19-ből 18 a választott népből
Magyarország ezerszáz éves történelmének talán legtragikusabb időszaka volt az I. világháborút követő időszak: miközben megkezdődött Európa egyik legősibb államának esztelen feldarabolása, a széteső ország romjain 133 napos bolsevik rémuralom vette kezdetét 1919. március 21-én.

1919. március 21-én az antant-hatalmak által küldött ultimátum hatására – amely a román közigazgatás kiterjesztését írta elő a Tisza vonaláig – lemondott az ország megszállását, és szétesését addig tétlenül figyelő rossz emlékű Károliy Mihály vezette ultraliberális,szélsőségesen magyarellenes koalíciós kormány, a gyengülő szociáldemokraták pedig bevonták az addigra a munkások körében megerősödött Magyar Kommunista Pártot a hatalomba: a két párt egyesült, és kikiáltották a Tanácsköztársaságot, létrejött a proletárdiktatúra.

Orosz mintára munkástanács-igazgatást vezettek be az üzemekben, köztulajdonba vették a lakóházakat, szállodákat, oktatási intézményeket, üzleteket, végül pedig a földbirtokok szocializálásáról jelent meg rendelet. Szintén szovjet mintára kegyetlen, barbár eszközökkel terrorizálták a civil lakosságot.

A Tanácsköztársaság folyamatos külső nyomás alatt állt és bár vívott néhány sikeres hadjáratot, a több irányból szorongató túlerővel szemben végül július 31-én összeomlott. Magyarország egész területét megszállták az antant-országok csapatai.

Tizenkilencből egy keresztény

A tanácsköztársaság sajátos államforma, amelyben a hatalmat elvileg a közvetlenül választott tanácsok gyakorolják. A proletárdiktatúrának nevezett hatalmi rendszer egyik formája. A „tanácsköztársaság” kifejezés az 1917-es oroszországi forradalom idején született, a magyar szó az orosz szovjetrepublik fordítása (szovjet = „tanács”).

A hatalmat az úgynevezett Forradalmi Kormányzótanács gyakorolta, melynek 19 népbiztosa közül 18 volt zsidó származású, egyedül Garbai Sándornak voltak keresztény gyökerei. A pesti akasztófahumor szerint ő csak arra kellett, hogy valaki szombaton is aláírja a halálos ítéleteket.

A kommunista államot gyakorlatilag a külügyi népbiztosi posztot betöltő, korábban sikkasztásért elítélt zugújságíró, Kun Béla vezette.

A Tanácsköztársaság magyargyűlölő népbiztosainak a lenini utat követve szinte első dolguk volt a polgári lakosságot brutális eszközökkel rettegésben tartó karhatalmi alakulatok felfegyverzése.A két leghírhedtebb terrorista Szamuelly Tibor, és a vérontást ideológiailag megalapozó Lukács György voltak. Ámokfutásuknak néhány épeszűbb szociáldemokrata vezető próbálta útját állni - sikertelenül. A szocdemek erkölcsi "tartására" egyébként jellemző volt, hogy bár nem győztek szörnyűlködni a mindennapossá váló atrocitásokon, azért a Tanácsköztársaság bukásáig a hatalom részesei maradtak.

Szamuely politikai háttértámogatásával Cserny József vezetésével 200 fős különítményt állítottak fel, akik „Lenin-fiúk”nak nevezték magukat. Hírhedt páncélvonatukon járták az országot. Nyomukban meggyilkolt ártatlanok, kirabolt falvak, rettegő lakosság maradt.

Ezen kívül főleg Budapesten több kommandót állítottak fel, ezek eszközeikben szintén nem válogattak: Teréz körúti főhadiszállásukról rendszeresen jártak „rekvirálni”, a kiszemelt lakásokból, preventív célból, túszokat szedtek a polgári lakosság köréből; vélt ellenségeiket elfogták és megkínozták. Az egyik hírhedt kínzókamrát a Parlament pincéjében rendezték be.

600 áldozat

A vidéki különítményesek nemegyszer a támadó alakulatok hátában helyezkedtek el és géppuskával kényszerítették a visszavonuló katonákat az ellenséggel való újabb szembefordulásra.

A vidéki lakosságot különösen érzékenyen érintette a proletárdiktatúra harcos egyházellenessége. A Budapestről érkező, többségében kereszténygyűlölő zsidó agitátorok nemegyszer provokatívan léptek fel, nem csak kilátásba helyezték, hogy a templomokból mozikat csinálnak, valamint hogy a nőket „kollektivizálják”, hanem tettlegesen is bántalmazták, kézigránáttal felfegyverzett különítményeik szétkergették a misén részt vevő gyülekezetet. A vörös terror halálos áldozatainak számát 300-600 közé teszik különféle források, Dr. Váry Albert 1922-ben kiadott, A vörös uralom áldozata Magyarországon c. könyve 590 halálos áldozatot dokumentál.

A magyar ellenállás

Természetesen akadtak olyan hazafiak, akik képtelenek voltak tétlenül szemlélni hazájuk széthullását, kirablását, és a vörös mezbe öltöztetetett magyarellenes terrort. Egy részük Szegeden gyülekezett Károlyi Gyula és Horthy Miklós vezetésével, Bécsben Bethlen István létrehozta az Anti-Bolsevista Comitét.

Itthon a brutális elnyomás dermesztő légkörében hónapokig nem tudott kibontakozni a nemzeti ellenállás. A termény beszolgáltatásokkal, rekvirálásokkal nyár elején tetőző terror azonban előhozta a végsőkig elkeseredett parasztság övédelmi reflexeit. Júniusban a Duna-Tisza közén és az ország számos más pontján is fegyverrel szegültek szembe a padlásokat lesöprő, templomokat és gyereklányokat meggyalázó kommunista megbízottakkal. A vidék megmozdulására a főváros is megmozdult: június 24-én (Oroszországhoz hasonlóan) a matrózok adták meg a jelet a nemzeti felkelésre, amelyhez jónéhány katonai alakulat, sőt nem egy üzem (például az újpesti bőrgyár) munkásai is csatlakoztak. A hősies, de rosszul szervezett zendülést órák alatt leverték, és kíméletlenül megtorolták.

A Tanácsköztársaságot végül csak a nemzetközi intervenció buktatta meg, amelyet azonban a szomszédos államok újabb magyar területek megszállására használtak fel, előkészítve a Trianoni diktátumot.

(MN-Kuruc.info-Bekes)