Csak nem a „felszabadító szovjet”-eknek, ahogy a Szabadság téri szégyenmûvön áll, hanem a hazájukat szerető magyaroknak. És nem csak azoknak, akik a fenti hordával annakidején szembeszálltak – bár elsősorban nekik –, de azoknak is, akik április 3-án kiálltak tiltakozni eme emlékmûnél ünneplők ellen, és közülük is elsősorban azoknak, akiket az ÁVÓ eme jeles tettük során begyûjtött.

Elvtársak! Úgy látszik hiába a nagy riogatás, a rendőri elrettentés. Végkép véget érni látszik az idő, amikor a rajtunk élősködő állellenálló antif@sz bolsevik horda nagy békében, „családias körben” ünnepelheti hazánk szovjet megszállását és kirablását, és egyéb hazaárulásokat mûvelhet. Jelzem, megszületett a nemzeti ellenállás, még nem elég nagy létszámú és néha határozatlan, de él! Könnygázfelhőben, gumilövedéktûzben és ágyúvízsugárban született, ezért szívós és immunrendszere egyre erősödik! És, hogy mennyire „marginális” és elszigetelt, arra egy vicc jut eszembe:
Kérdés – Van Magyarországon antiszemitizmus?
Válasz – Nincs, de volna rá igény!

Hogy mekkora elfojtott igény van eme ellenállásra azt maguk el sem tudják képzelni. És akármekkora erőkkel védelmezik, lassan elverekedjük magunkat ahhoz a csaphoz, melyen keresztül évtizedek óta folyik nemzetünk vagyonának kárára a bratyi állások magas jövedelme, a kiemelt nyugdíj, az állami megbízási díj, a privatizációs mutyipénz és még ki tudja mi minden a maguk zsebébe. És el fogjuk zárni azt a csapot, sőt le is hegesztjük, hogy soha ne lehessen többé kinyitni, és akkor szomjan döglenek!

Budaházy György