Aki az egészet kitalálta
A jobboldali pártok kórusban utasították el az MVSZ második népszavazási kezdeményezését a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáért. Egyben azt sugallták, hogy ők törvényt hoznának a kérdés orvoslására. Ennek a tizennyolc éve beváltatlan rendszerváltó ígéretnek a felemlegetése késztette a Magyarok Világszövetségének elnökét arra, hogy megtörje a hét éve magára erőltetett „szemérmes” hallgatást. Patrubány Miklós április 30-án megtartott sajtótájékoztatóján felfedte: 2000-ben azért sújtották a kormánypártok máig tartóan teljes költségvetési megvonással a világ magyarsága egységének felmutatására hivatott Szövetséget, mert volt „mersze” törvénytervezetet készíteni a külhoni magyar állampolgárság jogintézményének bevezetésére.

Mai sajtótájékoztatóján az MVSZ elnöke ismertette az MVSZ ellen 2000 decemberében indított hadjárat további részleteit és személyi felelőseit.

Előző tényfeltáró közlése után sokan kérdezték, hogy ki volt az államtitkár, aki 2000. szeptember 29-én a külhoni magyar állampolgárságról szóló törvénytervezet visszavonását kérte? Az MVSZ elnöke most megnevezte őt: Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke volt az, aki ezt kérte. A beszélgetésre, amelyet Szabó Tibor kért, ugyancsak az ő javaslatára, a budapesti Kaltenberg étteremben került sor.

Ezt követően, 2000. december 12-én, és végképp december 19-én az Országgyűlés FIDESZ és FKGP frakciójának egyhangú szavazatával /11 szavazatos többséggel/ megvonták az MVSZ költségvetési támogatását.

Jóllehet a kormány tagjai ezen a szavazáson álságosan az MVSZ támogatásának megtartására szavaztak, a későbbiek során ez csak megtévesztő, imázs-kozmetikázó manővernek bizonyult.

Profi lejáratás?

A kormány igazi szándékát egy különleges, kétoldalas, fejléc nélküli és aláíratlan dokumentum tartalmazta, amelyet a külügyminisztérium telefax készülékéről küldtek el a külföldi magyar nagykövetségekre.

· A dokumentum címe: Kommunikációs panelek a Magyarok Világszövetsége költségvetési támogatásáról hozott parlamenti döntés kapcsán.

· A dokumentum tartalma: előregyártott, hitelrontó mondatok, amelyeket a magyar diplomatáknak világszerte használniuk kellett, ha szóba került a Magyarok Világszövetsége.

· A dokumentum nyilvánvaló célja: bizalmatlanság keltése a külhoni magyarokban Magyarok Világszövetségével szemben.

· A dokumentum rejtett célja: elejét venni annak, hogy bárkinek eszébe jusson anyagi támogatást nyújtani a költségvetési támogatásától előzetes figyelmeztetés nélkül, szabálytalan parlamenti eljárással és puccsszerűen megfosztott Magyarok Világszövetségének.

Történik mindez 2001 januárjában, a nyilvánosságtól elzárva, a legnagyobb titokban, szóban közölt, arrogáns végrehajtási utasítások kíséretében.

Az MVSZ elnökének megsúgja egy nagykövet ismerőse, de nevének elhallgatását kéri. A Kapu című folyóirat is megszerzi, és a forrás megjelölése nélkül közzéteszi az MVSZ lejáratására készített irományt. Az MVSZ tud tehát a dokumentumról, de nem tud védekezni ellene, mert az megfoghatatlan.

Egy év múlva előkerül a bizonyíték is. Egy ausztráliai magyar szervezet vezetője bevallja, hogy Magyarország Canberra-i nagykövetétől olyan levelet kapott, amelynek tartalma hasonlít a Magyarok Világszövetsége ellen forgalomban levő Kommunikációs panelek-hez. A levél előkerül, és minden kétely eloszlik: pár felvezető és néhány búcsúzó sor között, nagyköveti vélekedésként, ott van a Magyarok Világszövetsége hitelének rontására gyártott Kommunikációs panelek teljes szövege.

A későbbiekben, úgy ahogy a Legfőbb Ügyészség által az MVSZ felfüggesztését, és választott vezetőinek menesztését kérő per halad, és egyre többen hiszik el az MVSZ ellen koholt, és suttogó gépezettel terjesztett híreket, itt-ott, előbb Ausztráliában, majd Dél-Amerikában, és apránként egyre közelebb, már a sajtóban is közzéteszik a Kommunikációs paneleket. Hol aláírás nélkül, kommunikációs paneleknek nevezve azokat, hol nagyköveti levélbe ágyazva, hol olvasói levélnek álcázva.

Az MVSZ teljes ellehetetlenítésére kiagyalt hadművelet levezérlője, a külügyminisztérium akkori politikai államtitkára, Németh Zsolt.

Kérdésre, hogy miért hallgatott mindezzel hét évig, Patrubány Miklós ezt válaszolta:

"Úgy ítéltem meg, hogy a nemzeti érzésű magyar emberek nem tudják tudathasadás nélkül megélni azt, hogy egy nyíltan nemzeti értékeket hirdető kormány ilyen cselekedetre vetemedhet az ellen a szervezet ellen, amelynek lételeme a nemzetszolgálat. A balatonöszödi országkáromlás és az azóta eltelt több, mint fél év olyan mélypontra juttatta a magyar társadalmat, hogy jelenlegi állapotában ilyen súlyú igazságnak a kimondása nem kárt okoz, hanem egyetlen lehetséges gyógyírnak tűnik."

Dokumentum:

Kommunikációs panelek a Magyarok Világszövetsége

költségvetési támogatásáról hozott parlamenti döntés kapcsán



A Magyarok Világszövetsége költségvetési támogatásának átcsoportosításáról született parlamenti döntést sokan – főként a Nyugaton élő magyarok – érzelmi oldalról közelítik meg. A Kormány átérzi, és tiszteletre méltónak tartja a Magyarok Világszövetségéhez való érzelmi kötődéseket, ám arra bátorít mindenkit, hogy a kialakult helyzetet a tényeken alapuló tisztánlátással elemezze és értékelje, hiszen ebből kiindulva juthatunk el közösen egy megnyugtató megoldás kialakításáig.

A Kormány, tudatában ennek az érzelmi kötődésnek, fontosnak tartja, hogy álláspontját a tényekre építve, elveiből kiindulva és ésszerű érvekkel alátámasztva ismertesse meg a világon élő magyarsággal. A Kormány elsődleges célja, hogy álláspontjának kifejtésével egy jövőbe mutató, a világ magyarsága és az óhaza közös érdekeit szolgáló, a kialakult helyzetre megnyugtató megoldást kereső közös gondolkodás irányába ösztönözze azt a vitát, sőt esetenként meg nem értést, ami az Országgyűlés döntése és a Kormány ezzel kapcsolatos saját, helyesnek tartott magatartása nyomán alakult ki.

Egyértelmű tény, hogy az Országgyűlés döntésének alapjául szolgáló módosító javaslatot nem a Kormány nyújtotta be. A 2000-2001 évekre szóló költségvetési törvényjavaslat vitájában egyéni képviselői javaslat formájában került a kérdés az Országgyűlés napirendjére. A Kormány minden tagja a javaslat ellen szavazott, ugyanígy a Kormánynak a költségvetési törvényjavaslatot előterjesztő képviselője sem értett egyet az indítvánnyal. Ezeket a tényeket az MVSZ Sajtószolgálatának december 15-ei közleménye is egyértelműen tartalmazza.

Egyértelmű tény az is, hogy a Magyarok Világszövetsége számára jóvá nem hagyott pénzügyi források maradéktalanul az Illyés Közalapítványhoz kerültek átcsoportosításra, így ez az összeg az utolsó fillérig a határon túli magyarsággal kapcsolatos célok megvalósítására kerül majd felhasználásra – akár a Világszövetségen keresztül is, ha ennek adottak lesznek a föltételei.

A kormány alapvető elvként vallja és követi a költségvetési források hatékony, ésszerű felhasználásának fontosságát. Ebből az elvi megközelítésből fakad, hogy mintegy biankó csekket kiállítva két évre előre nem garantálható a költségvetési támogatás a rendezetlen, belső megosztottságoktól terhelt, a tagközösségeinek egy részével szemben álló Magyarok Világszövetségének. A Kormány saját elveit hagyta volna figyelmen kívül akkor, ha a kormánypárti képviselőket arra buzdította volna, hogy a vitában álljanak ki vagy védjék meg a belső feszültségektől terhes Világszövetséget.

Az érzelmek helyett az érvekre kell hallgatni. Így megalapozatlan és méltánytalan a Magyarok Világszövetségének belső ügyeibe való beavatkozás vádja. Egyetlen működő parlamenti demokráciákban sem minősítik egy szervezet belső ügyeibe való beavatkozásnak azt az elvárást, hogy bármely, különösen az egyesületi törvény alapján működő szervezetnek – legyen az akár állami, akár nemkormányzati finanszírozású – évről-évre kézzelfogható teljesítménnyel kell igazolnia érdemességét a közpénzekből való részesedésre, vagy mértékére.

Még egyértelműbben alátámasztja még a beavatkozás látszatának az elkerülését is az a tény, hogy a Kormány messzemenően tartózkodott attól, hogy nyilvánosan, vagy félnyilvánosan bírálja a Magyarok Világszövetségének azon lépéseit, amelyeket kifogásolhatónak tartott.

A Kormány a kialakult helyzetet veszteségként éli meg. A Kormány változatlanul nagy szükségét látná egy olyan nemkormányzati szervezetnek, amely képes lenne összehangolni mind a nyilvánosság előtti tevékenységet, mind – éppen ilyetén minőségéből adódó sajátos mozgástere alapján – az informális lobbizást a magyar külpolitika lehetőleg minél teljesebb nemzeti konszenzuson alapuló stratégiai céljaival, továbbá amely képes volna betölteni egyfajta „összmagyar parlament” szerepét, vagy elkészíteni a világ magyarságának teljes körű nyilvántartását.

A Kormány megítélése szerint a Magyarok Világszövetsége jelenleg nem alkalmas e céloknak Magyarország és az összmagyarság érdekeit egyaránt előmozdítani képes megvalósítására. S bár a Magyarok Világszövetsége a rendszerváltozást követő tíz év alatt, sőt talán megalakulása óta sem volt maradéktalanul alkalmas e feladatok ellátására, ennyire azonban még soha nem került távol attól, hogy valóban alkalmassá váljék e törekvések elérésére.

A Kormány fontos céljának tartja, hogy érdemi támogatást nyújtson a nyugati magyaroknak. Ezt szolgálják a következő intézkedések:

- A kormány mellett működő tanácsadó testület, a Nyugati Magyar Tanács létrehozása.

- A nyugati magyarság megmaradása szempontjából fontos, jó programok finanszírozásának biztosítása, amire külön alap kerül létrehozásra az Illyés Közalapítványnál.

- Új, a nyugati magyarokkal foglalkozó főosztály felállítása a HTMH-ban, amely a kormány és a nyugati magyarok közötti „interface”-ként fogja ellátni tevékenységét.







A Magyar Köztársaság Nagykövetsége

Canberra, 2001 február 6



(MVSZ Sajtószolgálat)