiben (az egyes emberek viselkedésén keresztül) kellene vizsgálni. A vizsgálat eredményeképpen meg kell tudjuk határozni a társadalom és az egyes ember válaszát az őt ért ideológiai, politikai, gazdasági, összességében főleg hatalmi hatásokra. Erre ezen dolgozat keretében azonban nem vállalkozhatunk, így a rendszer mibenléte továbbra is nyitott kérdés marad.

Az emberi társadalom működését a külső és a belső vezérlés befolyásolja. A külső vezérlésről a hatalmi eszközök gondoskodnak. A belső vezérlés a társadalomban elterjedt magatartásminták összességével, és azok kiváltó okaival áll szoros kapcsolatban. Ha ezek közül egyik kiemelkedik, azt nevezhetjük vezérlő eszmének. (Bővebben Magyari Zoltán: Tűnődések a hitről... egy könyvről. KAPU 2005/03) A külső és a belső vezérlés hatása összességében és arányaiban koronként, sőt, jól meghatározható szakaszonként változhat. Minden korra jellemző (volt), hogy a társadalom többé-kevésbé bizonytalanságban élt, a bizonytalanságot hittel próbálta legyőzni, ellensúlyozni. Ha elvész a hit, akkor a bizonytalanság érzés irracionálisan felerősödhet, ezáltal a társadalom elveszti stabilitását, anarchiába süllyedhet, kiszolgáltatva magát a külső vezérlésnek.

A Kádár korszaknak sikerült létrehoznia a társadalmi stabilitást. A korszak három jelszavát úm.

– a munkásosztály vezető szerepe;

– aki nincs ellenünk, velünk van;

– aki dolgozik, az boldogul;

felfoghatjuk külső vezérlési paramétereknek. Hatásuk elemzése messzire vezetne. A belső vezérlés fő paramétere – ami talán megfelel egy ki nem mondott vezérlő eszmének – a társadalom és a hatalom viszonyában érhető tetten. Ez a viszony a hallgatólagos cinkosságra épült. (Kádár elvtárs hunyorított.) A társadalom a meg nem kötött, de létező szerződés alapján nem politizál, csak annyira, hogy a „vonalon” maradjon. A hatalom pedig mindenkinek juttat munkát, és bizonyos határok között engedi, sőt, itt-ott elő is segíti a gyarapodást. Szemet huny afelett, ha közben lazulnak az erkölcsök. A társadalmi stabilitás azonban az 1989-90-es fordulattal megszakadt. A jelszavak érvényüket vesztették, a külső vezérlés összeomlott, és maga után rántotta a belső vezérlést is. A társadalom vezérlés nélkül maradt, instabillá vált, és megindult az anarchia felé.

Az 1990-es politikai fordulat véget vetett az állampárti rendszernek, azért, hogy átadja helyét a demokratikus jogállamnak. A demokratikus jogállam többpártrendszert, képviseleti demokráciát, szabadságjogokat ígért, önmagát a hatalmi ágak szétválasztásával definiálta. 1990-ben a többpártrendszer merész újításnak tűnt az egypártrendszerhez képest. A pártállam megszűnése a népesség jelentős részében azonban nem okozott törést. Ennek oka nemcsak a társadalom tehetetlenségi ereje, vagyis az előző struktúrákban való bizalom, sok esetben vakhit, hanem a meghirdetett változásokban – a reformokban – való kétely, mivel valamilyen reformáció már többször meg volt hirdetve, még sem történt semmi, most is csak a felület borzolódott meg egy kicsit, hiszen bármerre nézünk régről ismert arcok tömege fogad.

Az idézett cikkben foglalkoztam egy könyvvel is, melynek szerzője Dr. Dobai István. Véleménye szerint a jelenlegi európai társadalom átlaga még a 16. századi rendi társadalomban hiszi magát. A 16. század a reformáció százada. A reformációnak társadalmi (nem teológiai!) szempontból az a lényege, hogy felszabadít a katolikus egyház által megkövetelt alávetettség alól. A katolikus egyház feltétlen engedelmességet, aszkézist, szegénységet hirdetett, vakhitet követelt, szemben a protestáns egyházak által hirdetett kényszernélküliséggel, szeretettel, tisztességes munkával és tisztességes gyarapodással. Kézenfekvő a párhuzam a katolikus egyház és az állampártiság, valamint a protestantizmus és a többpártrendszerű jogállam között. A történelmi folyamatra visszatekintve megfigyelhetjük, hogy a reformációra ellenreformáció következett, ami analógiánkban megfelel az utódpárt újbóli uralomra jutásának.

A történelmi folyamatban hitviták és vallásháborúk követték egymást, végül a nevető harmadik, a racionalizmus eszméje győzött.

Ha az analógiát kiterjesztjük, akkor léteznie kellene – legalább csirájában – a társadalmat befolyásolni tudó harmadik hatásnak, méghozzá nem akármilyen, hanem irracionális hatásnak. Kérdés, hogy létezik-e ilyen hatás, ha igen, akkor kinőhet-e belőle egy új vezérlő eszme?

Gazdaság és társadalom

A mai modernnek nevezett gazdaság fogalmába sok minden belefér. (Talán ezért nevezi Czakó Gábor a jelenkort gazdaságkornak.) Jellemzője, hogy egyre távolabb kerülünk a valamikori „gazda-ságtól”, amelyben „a gazda szeme hizlalja a jószágot”.

A mai gazdaságot talán legjobban két ellentétpárral lehet jellemezni. Az egyik a makrogazdaság–mikrogazdaság pár, a másik a reálgazdaság–pénzgazdaság pár. Az ellentétpárok kialakulását nyomon lehet követni a 19. század első felétől. Ez a gazdaságtörténészek feladata. Számunkra az a fontos, hogy napjainkra egyrészt a makrogazdasági szemlélet dominanciája, másrészt a pénzgazdaság uralomra jutása vált jellemzővé. A makrogazdasági szemlélet a történelem folyamán ideológiai irányzatoknak is otthont adott. A különböző „izmusok” mögött mindig találhatunk makrogazdasági elveket, melyek a „hivők” véleménye szerint megtámadhatatlanok.

A reálgazdaság–pénzgazdaság ellentétpár kialakulásában fontos szerepet játszott az elmúlt 150 év alatt végbement technológiai fejlődés, amit tudományos-technikai forradalomnak szoktak nevezni. (Én a technológiai fejlődés kifejezés helyett szívesebben használom a technológiai fejlesztés vagy változás kifejezéseket.) A technológiai fejlesztések eredményeképpen létrejöttek az ún. csúcstechnológiák, melyek közül az információfeldolgozás és -továbbítás, valamint a tömegtermelés technológiái befolyásolják – elsősorban – korunk társadalmának életét. A pénzgazdaság uralomra jutását nagymértékben elősegítették az információs technológiák a hálózatok elterjedésével, és a pénz-pénz tranzakciók sebességének állandó növelésével. Ennek köszönhetően a pénzgazdaságban ma már jóval nagyobb nyereségeket lehet elérni, mint a reálgazdaságban, ami a hétköznapok embere számára a bankfiókok terjedésében, azok szentélyszerűségében nyilvánul meg. Másfelől szembeszökőek a felszámolt, elhanyagolt, sok esetben romhalmazzá vált ipartelepek. A gazdasági elemző pedig ráadásul konstatálja, hogy a magas nyereséghez – a reálgazdasághoz viszonyítva – nagy mértékű költségérzéketlenség járul. A pénzügyi területen elérhető magas keresetek sokak számára irritálóak.

A rendszerváltozás szükségességét – többek között – a csúcstechnológiák hiányával, ennélfogva a versenyképességünk lemaradásával indokolták. A valódi indokot, az ország eladósodását, ami fizetésképtelenséggel fenyegetett, nem verték nagydobra. Az eredmény ismert. A versenyképesség számottevően nem javult, csak az adósságállomány nőtt. Innen nézve rendszerváltozás előtt vagyunk. A kereskedelmi korlátokat azonban lebontották, a forint szabadon átváltható lett, megszűnt a hiány, mindenki hozzájuthat a csúcstechnológiájú termékekhez. Innen nézve rendszerváltozás után vagyunk. A társadalom többségének az életszínvonala azonban nem javult, viszont állandóan lebeg előttük az EU-átlaghoz való felzárkózás mézes madzagja. Jelentős részük úgy érzi, hogy rendszerváltozás közben vagyunk.

Az 1989-90-es fordulat (használjuk tovább is ezt a semleges kifejezést) utat nyitott a csúcstechnológiákat és a szabad kereskedelmet kísérő hatásoknak is. Ilyen hatás pl. a munkanélküliség, a reklámtéboly, és a környezetpusztítás. A társadalom ingerlékennyé vált. Különböző jelszavakkal bombázzák, amelynek nagy részét nem érti. (A 16. században maradt?) Bár beköszöntött az egyesek által régen áhított fogyasztói társadalom, de kiderült, hogy a menyasszony messziről szebbnek látszott. (Azelőtt fiatalabb is volt.) Az egyik ok a minőségromlás. Az új piacok miatt – más okból is – növelni kellett a termelékenységet, amit már csak a minőség rovására lehet megtenni. Egyes iparágakban azért, mert költségcsökkentési célból meg kell szüntetni a minőségellenőrzést. Másik iparágban pedig kevés az alapanyag, ezért helyettesítő anyagokra van szükség. A nemrég nyilvánosságra került élelmiszerszavatosság-hamisítási botrány más minőségrontási technikára is fényt derített.

A fogyasztói társadalom visszásságai óvatosságra intik a jelszavak kiötlőit is, ideje tehát, hogy átadja helyét – legalább jelszó szinten – az információs társadalomnak. Az információs társadalom mai formájában a média befolyásolása alatt álló társadalom. A befolyásolás célja többféle lehet. Az egyik cél félrevezetni a társadalmat az információs társadalom mibenléte felől. Azt igyekeznek elhitetni, hogy az információs társadalom maga a szép új világ, amiben azok részesülnek, akik számítógépeket és mobiltelefonokat vásárolnak, sőt még az internetet is használják. Természetesen ezeket a termékeket kell legjobban reklámozni, hiszen a túltermelés – és a versenyben lemaradni nem kívánó software cégek érdeke – miatt itt lehet és kell legjobban elhitetni a felhasználókkal, hogy a termék máról holnapra elavul, de tessék, itt van máris az újabb modell, újabb verzió. A médiák általában a fogyasztói életvitelt sugallják. Minél több mindent vásárolsz, annál többet érsz: ez a jelszó. A fogyasztói társadalom szolgája élete célját csak pénzszerzésben látja, ezáltal a társadalmi érintkezési formák sérülnek. Hátrányba kerül a család, a kultúra, előtérbe kerül az önzés, a harácsolás, az „önmegvalósitás”, kihalóban van a szolidaritás, vagyis civilizációs értékek sérülnek.

A nyitott határon keresztül – a csúcstechnológiával együtt – a környezetpusztítás is megérkezett hazánkba. Elborzasztó, hogy nem elég, a saját szemetünkkel sem tudunk mit kezdeni, újabban még külföldről hozunk be szemetet. A levegőszennyezés okozta éghajlatváltozásnak még nyitott határra sincs szüksége. A természetes környezet karbantartásának elmulasztása is hozzájárul ahhoz, hogy árvizek pusztítsanak. Szárazság is fenyeget. A riasztó jeleket sajnos a döntéshozók sehol sem veszik komolyan.

Ideológia és társadalom

A győzedelmes racionalizmus lassan ideológiává kövesedett, materializmus néven vált tudományos tanná. A huszadik század a materializmus térhódításának százada. A keresztény tanok kénytelenek egyre hátrább húzódni. Sajnos, a keresztény tanokkal együtt a keresztény erkölcsiség is vesztett jelentőségéből. A hétköznapi materializmus a tömegtermelésen alapuló fogyasztói társadalommal együtt terjed. A materializmus „egyszer élünk” elve fokozza a profithajszát. A „dolgozz és boldogulj” jelszó helyébe a „játssz és nyerj” jelszó lép. Isten képe elhalványul, mammon képe felerősödik.

A materializmus azonban megbukott. Materializmus ugyanis nincs matéria nélkül, azt pedig a fizikus nem találja. A materialista fizikus kereste az anyagot, és megtalálta az atomot. Ez azonban kevésnek bizonyult, így szétszedte, és megtalálta az atommagot. Ezt is szétszedte, és annyi mindent talált, hogy összezavarodott. A helyzetet súlyosbítja az a furcsaság, hogy előfordulhat az, hogy két fizikus ugyanazt a jelenséget vizsgálja, mégsem ugyanazt találja. A fizikus tehát kénytelen bevallani, hogy a világ nem megismerhető. A társadalom domináns része azonban erről nem tud. Az értelmiség elévülhetetlen felelőssége, hogy a materializmus bukásának tényét nem tudatosítja. Inkább ők is a mammon-imádók szektáját gyarapítják. Így a társadalom ebben a tekintetben is tájékozatlan marad.

A racionalizmus nemcsak a természettudományoknak adott lendületet, hanem megteremtette a gazdaságtudományok alapjait is. Így létrejött a polgári társadalom termelési és elosztási viszonyaival foglalkozó gazdaságtan. Ez a tudományág később a közgazdaságtan nagy kalapjába került. A polgári gazdaságtan az elmúlt 150 évben különböző irányzatoknak adott otthont. Az irányzatok egy része ideológiává kövesedett. (Azt hiszem, elég Marxot említeni.) Közös jellemzőjük, hogy az adott kor technológiai színvonalához próbálják az elméletet igazítani. (Tehetnek-e másképpen?) Ezzel kapcsolatban két probléma merül fel:

– A technológiai színvonal – és ezzel együtt a társadalom szerkezete – változik, az ideológia marad. Az ún. létező szocializmus a tipikus eset.

– A technológiai színvonal és a társadalomszerkezet bonyolultsága miatt a gazdaság működését befolyásoló kapcsolatok nehezen felismerhetővé válnak.

Korunkra a második bekezdésben meghatározottak a jellemzők. Furcsa paradoxonként ezen a talajon született meg a neoliberalizmus. A neoliberalizmus ideológiája kapóra jön azoknak a politikusoknak és közgazdá-szoknak, akik képtelenek átlátni a jelenkor gazdaságának, társadalmának sajátosságait, működését. „A piac mindent megold” elv egy letűnt korszak gazdasági és technológiai színvonalához tartozott. Ennek az elvnek a hirdetése, már-már dogmává alakítása viszont felment minden építő jellegű tevékenység alól. A könnyebb út választásának elve érvényesül. A társadalom ezt naponta tapasztalja.

A múlt század 60-as, 70-es éveinek zöld mozgalmai új ideológiát teremtettek. Civil mozgalmak és politikai pártok alakultak ezen ideológiát hirdetve. A politikai pártok természetesen harcba szálltak a parlamenti helyekért. A parlamentben viszont köny-nyű elszürkülni. Mivel nemcsak nálunk, hanem Európa szerte növekszik a politika ellenesség, ez az ideológia nem tudott gyökeret verni a társadalomban.

A rendszerváltozásnak nincs ideológiája, nevezhetjük akár váltásnak, akár változtatásnak (a nem kívánt törlendő). Nem válhat a társadalom vezérlő eszméjévé, létjogosultságát elvesztette.

A ketté (nem) szakadt társadalom jelene

A magyar társadalom forrong. A felszínen még létezik a két pólus, az állampártiság kontra demokrácia, a mélyben azonban többféle, egyre erősbödő áramlatot lehet felfedezni. Jelen dolgozat címe és a bevezető sorok is a többpólusú szemlélet jegyében készültek. A két pólus fennmaradását ma már úgy kell értelmezni, hogy a kormány hívei állnak szembe a kormányt elutasítókkal. Az 1989 óta eltelt időszakban a társadalom egyedüli mozgatórugója az elégedetlenség volt. Most is ennek lehetünk tanúi. Az elégedetlenség azonban negatív magatartás, attitűd. A társadalomból hiányzik a jövőkép, hiányzik a hit, vagy-is hiányoznak a valamiért küzdés alapfeltételei. Pozitív fordulatot hozhatna, ha legalább a többség látna maga előtt egy hosszú távú, elérhető olyan célt, amelyhez kiszámítható, stabil életmód tartozik. A neoliberális gazdasági környezet azonban ilyen cél kitűzésére alkalmatlan. Maradnak a rövid távú célok, amelyeket a reklámok sugalmaznak. Akinek meg nincs pénze új holmikra, az beletemetkezhet a kereskedelmi televíziók és a bulvárlapok csillogó világába.

Az elmúlt évszázadokban már sok társadalmi válságot éltünk meg. Általában egy hosszabb stabil időszakot mindig válságidőszak követett. Gondoljunk pl. Mátyás király korára és az utána következő válságos időszakra, vagy a dualizmus korára, melyet háború és forradalmak követtek! Most a stabilnak nevezhető Kádár-korszak után, – lehet mondani törvényszerűen – következett be egy instabil időszak. De amíg eleinkben meg volt az újra kezdési hit, ez most még hiányzik.

Meghökkentő, példátlan és tragikus események sorát élhettük át a 2006-os parlamenti választások óta:

– Két tűzoltó halála az alagsori lőtértűzben.

– Az augusztus 20-ai vihar öt halálos áldozattal.

– A TV-székház ostroma sok sebesülttel.

– Két tűzszerész felrobbanása.

– Rendőrterror szeptemberben és október 23-án súlyos sebesültekkel.

– Az olaszliszkai lincselés.

– Két kisgyermek a Dunába fullad a magára hagyott autóban.

– Egyik rendőr lelövi a másikat.

– Utoléréses vasúti baleset nyílt pályán egy halottal.

Ezen események azt jelzik, hogy az országban nagyon nagy a baj. Ma már minden hétre jut legalább egy olyan különleges esemény – mint pl. a miskolci vízszennyezés, a Németországból importált szemét, lövések a rendőrpalotára –, ami nyomatékot ad a fenti megállapításnak. A tragikus eseményekben külső, transzcendens erők is szerepet játszhattak. Talán utolsó figyelmeztetésnek is felfogható a szilveszteri, budapesti földrengés.

A magyar társadalomban nem működik se a külső, se a belső vezérlés. Pontosabban fogalmazva, léteznek ugyan vezérlésre utaló jelek, de azok hamisak. A hamis vezérlések oka az általános (nemcsak politikai) hazugság állapota, valamint a kölcsönös bizalomvesztés. Az ebből fakadó kaotikus helyzet miatt a társadalom fenntarthatósága került veszélybe. Lassan megszűnnek a kötelező társadalmi normák, amire csak egy példa, hogy mindig legalább egy autó átmegy a piroson. Ha egy élő szervezet homeosztázisa kikapcsol, akkor csak külső segítséggel lehet megmenteni. Milyen külső segítségre számíthat azonban egy társadalom, amelyiknek nem működik az immunrendszere? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához segítségül hívunk egy aránylag szűk körben ismert elméletet.

Egy új ideológia alapjai

Az elmélet két kutató, Lovelock és Margulis nevéhez fűződik, akik bizonyítékokat találtak arra, hogy a Föld bolygó maga is élőlény. (A „Földanya” kifejezés valószínűsíti, hogy a régi magyarok már tudtak erről.) A tudósok az élőlénynek a görög mitológia föld istennőjének nevét – Gaia – adták. Gaia élőlény funkciója kiterjed a felszínén lévő élet megőrzésére. Ezért, ha az élővilág veszélyeztetését érzékeli, beavatkozik. Feltételezhető, hogy Gaia van a legmagasabb evolúciós szinten, tehát az emberi társadalom felett áll. Így a homeosztázis működéséhez hozzátartozik a társadalom közvetett(?) befolyásolási kísérlete is. Bolygónk jelenlegi állapota beavatkozást igényel.

A materializmushoz görcsösen ragaszkodó tudományos és nem tudományos világ, valamint a hozzájuk kapcsolódó információs csatornák nem tájékoztatnak arról, hogy az élet fogalmát át kell értékelni, mint ahogy arról sem tájékoztatnak, hogy az anyag csupán virtuális létező. Így a társadalom minden zavaró körülmény nélkül hódolhat a fogyasztás templomaiban az anyagi világ istenének. Közben az emberi környezet pusztul. A tudósok(?) saját lelkiismeretük megnyugtatására megalkották

a fenntartható fejlődés fogalmát. A neoliberalizmus és a fenntartható fejlődés közös ideológiájának hirdetői megpróbálnak mindenkit meggyőzni arról, hogy a környezetpusztítás megállítható úgy is, hogy a természeti erőforrásokat kontroll nélkül felélő, környezetpusztító gazdaság, amely a legnagyobb veszélyt jelenti az élővilágra, tovább virul. Íme, a fából vaskarika. El kell kezdeni a társadalom felvilágosítását. Megmaradását csak akkor biztosíthatja, ha az anyag helyett az élet oldalára áll. Erre próbál Gaia figyelmeztetni a rendelkezésére álló eszközökkel... A tragikus események arra figyelmeztetnek, hogy életek kerülnek veszélybe emberek, embercsoportok felelőtlen viselkedése miatt. Ez a lokálisnak mondható – csupán a földgolyó icipici részére, Magyarországra vonatkozó – felelőtlen viselkedés áttételesen kapcsolatba hozható a globális – leginkább az ún. atlanti civilizációs – elit felelőtlenségével. Példa erre a környezetszennyezés okozta éghajlati változással is magyarázható augusztus 20-ai példátlan vihar. Az ilyen-olyan egyezmények cinikus negligálása csak olaj a tűzre. A fizikai környezet szennyezéshez lelki környezetszennyezés is társul. A példák egyre szaporodnak. A végveszély tudatosítására talán most van az utolsó lehetőség. Riadót kell fújni.

A magyar társadalom talán soha eddig meg nem élt bizonytalanságban leledzik. Ezt a bizonytalanságot csak egy határozott és erőteljes felvilágosító hadjárattal lehet csökkenteni. Megszüntetéséhez vissza kell adni a jövőbe vetett hitet, ami sajnos hosszú időt vesz igénybe. A társadalom viselkedésének befolyásolása hatékonyabb akkor, ha a napi tapasztalatokat egy ideológiával alá lehet támasztani. Érdemes elgondolkodni Dr. Dobai István azon feltételezésén, hogy a társadalom zöme a rendiség állapotát tekinti még ma is természetesnek. A figyelem felkeltésére alkalmas a tragikus események csokorba rendezése magyarázattal ellátva. Az ideológiát a Gaia-elmélet adhatja megfelelő tálalásban, a tragikus események sorát transzcendes erőknek tulajdonítva. A lényeg az, hogy a társadalmat környezet tudatos életvitelre serkentse, de ne lásson összefüggést az ún. zöld politikával, mert az esetleg elriasztaná. Ez a munka többek között a környezetvédelmi és a kommunikációs szakemberekre hárul, a politikusok asszisztálása, de legalább hallgatólagos tudomásulvétele mellett. Meg kell találni az utat az információs csatornák mindegyikéhez. Természetesen kevés, ha az új életvitel csak a magyar társadalomban tudatosul, az új ideológiának exportképesnek kell lennie. Arra a kérdésre, hogy miért pont nekünk, magyaroknak kell ezt a munkát elkezdenünk, mindenki maga adja meg a választ.

Az egységes társadalom jövőképe

Az új ideológia a társadalom egységesítésére alkalmas vezérlő eszmévé fejlődhet. A hegeli tézis-antitézis-szintézis elvnek megfelelően a két ma még szembenálló ideológia, a pártállam és a demokrácia jelentőségét veszti. Természetesen ez nem megy máról holnapra, itt történelmi léptékben kell gondolkodni. A fenntartható fejlődés helyett a fennmaradás stratégiájára lesz szükség.

A fennmaradás stratégiájában fontos szerepet kap a természetjog és a természetes gazdaság bevezetése. Főbb összetevők (Siklaky István nyomán):

– Az élethez való jog.

– A természet adta életfeltételekhez és a szellemi termékek használatához való jog (a közkincsek kisajátíthatatlanságának joga).

– A szülőföldön való megélhetés (a boldogulás) joga.

– A társadalom javaiból való részesülés joga (a teljesítményelv).

– Az esélyegyenlőséghez való jog.

– A hátrányos helyzetűek különleges joga.

A természetes gazdaságban a földterületek közhatalmi tulajdonban, a közszolgáltató vállalatok pedig szintén köz(állami vagy önkormányza-ti)tulajdonban vannak. Megművelés céljából azokat helyben lakó természetes személyek vagy természetes személyek alkotta közösségek bérelhetik. Minden földterület Gaia tulajdona, azokat ember nem sajátíthatja ki magának. Mindez visszatérést jelent a természetes környezettel való összhanggal jellemezhető életformához. A környezet szennyezés felszámolásában Gaia is segíteni fog.

Társadalomszervezési alapelvek (szintén Siklaky István nyomán):

– Az emberi személy méltóságának elve.

– A szolidaritás elve.

– A szubszidiaritás elve

– A kötelesség és szabadság elve,

– A nemzeti lét elve.

(Megjegyzés: Siklaky István idézett gondolatainak forrása, a témakörök részletezésével: Fennmaradás füzetek 2. KAPU kiadás 2005.)

A rendszerváltozás fogalmi zűrzavarától eljutottunk az új társadalomszervezés alapelveihez. Láttuk, hogy a gazdasági átalakulás megítélése nézőpont kérdése. A pártállam és a demokrácia hívei közötti ellentét idővel megszelídül, ha egy mindenki által elfogadható új ideológia társadalmi stabilitást tud teremteni. Nincs értelme rendet rakni a fogalmi zűrzavarban, hiszen az új jövőképben a rendszerváltozás (váltás, változtatás) mindenfajta értelmezése benne foglaltatik.

(Magyari Zoltán - Kapu)