enyéim, enyémek
Az „enyémek” és az „enyéim” között van-e olyan jelentős különbség, amely alapján az egyiket a „nyelvi sztenderd” részének tekintjük, a másikat pedig „nem kívánatosnak”? Tanácsolható-e, hogy választékos esetben inkább az egyiket használjuk, avagy ez a nyelvhasználó ízlésére, megszokására bízható (mint pl. a zsemle/zsömle)?
A két változat ugyanazt jelenti: több birtokra utal.
Eredetét tekintve az enyéim a régebbi, mely a birtoktöbbesítő jellel fejezi ki a több birtokot. Ez a sztenderd változat. A Magyar értelmező kéziszótárban nem szerepel az enyémek változat. A szótár választékosnak minősíti az enyéim ’szeretteim’ jelentését.
Újabb fejlemény az enyém névmás esetében az általános többesjel (enyémek), ezt a főnevek toldalékolásához hasonló szóalakot a bizalmas élőbeszédben fogadják el egyes nyelvművelő munkák.
Korábbi válaszunk stiláris különbségről szól, melynek magyarázata a következő kötetekben lelhető meg:
A hétkötetes, 1962-ben kiadott A magyar nyelv értelmező szótára az enyéim mellé felvette az enyémek változatot is, sőt a még régebbi Czuczor–Fogarasi-szótár is, tájnyelvinek minősítve az enyémek (enyimek) változatot.
elbeszélőművészet
Az elbeszélő művészet egybe vagy külön írandó, ha valakinek a művészetéről beszélünk? Pl.: Mikszáth elbeszélőművészete?
A kérdezett szókapcsolat a helyesírási és értelmező szótárakban nem található. A hasonló példák alapján (előadó-művészet, szavalóművészet, díszítőművészet) az egybeírást javasoljuk: Mikszáth elbeszélőművészete.
rak, tesz
Rádióban, tv-ben gyakran hallom,hogy a riporter (és a riportalany is) 1 db dolgot „rak”. Én úgy tudom,1 db-ot csak tenni lehet. Önnek mi a véleménye erről?
A rak és a tesz rokon értelmű igék, közös jelentésük a ’valahova helyez valamit’.
A Magyar értelemző kéziszótár a rak ige első jelentését így adja meg: „<Több (egynemű) tárgyat, darabos anyagot, több magatehetetlen embert> egymás után valahova tesz, helyez.” Ez megfelel az Ön elképzelésének.
A szótár azonban így folytatja a rak jelentéseit: „<Egyetlen tárgyat, személyt> (valamire, valamibe, valahova) tesz. Hova raktad a táskádat?” Ezt a változatot bizalmas szóhasználatúnak minősíti. Valószínűleg a riporter és a riportalany is így használta.
odaillőn, odaillően
Az lenne a kérdésem, hogy az alábbi – és ezekhez hasonló esetekben – melyik toldalékolás mellett kell döntenünk?
odaillőn – odaillően
odaadón – odaadóan
tisztelettudón – tisztelettudóan
parancsolón – parancsolóan
Az -ó, -ő képzős melléknévi igenevek és melléknevek módhatározó-ragos alakjában a kötőhang jelentésmegkülönböztető szerepű lehet. Pl. A hízelgőn (kin? főnév) látszott, hogy hízelgően (hogyan? módhatározó-ragos melléknév) viselkedik.
A kérdezett szavakban nincs ilyen megkülönböztető szerep, ezért bármelyik változat használható – az egyéni ízlés szerint. Az a, e megjelenése a rag előtt újabb fejlemény, más esetekre is kiterjed, pl. láthatók – láthatóak.
Az előző rész itt található.